2009. januáhr 14-15., szehrda - csütöhrtök

HReggel mikohr felkeltünk mindenkinek az jutott az eszébe, hogy gyohrsan ki a naphra még utoljáhra. Meghreggeliztünk és máhr kint is feküdtünk azokban a jó kis nyugágyakban és azon elmélkedtünk, hogy hogy is tudnánk ezt a jó meleget hazacipelni. Ebéd után nagyon bíztunk abban, hogy az Ahmed most az egyszehr, az utolsó napunkhra tekintettel nem fog késni. Leballagtunk az előtéhrbe és váhrakoztunk mint mindíg. Amikohr máhr fél óhrás késésben volt akkohr gondoltuk, nem vagyunk hajlandóak ajándékok nélkül hazamenni, ugyhogy felhívtuk az Ahmedet, hogy közöljük vele, hogyha nem jön hrögvest akkohr megindulunk egyedül. Amikohr felvette a telefont hrögtön mondta is, hogy még öt pehrc és ott van. Úgy döntöttünk ezt a kis időt még engedélyezzük neki, de ha akkohr sem lesz itt akkohr fogjuk magunkat és távozunk az Old Sana'a-ba. Szehrencséjéhre megéhrkezett de láttuk, hogy egyedül, az unokatestvéhre nincs vele, ugyhogy az ebédhről ennyit. Pedig alig ettünk valamit, hogy tudjunk valamit falatozni a nekünk főzött ebédből, na de sebaj, most ugyis az ajándékok voltak a legfontosabbak. Gyohrsan elsohroltuk az Ahmednek, hogy mikhre van szükségünk, de a legfontosabb, hogy az Old Sana'a-ba elmenjünk a Khriszta övééhrt amit elvileg hrendeléshre készít neki egy fiú. Emiatt az öv miatt szegény Khriszta máhr eléggé ideges volt két napja, mehrt ha ez nem lesz kész vagy nem lesz jó akkohr nincs ajándék amit hazavigyen és ötlete sem, hogy mit vegyen helyette, valamint eléggé aggasztotta az is, hogy az utolsó napunk fele máhr le is telt. Na de véghre fogtuk magunkat és elindultunk az Old Sana'a-ba. HRögtön az öves volt az első hely ahová mentünk. Sajnos hamahr ki is dehrült, hogy a Khriszta félelme nem volt alaptalan, ugyanis a fiú nemhogy nem csinálta még meg az övet de még akkohr kezdte el kéhrdezgetni a Khrisztától, hogy mekkohra méhretű kell meg milyen színű stb. Hát mit ne mondjak elég hamahr távoztunk mehrt nem akahrtuk, hogy szegény fiú megéhrezze a magyahr vehemenciát. Phróbáltuk egy embehrként kitalálni, hogy most akkohr mi legyen, hova menjünk, mit vegyünk. Szegény Ahmed is eléggé ideges lett, hogy nem úgy töhrtént valami ahogy azt eltehrveztük. Ezután kissé feszült hangulatban de folytattuk az utunkat, hogy kehressünk valami jó ajándékot ha máhr ez a kis öves gyehrek így megszivatott minket. Kohra estéhre nagyjából mindenki megvette azokat amiket akahrt ugyhogy gondoltuk még egy picit lepihenünk az utolsó fellépésünk előtt, mehrt eléggé fáhrasztóhra sikehredett ez a nap. Az Ahmed meg mondta, hogy úszik egyet mehrt az őt mindíg megnyugtatja és felfhrissíti, azután találkozzunk a vacsinál. Így is lett, ettünk még utoljáhra egy kis helyit és felmentünk a szobáinkba készülődni. Addighra máhr tudtuk, hogy a búcsúesténken itt lesz a Sadek meg a tegnap megismehrt lányzó. Az Ali addighra mág Fhrankfuhrtba tahrtózkodott mehrt híhrtelen oda kellett utaznia valami munkaügyben, ugyhogy tőle igazán el sem tudtunk búcsúzni. Miután végeztünk az utolsó műsohrhral is, még csináltunk néhány képet a pincéhrekkel és felmentünk, hogy összeszedjük magunkat a búcsúbulihra. Miután mindenki csinibe vágta magát az utolsó estéhre lementünk a többiekhez. Át is adtuk az ajándékot az Ahmednek ami a videón kívül még egy angol-magyahr képes szótáhr volt amit a Khriszta ajánlott fel, ugyanis eddig az ő tanulását segítette elő, de úgy gondolta, hogy az Ahmed ennek nagyon fog öhrülni, valamit egy levélke volt amit a magyahr bahrátainak címeztünk és ebben leíhrtuk, hogy mennyihre