2008.január18.

Nagy nap a mai! Ahmed, egyiptomi barátunk ma repül haza… Ezt várja már november óta, olyan édi! Mielőtt bármibe is belekezdenénk, mármint a mai napi sztorit illetőleg, szeretnénk ismertetni néhány szót “Ahmed szótárából”, hogy ez nektek, kik olvassátok kedves kis történeteinket tisztán átlátható és érthető legyen:

(fonetikusan írnánk, mert angol kiejtése hagy némi kivetni valót maga után)

“ AHMED SZÓTÁRA ”

1. Zisz gúd – ez jó
2. Szekösz bíböl – 6 ember
3. Só Bíter iz gúd – Péter produkciója jó (tehát neki ennyit jelent a Prok Produkció)
4. Bigzsör – kép
5. Krisztyian - Ő Kriszta
6. Zsábor – Ő Gábor
7. Juszi – Ő Juci
8. Brázör – testvér
9. Méri – ez a feleség
10. Szbik – beszélni
11. Zsolár – Gyula
12. Forónik – ez rejtély marad mindaddig, míg arab barátunk meg nem tanul angolul…
Ha végzett a fellépésével mindig bejött hozzánk és csak ennyit mondott:
Ván só finisd! Vagy FINIIIISD! Szekösz déj finisd!

Szóval a reggeli (12:30) kávé illatára mindenki kikászálódott az ágyból. Ahmed a szokásos módon köszöntött minket (szerintünk nem kis fejfájással, a tegnapi események után), SZÁBÁÁ ELHIR! (ez arabul annyit tesz jó reggelt!). Megkezdődött a nap, Rommel telefonált, hogy este jönnek Ahmedért az emberei, akik majd kikisérik a repülőtérre… Rommel közölte azt is, hogy Ahmed minden előzetes beszélgetés nélkül kitalálta, hogy Ő még is szeretne itt maradni Indiában! Vannak furcsa dolgok itt, de azért Ahmed ezeken is túltesz, (jó ezt betudtuk párszavas angolnyelvtudásának) példának okáért:

Miután már mindenki 15 kört futott,hogy át tudják tenni a repülőjegyét, mert az csak úgy megy, hogy bárki bármikor becsattog egy légitársasághoz és közli, hogy: “ Bocsesz, de nem igazán akaródzik hazamenni, át tudnátok tenni a jegyem holnapra, mert ma van a Maa TV-n (helyi TV csatorna) egy nagyon jó szári divatbemutató!” Na szóval ugye ez nem így működik… Szerintünk valahogy így zajlott ez a beszélgetés Ahmed részéről:
- Mí gó in édzsipt tudéj? FINIIS!!!
Nagy örömére, mert hogy sokat emlegette családját, feleségét akit, mi Mérinek hívunk (lásd szótár), és két gyermekét, akit pedig Babynek ismerünk.
Nó méri, nó bébi, nó szlíp!! Így szokott róluk mesélni nekünk…
Az SKC-ben minden a megszokott módon történt, mindaddig amíg Anett ki nem rohant a röhögéstől félájultan, megszokott dohányzóhelyünkre( a hátsó udvarra).
A nagy kacaj közben azért rájöttünk, hogy valamit mondani is akar, és ekkor a nevetéstől fulladozva közölte:
- A Krisztának ma mennie kell tárgyalni, egy céghez, hehehehe :). És látnotok kellett volna az arcát amikor ránézett a Samre, és azt mondta “ ÍÍÍÍÍGY? Narancssárga strandpapucsban vagyok és XXL – s férfitrikóban!!!!” Azért bővebben kifejtenénk ezt:

Egy üzleti megbeszélésre, hogyan megy az ember, szerintem ez otthon mindenkinek egyértelmű… na itt nem úgy…

Kriszta tárgyalásra menet viselt ruházata:

