2008. június 15., vasárnap

Még a tegnap estéről annyit, hogy ismét „kísértett” a múlt, mivel nem volt melegvíz (bár emellett a fülledt meleg mellett talán ez nem is volt olyan nagy baj), az egy szinttel lejjebb lévő közös helyiségben buli volt éjfélig (=nem lehetett aludni), valamint R.-ék arra ébredtek, hogy valaki éppen veri szét a felettük lévő szobát :-) Engem meg a recepció telefonja keltett 8:45-kor, kérdezve, mikor akarok reggelizni. Mondtam, majd olyan 11-kor, aztán ennyiben maradtunk, aztán sajnos már nem tudtam rendesen visszaaludni (illetve vissza tudtam volna, addigra, amikor már egyébként is fel kellett volna kelnem).

És ez már a mai nap. Reggeli után nem sokkal indultunk a reptérre. Ezúttal egy GoAir járatra szálltunk fel, ahol újabb érdekességekkel kerültünk szembe. Egyrészt a felülről jövő hideg pára (ami kellett is), másrészt az extra biztonsági tudnivalók, mivel pontosan a vészkijáratok mellett ültünk (de mindezzel együtt járt az is, hogy a lábunknak jóval nagyobb helye volt ;-) ), valamint az érthetetlen tiltás, miszerint nem volt szabad fotózni. Pedig lett volna mit, ugyanis az üléstámlán egy rendkívül vicces grafikával próbáltak ajándékvásárlásra csábítani minket. Szerencsére utólag kiderült, hogy R. még a tiltás előtt kattintott néhányat, úgyhogy a képek közt megtaláljátok a hirdetést, és remélhetőleg mindenkinek sikerül majd félreértenie :-D Leszálláskor aztán három vadászbombázó repülőben „gyönyörködhettünk” még, amik a reptéren szobroztak.

Goában buszra szálltunk, és elindultunk a nyaralóhely felé. Mindenki járt már a Balaton felé, lehet látni, hogy „megváltozik” a vidék, ez alatt a sok víkendházat értem, nos, ez már olyan 20-30 km-rel korábban megkezdődött az autópálya mentén, természetesen olyan is volt. Később aztán javult a helyzet, bár a falvakra, amin keresztülmentünk, szintén igaz a „majd lesz” kitétel, hiszen itt is sok-sok ház még csak épül. Amúgy tisztára olyan érzés volt, mintha az erdő közepében lennénk – utak mentén a házak (már amelyikre ezt rá lehetett mondani), de mögöttük-mellettük-köztük „tiszta” erdő. Még legelésző vadmalacokat is lehetett látni (bár lehet, hogy már háziasítottak voltak, sajnos nem sikerült lefotózni őket, pedig biztos lett volna valaki, aki megmondja ránézésre). Volt még valami, amit szintén nem sikerült fényképet készíteni, de meg kell említenem: az egyik nagyobb apartmanra az volt kiírva, hogy „Januka Vihar” – hát egy ilyen nevű nyaralóval nem biztos, hogy túl nagy karriert lehetne csinálni a Balaton mentén :-D

Megérkezéskor sokmindenre nem jutott idő, mert evés után indulni kellett a konferenciamegnyitóra, de a rendkívül finom sült hagyma mindenképpen szót érdemel, akárcsak a hatalmas hullámokkal morajló Arab-tenger. Amiben májustól augusztusig nem szabad fürdeni, mert a víz alatti áramlatok besodornak. Mindenesetre még ebben a szeles-felhős 33 fokban is mutatós (ja, napsütés még mindig nincs).

Mielőtt elfelejteném, megérkezésünkkor tartottak egy rövid fogadási szertartást. A képen látható tálcával tettem az arcom előtt 2-3 kört, majd tettek egy kis tikkát a homlokomra, végül megszórtak rizzsel és virágszirommal. Ez egy tradícionális módja a fontos vendégek köszöntésének. A gyertyákkal végzett körkörös mozdulatok azt a célt szolgálják, hogy a bennem lévő rosszat megszüntessék, és ezáltal új világosság gyúljon bennem. A tikka az pontosan a homlokcsakrára kerül. A másik fontos pont, a köldökcsakra az mindig takarva van, mivel hordunk ruhát, de a homlok az fedetlen. Ennélfogva a tikka is takarási célokat szolgál, hogy a gonosz azon keresztül se juthasson be. Emellett, az én megérkezésem a szállodának és nekem is örömet és jólétet fog hozni egyaránt (a szertartás szerint :-) ).

A tikka egyúttal a győzelmet is szimbolizálja, sőt, még azt is jelenti, „jó szerencsét kívánok Neked”. Pl., amikor a katonák harcolni mennek, velük is elvégzik a szertartást, hogy távol tartsák a gonoszt tőlük, és győztesen térjenek vissza. Ez a hindu filozófia része.

Ehhez tartozik a világszirom is, bár ez már nem a hindu filozófia része: pl. házasságkor is világszirmokat szórnak eléjük, ami egy virágágyást jelképez, ami a szeretetet és törődést szimbolizálja. Ennyit a kultúrálódásról :-)

A szobák kis házakban vannak. Az enyém előtt ott kódorgott két macska. Miután megsimogattam őket, a következő visszaérkezésemkor már ott vártak :-) Gondoltam, viszek nekik valamit vacsora után, de mire végeztem, már ők is odaértek az étterembe, és inkább önkiszolgálták magukat.

A konferencia megnyitója kb. 3 óráig tartott. Ezalatt szinte végig folyamatosan prezentációk mentek, amiket folyamatosan fordítanom kellett, természetesen az előadók nem álltak meg miattam, nomeg én csak az egyikük beszédét szoktam már meg valamennyire… Ennek eredményeképpen most még jobban aggódom az elkövetkező két nap miatt, bár papíron csak 5 óra a tényleges prezentációtartás naponta, a mai napból így is két programpont kimaradt, tehát lesz az még több is… Még annyit erről, hogy R. nevét legalább 10-szer megemlítették, és akkor az az igazgató, aki el szokott hozzánk látogatni, még fel se szólalt. Emellett R. a kiemelkedő munkájáért oklevelet is kapott (a 20 indiai mellett ő meg a Brazíliából érkezett terjesztő kapott).

A napot vacsora és zenés-táncos mulatozás zárta, az igazgatók aktív részvételével :-) Evés után még beszélgettünk valamennyit, ahol szóba került a megfelelő munkatársak kiválasztása. Itt az indiai igazgató megemlítette, hogy ők „szerencsések” olyan téren, hogy nagyon jól ismerik az embereket, és azonnal meg tudják állapítani valakiről, hogy milyen. V. „kapott az alkalmon”, és kért egy jellemzést saját magáról (lévén, ő és az igazgató most találkoztak először). 5 percnyi jellemzés után V. totál döbbenten közölte, hogy minden stimmel, úgyhogy ennek megfelelően akár ötleteket is adhatna, mit kell javítani, az igazgató ezt meg is ígérte :-)

Sajnos most már nagyon későre jár, mire ezt befejezem (1:15), úgyhogy a holnapi 7:30-kor kezdődő közös vízilabdázás részemről sajnos ki fog maradni.