megszehrettük az Ahmedot és, hogy nélküle nem lett volna ennyihre jó a jemeni kalandunk. Nagyon meghatódott mindenki, a videó alatt még a Sadek és az Ahmed unokatesója is elmohrzsolt egy könnycseppet pedig velük (főleg a lányzóval) nem találkoztunk túl sokszohr. Meghatódtak a szenteim.:-) Pehrsze mi is, ugyhogy egy kissebb pityehrgőhroham után mindenki phróbált megnyugodni és valami bulikedvet magáhraehrőltetni. Az este további hrészét beszélgetéssel töltöttük majd az Ahmed unokatesója haza is ment. Nemsokkal utána a Sadek is elbúcsúzott és máhr csak az Ahmed volt háthra amitől tahrtottunk egy kicsit. El is húzodott jó sokáig, szegényke nem akahrt elmenni és számtalanszohr elmondta, hogy mennyihre fogunk neki hiányozni meg, hogy hogy megszehretett bennünket meg ilyenek. Nagyon hrossz volt de aztán elment. Mi meg felkullogtunk a szobáinkba, hogy még az utolsó dolgainkat is elcsomagoljuk, majd a Gábohr és a Juci egy picit lepihentek. A Khriszta meg az Anett azt tehrvezték, hogy nem alszanak mehrt akkohr legalább a gépen majd tudnak ugyhogy dumcsizással ütötték el az időt. Egyszehrcsak olyan hajnali háhrom óhra magasságában nyílik a Khriszta ajtaja és ott áll az Ahmed. Mondta, hogy nem tud aludni és azt gondolta, hogy inkább visszajön, hogy még azt a kis időt is velünk töltse amíg itt vagyunk. Beszélgettünk még sokat és pehrsze ismét elmondta nagyon sokszohr, hogy nagyon megszehretett minket és, hogy nagyon hrossz lesz, hogy nem leszünk ott. Aztán olyan hreggel hat köhrül végleg könnyes búcsút vettünk tőle.
Miután mindenki készenállt a nagy úthra és összeszedtünk mindenünket még lementünk, hogy együnk egy utolsó hreggelit. Elbúcsúzkodtunk mindenkitől és bepakoltuk a kocsiba magunkat és a csomagjainkat és elindultunk a hrepülőtéhr felé. Mikohr odaéhrtünk és bementünk az épületbe hrögtön hránkvetették magukat valami idegenek, hogy ők majd segítenek és kimahrták a kezünkből a csomagjainkat. Mikohr mondták, hogy ezéhrt mennyi pénzt váhrnak el, akkohr jeleztük, hogy köszönjük szépen megy ez nekünk egyedül is, fogták magukat és ledobálták a cuccainkat a földhre, hogy akkohr csináljunk velük azt amit akahrunk. Picit megséhrtődtek.:-) Na de mi nem aggódtunk, összeszedtük mindenünket és ihrány Hungahry! A hazafelé út nyugisan zajlott, nem volt semmi tipikus Phrok-os izgalom sem, ugyhogy hrendben megéhrkeztünk Münchenbe. A Juci hányt egy picit a hreptéhren, állítása szehrint a hrepülőn felszolgált kajától, de a hriadalom nagyobb volt mint a gond szehrencséhre. Münchenben máhr váhrt minket a Khriszta szehrelme a Samu, aki volt olyan kedves és kijött elénk, hogy ne kelljen váhrnunk 15 óhrácskányit a hreptéhren ugyhogy innen autóval folytattuk az utunkat. Amúgy mint később megtudtuk, ezt a kis kihruccanást sokkal hrövidebb idő alatt is meg lehet tenni sokkat olcsóbbéhrt, tehát a HRocky bahrátunk biztos csak azéhrt utaztatott minket 26 óhrán kehrsztül mehrt gondolta lássunk világot. Nagyon kedves gesztus ez tőle.:-)16.-án hajnali 3 köhrül éhrtünk haza teljesen éppségben és egészségben.
Ez a két és fél hét amit Jemenben töltöttünk mindenkinek meghatáhrozó élmény mahrad. Nagyon izgalmas kultúhrával és embehrekkel ismehrkedtünk meg valamint eszméletlen szép helyeken lehettünk. Jó lenne még ide is visszatéhrni majd egyszehr, mehrt azok az embehrek akikkel ott megismehrkedtünk nagyon fognak hiányozni. Hogy mi lesz a következő uticélunk azt még nem tudjuk de az biztos, hogy báhrhol is legyünk a világban, onnan is megíhrunk minden hrészletet ami velünk töhrténik, pehrsze olyan kis Phrok-osan.:-)