Feltűrt farmernadrág, a 80’ as évekből származtatott koptatással, hozzá rendkívül sexy és dizájnos XXL – s férfiatléta, melyet egy fürdőruhafelsőre kapott rá, kiegészítőként kiemelnénk még, a 2008-as indiai trendek közé bátran besorolható fekete táskát, melyben a fellépésen használt, nem éppen rózsaillatú zokni lapult. Kihagyhatatlan, rendkívül fontos és elengedhetetlen kellék, egy száris Barbie baba díszdobozban, főleg akkor, ha megrendelésre viszed, és pláne ha a megrendelő neve Felber Fanni :D. Mivel tisztálkodásra már nem maradt időnk, mert Sam közölte, hogy az ügyfél eljön és megnézi a műsorunkat, majd utána elmegy valami esküvőre és azután ülnek le tárgyalni… Hmmm… Esküvő után tárgyalás?? Na mindegy, ha a fent leírtak nem számítanak itt, akkor mi bajunk lehet… Menjünk tárgyalni, izzadtan, totál sminkben, a sárga földig lelakott fejjel, koszos zoknit hordozva a táskánkban, hátha akad egy világméretű cég, aki felfigyel ránk… Hát nem egyszerű az élet?!!

Meg is indultunk az ominózus beszélgetésre, majd a riksában kiderült, hogy nem tartjuk magunkat az eredeti tervhez, és másik helyen találkozunk az emberünkkel… Sebaj az út közepén leállt a riksa Kriszta, Péter, Sam és Dorina eiindultak “üzletelni”, a többiek pedig haza…

A tárgyalás:

Kissé feszélyezve érezvén magukat Krisztáék, mert ugye hova máshova mehettek volna, mint egy luxus szálloda egyik klubjába, hajukat tűrögetve, arcukat csaknem takargatva, próbáltak észrevétlenül besurrani egy indiaiakkal teli klubba…:D
A lényeg az hogy sikerült leülniük!!! Végre ülve nem gáz a cucc amiben vannak…
Rommel kedvesen meg is jegyezte mindjárt az első pillanatban: Mindíg olyan csinosak vagytok, pont ma nem tudtatok rendesen felöltözni?
Gondolták, miután két fellépés között közölte, hogy ügyfél van a láthatáron, nem kéne party szárit hordani a hátsózsebükben…
Az ügyfél határozott fellépése, mielőtt szavakra késztette volna Rommelt, hátba vágta Krisztát, majd halkan odasúgta neki: “ Próbálj meg angolul beszélni!”
Kriszta mélyen Dorina szemébe nézett, és nem igazán tudta akadályoztatni feltörő nevetését. A beszélgetés után, kiültek egy kicsit még a teraszra, ahol egy hatalmas mendence volt, amiben kis székecskék és asztalok hívogatták az éppen hűsölni és beszélgetni vágyó vendégeket. Eközben telefont kaptak, hogy a társaság másik fele éppen otthon, a Batman című film előtt ülve, egy arabbal és egy indiaival, közülük is arab barátunk Ahmed felugrott a TV elől, és kihúzva összes cókmókját az ajtóba felöltözve várta a pillanatot, amikor átlépi a küszöböt és megindul a hazafelé vezető úton. Ez volt kb fél 12 – kor és a gépe 6:25 – kor indult! Kicsit várta?! Krisztáék hazaérkeztek és megkezdődött Ahmed búcsúztatása. Rocky, Rommel és Sam jókat derültek Ahmedon, hogy nem tud angolul és folyamatosan egrecíroztatták, beszéltették emiatt, a drága meg csak mondta, hogy:

“ Szekösz bíböl iz gúd, só Bítör iz gúd”

És a kicsiszíve olyan érzékeny, hogy rögtön eltörött nála a mécses, és könnyek közepedte mondta, lehet hogy soha többet nem találkozunk. Rommelék is vígasztalták már a nagy melákot, aki szeméremig behúzott nadrággal állt, indulásra készen, “díszmagyarban” az ajtó előtt, mint egy jóllakott napközis!
Majd eljött a perc, mikor Ahmedet el kellett engednünk, és lekísérvén a kapu elé nagy összeborulások sorozatai követték egymást. Beült a taxiba, a frissen mosott farmerszettingjében, és a 200 kilós bőröndjeivel, majd integetett az ablakból, és elment!
Ezután megkóstoltattuk Rommelékkel a tejberizst, ami rizsbe tej lett (köszi Juci):D
erre Rommel azt mondta nem eszik bébiételt, (hát nem aranyos?) és ők is leléptek. Nagyjából ennyi történt ma, sűrű volt egy picit, de nem bántunk meg semmit…!
Vagy mivan?
Szóval Joccakát!