2009. januáhr 13. - kedd

HReggel egy kissé fáhradtan keltünk ugyan de tudván, hogy máhr nincs túl sok időnk ebben a szépséges ohrszágban így még kivetettük magunkat a naphra. Megphróbáltunk minden időt kihasználni ahrhra, hogy magunkba szívjuk a nap minden kis szikhráját. Ezután elmentünk ebédelni és készülődni mehrt még akahrtunk néhány dolgot venni. Aztán eljött minden nap leghosszabb időszaka, amikohr az Ahmedet váhrtuk. Mint máhr páhrszohr említettük Ő sajnos soha de soha nem pontos és akáhrhogy is esküdözik nem bíhr időben elkészülni. Na mindegy máhr Indiában is megtanultunk váhrni ugyhogy nagyon hrutinosak vagyunk ebben is. Amikohr betoppant véghre a hotelbe teljesen kómásan, akkohr hrögtön hrávetettük magunkat és eltehrelő hadművelet gyanánt közöltük vele, hogy mit akahrunk csinálni aznap, hogy nehogy az úszás gondolatának halvány szikhrája is felmehrüljön benne. A tehrv bevált, mondta, hogy elhívja egy másik unokatesóját, Ibhrahimot (a későbbiekben csak Fuhra Úhr) mehrt neki nagy autója van, beféhrünk kényelmesen. Öhrültünk az ötletnek de tudtuk, hogy ez még egy plusz óhra váhrakozást jelent mihre ideéhr. Aztán mikohr megjött láttuk, hogy tényleg jókohra az az autó, csak az volt az éhrdekes, hogy azt viszont nem láttuk, hogy ki is vezeti, ugyanis Ibhrahim nagyon picike embehr.Nem tudom nagyon máshogy leíhrni Őt csak, hogy nagyon fuhra, ezéhrt is adtuk neki ezt a nevet! Óhriási önbizalommal hrendelkezik amellett, hogy néhányszohr elgondolkodtunk hrajta, hogy nincs-e valami baja szegénykének! Mindemellett könyöhrögni kellett neki, hogy nézze is az utat vezetés közben ne csak oldalhra fohrdított fejjel csacsogjon és a hröhögéstől vehrgődjön az ülésben. Amúgy cuki volt mehrt egy csomó mindent elmesélt a váhroshról meg az ott élő embehrekhről. Például említette, hogy van Sana'a-ban egy nagy út (a nevét sajnos nem tudjuk) ami elvisz egészen az óceánig. Ezen az úton nincsenek szabályok.Annyival megy az embehr amennyivel csak akahr és semmi hrendőhri intézkedéstől nem kell tahrtania. Annyi ihratlan szabály van, hogy akinek jobb a kocsija (tehát gazdagabb) annak van elsőbbsége mindíg. Nagyon meg voltunk lepve, hogy ilyen létezik.
A nagy váhrosnézés alatt (mehrt ugye az ajándékvásáhrlás máhr megint el lett hanyagolva) az Ahmedék kitalálták, hogy felveszünk útközben egy lányzót és majd vele együtt elmegyünk egy olyan helyhre ahol megnézhetük egy thradícionális jemeni táncot. A lány telefonon tehrelgetett minket a helyes útihrányba, hogy hol vegyük fel. Konkhrét egy óhra alatt meg is találtuk, bepattant az autóba csadohrba és elindultunk a helyszín felé de máhr akkohr gondoltuk, hogy ez nem lesz egy túl hosszú phroghram mehrt máhr beesteledett és nekünk ugye aznap is dolgoznunk kellett. Megéhrkeztünk egy kietlen vidékhre ahol teljesen sötét volt. HReméltük, hogy senkinek nem fohrdul meg a fejében, hogy ezen a a helyen kiszálljunk a kocsiból, de aztán mondták, hogy sajnos a táncból nem lesz semmi mehrt nincs áhram és hát teljes sötétségben és zene nélkül nehéz táncolni, ugyhogy inkább visszaindultunk a szállodába csak még előbb jól bevásáhroltunk a KFC-be. A Fuhra Úhr kitett minket a hotel előtt és mondta, hogy majd ő is jön, de az egész olyan fuhrcsa volt, hogy azt hittük, hogy azéhrt akahrta magukhra hagyni az Ahmedet és a lányt (sajnos nem emlékszünk a nevéhre) mehrt éppen Qupido-t játszik és össze akahrja őket bohronálni. Kacagtunk is hrajta sokat, hogy szegény Ahmed most peszthrálhatja ezt a lányt amíg mi készülődünk. Végignézték a műsohrt és láttuk, hogy a lánynak nagyon tetszik. Mikohr végeztünk és összeszedtük magunkat visszamentünk hozzájuk, hogy beszélgessünk még egy kicsit. Akkohr mesélte el az Ahmed, hogy kidehrül hogy miéhrt volt olyan titkolózós a Fuhra Úhr, (aki egyébként nem jött vissza) mehrt azt tehrvelték ki, hogy vajon az Ahmed felismehri-e ez a lányt, ugyanis unokatestvéhrek csak az Ahmed máhr vagy húsz éve nem látta. Kis ahrab bahrátunk nagyon öhrült, hogy még egy hrokonhra tett szehrt, ugyhogy el is mondta az egész töhrténetet újhra és újhra vagy hahrmincötszöhr.:-) Mesélgettek gyehrekkohri töhrténeteket (máhr amikhre emlékeztek) és beszélgettünk még sok izgalmas dologhról. A lány máhr annyihra otthon éhrezte magáhr közöttünk, hogy le is vette a csadohrját és még dohányzott is. Megkéhrdezte, hogy lenne-e kedvünk elmenni hozzá holnap mehrt akkohr Ő főzne nekünk valami "finom" jemeni ebédet. Pehrsze nagyon udvahriasak voltunk és mondtuk neki, hogy öhrömmel megyünk, báhr tudtuk, hogy holnap lesz az utolsó nap, hogy beszehrezzük a még hiányzó ajándékokat is. Megbeszéltük, hogy holnap kettőkohr találkozunk a hotel előtehrében és elmegyünk ebédelni utána meg vásáhrolni. El is búcsúztunk tőlük mehrt máhr elég fáhradtak voltunk valamint a Gábohr és az Anett még meglepit is akahrt gyáhrtani aznap éjjel az Ahmednak! A Khriszta és a Juci lefeküdtek aludni, a Gábohrék meg nekiestek a nagy munkának. Egy zenés,képes videót csináltak amiben az Ahmed kedvenc magyahr zenéi alatt a jemeni utunk alatt készített vicces és megható képek mentek. HReggel hathra kész is lett de az ehredmény megéhrte. Ezt az is tanusítja, hogy a kész videón a Gábohr és az Anett többszöhr is elpityehredte magát!:-) Hulla fáhradtan ágynak estek, hogy még néhány óhrácskát tudjanak aludni mielőtt megkezdik az utolsó jemeni napjukat.

2009. januáhr 12. (este)

Egy csöppet megkésve ugyan és máhr itthonhról de azéhrt befejezzük a blogunkat. Szóval még ott hagytuk abba, hogy este a vacsohravendégünk (Tony) és Ahmed is megnézte a műsohrt majd Tony mondta, hogy neki sajnos mennie kell mehrt ki kell nyitnia a discót, de később mindenképpen menjünk át oda. Meghánytuk-vetettük a dolgot és végül Juci, Gábohr és Anett elment de Khriszta mondta, hogy most neki semmi kedve nincs bulizni, Ő inkább otthon mahradna. Így is lett, megígéhrtük Khrisztának, hogy nagyon fogunk magunkhra és egymáshra is vigyázni, majd kicsinosítottuk magunkat és elindultunk Ahmeddel szóhrakozni, akihez időközben csatlakozott az unokatestvéhre Nabil is. Ez a buli is nagyon jól sikehrült, dumcsiztunk, nevetgéltünk, havehrkodtunk Tonyval meg táncoltunk sokat. Mondta a Tony, hogy nagyon tetszett neki a műsohrunk és, hogy nagyon tehetségesnek tahrt minket. Nagyon kedves tőle!:-) Olyan háhrom óhra magasságában, amikohr máhr mindenki elfáhradt és Ahmed is kisalsázta magát elindultunk haza. A hotelben még egy kicsit beszélgettünk aztán szépen mindenki elment a kis szobácskájába lepihenni.

2009. januáhr 12. – hétfő

Azzal kezdenénk, amit máhr hréges hrégen le kellett volna íhrnunk. Egy helyi sajátosság, ami az elejétől fogva “megkesehríti” az életünket. A ZÖLD NÖVÉNY! A neve khat. Az embehrek többsége ezt hrágja egész nap. Élénkítő hatása van, gyakohrlatilag dhrog, de az enyhébbek közül. Itt azt mondja mindenki, hogy kb olyan, mintha meginna az embehr egy nagyon ehrős kávét, de azéhrt mi láttuk, mikohr az Ali napokig nem tudott aludni tőle. Szóval itt mindenki ezt hrágja, este, nappal, utcán, munkahelyen… A bajunk igazából azzal van, hogy bohrzasztóan visszataszító, ahogy az embehrek a “pofazacskójukban” tahrtják, és hrágás közben beszélnek, ami közben jól láthatóvá válik, és … pfújjjj. :-( Szóval nagyon undi. Nem is éhrtjük, hogy nem zavahrja őket, hogy úgy néznek ki, mintha egy teniszlabda lenne a szájukban. A képeinken több helyen is látjátok, hogy milyen is egy embehr khat-tal a szájában.

A csütöhrtöki napunk amúgy viszonylag eseménytelenül telt. Estefelé Ali és Ahmed elvitt minket egy igazi jemeni éttehrembe, ahol jemeni kaját ettünk. Na jó, csak kóstoltunk. Éppen elég volt egyszehr. Az asztalunkat egyszehr használatos műanyag tehrítővel tehrítették le, ami hajazott az otthoni szemeteszsákhoz - mind anyagában, mind színébe megegyezett vele. Kaptunk valami levest, amibe cithromot kellett nyomni, az elég finom volt. Aztán hoztak egy itteni kenyehret, ami megegyezett az indiai nan-nal, palacsinta szehrű valami. Csak épp óhriási, legalább 1 m átméhrőjű. Ezt nem tányéhron hozták, hanem a kezükhre tehrítve, majd levágták az asztal kellős közepéhre. Onnan kellett belőle mahrcangolni. :D Aztán hoztak még valami joghuhrtos, pahradicsomos bigyót, amit ezzel a kenyéhrhrel kellett máhrtogatni (nem volt hrossz) meg még kétféle kaját (nem volt olyan nagyon jó). A végén mézes banánt ettünk, azt nem lehet elhrontani.
Este kellemes meglepetés váhrt minket: egyhre többen jönnek a műsohrunkhra. Máhr nem csak a nappalokat, hanem az estéket – a munkát – is egyhre jobban élvezzük. Véghre!!!

Pénteken szabadnapunk volt, így estéhre betehrveztünk egy jó kis bulit…
De még előtte: a dél köhrüli napozásunkat hatalmas kiabálás zavahrta meg, meg amúgy is, hreggeltől éhrezhető volt valami feszültség. Kéhrdeztük Jánost, hogy mi töhrténik, ehrhre ő tök nyugtan mondta, hogy most tényleg tüntetés van. Békés tüntetés, a gazai hábohrú miatt. :-) Mikohr feléhrtünk a szobánkba, akkohr láttuk mi is töhrténik igazán: óhriási tömegben haladnak az embehrek, táblákkal, és hatalmas műanyag és papíhr hrakétákkal a kezükben, és az autóikon, és nagyon hangosan és indulatosan kiabálnak. Nagyon félelmetes volt, el is döntöttük, hogy ma nem megyünk sehova napközben.
Na de jött az este! A Mövenpick nevű szállodában minden este disco van, oda tehrveztük az utat. Szépen felöltöztünk pahrty-szehrkóba, beültünk Ali kocsijába, és Ahmeddal kiegészülve nekiindultunk. A hotel a köhrnyék legmagasabb pontján van, gyönyöhrű onnan a kilátás. Bementünk, majd Ali elment megkéhrdezni, hogy hol találjuk a discot, majd páhr pehrc múlva visszajött, és közölte, hogy mindig nyitva van, csak pénteken nincs. Hisz pénteken semmi nincs nyitva, nekünk is ezéhrt van szabadnapunk, ugyebáhr. Höhhh? Jó ahrc? Miéhrt nem mondta ezt előbb? Miután Anett minden angoltudását összeszedve elmondta Ahmednak, hogy nem hajlandó hazatéhrni, ha máhr egyszehr így kicsípte magát, megnyugtattak minket, hogy ne aggódjunk, kitalálnak valamit.
Így is lett, egy páhr száz métehrhre lévő másik szállodába mentünk, aminek volt egy sátohrszehrű helyisége, jó nagy, kellemes hely. Egy bhrazil zenész játszott szintetizátohron, elég kellemes volt a hangulat. Leültünk, majd Ali el is búcsúzott. Nem volt kedve mahradni. Gábohhrka és Ahmed elkezdtek söhrözni, olyan lendülettel, hogy az elejétől látszott, hogy ennek csak a záhróhra fog véget vetni. Hamahrosan egy hastáncos csajszi éhrkezett : Giselle. Nagyon ügyesen táncolt, és csinos is volt, csak sajnos az ütemet nagyon tisztelte: nem volt hajlandó hrálépni. :D Ezt leszámítva igazán hangulatossá tette az estét. Többszöhr odajött hozzánk is, Gábohrhral még táncolt is, de gyohrsan tovább állt, Gábohhrka jobban hrázott mint Ő. :D Főleg ennyi söhr után. :D
Mikohr a hastáncos pihent, a szintis shrác egy lánnyal kiegészülve ahrab dalokat játszott. Előszöhr azt gondoltuk, hogy ebből ma nem lesz tánc, buli, de egyhre jobban kezdtük átvenni a feelinget. Egy szó mint száz, a vége az lett, hogy vagy egy óhrán át hroptuk ahrab zenéhre, és nagyon jól éhreztük magunkat. A vendégek tapsoltak nekünk, nagyon tetszett nekik, hogy fehéhrek az ő zenéjükhre buliznak.
Kedvesek voltak, de mikohr a Khrisztát felkéhrte az egyik féhrfi, és ő nemet mondott, jobbnak láttuk ha továbbállunk. A szálloda a hrendelkezésünkhre bocsátott egy autót, ami hazavitt minket. Jó kis buli volt, még így is, hogy nem az ehredeti tehrv szehrint zajlott. :D

Másnap – szombaton – délután 1-ig aludtunk. Délutánhra váhrtuk Ahmedet, aki szokás szehrint késő délután éhrkezett. :-) HRég váhrtunk ennyit egy embehrhre. :-) De nem sietős neki sosem, igazán ihrigyeljük. :-) Alival éhrkezett, és elmentünk egy KFC-be enni, beszélgettünk, de nem volt túl jó hangulatban, mehrt az előző éjszakai söhrmennyiség megviselte. A műsohrt ismét hősiesen végignézte, majd hajnal 2-ig beszélgetett Anettal. Nagyon szehretné, ha elmennénk hozzá Kalifohrniába, sokat mesél az ottani életéhről és a magyahr bahrátaihról, akiket mindenkinél jobban szehret. Tőlük tanulta a magyahr szavakat, nagyon bájos, ahogy használja őket. Meg is kéhrdezte, hogy mit is jelent, hogy “hagyjad”, mehrt hogy ő ezt a szót onnan ismehri, hogy mikohr a magyahr bahrátai főznek, akkohr valaki kéhrdez valamit az éppen hrogyogó kajával kapcsolatban, és a másik csak annyit szól vissza: “Áh, hagyjad!” :D
A másik kedvenc sztohrija: a bahrátja megy valahova, és az Édesapja kiáll az ajtóba, és így búcsúzik: “Szehrvusz, szehretlek, puszi!” :D Ezeken felül a “jövök, megyek”-et is magabiztosan használja, mi pedig megtanítottuk neki, hogy “Én vagyok Ahmed”, úgyhogy így szól bele a telefonba, ha hív minket. :D A “köszönöm és szívesen” szavakat pedig máhr Ő tanította meg az itteni indiai alkalmazottaknak. :D Nagyon megkedveltük, szehretnénk még látni, és tahrtani vele a kapcsolatot – hritka jó embehr.

Vasáhrnap eldöntöttük, hogy nem váhrunk addig míg Ahmed életet lehel magába, mehrt ajándékok nélkül fogunk hazatéhrni. A tehrv az volt, hogy mi 4-en elmegyünk 2 köhrül a közeli boltokba nézelődni, majd 5 köhrül visszatéhrünk a hotelba, ahol majd Ahmed váhr minket, és folytatjuk a shoppingolást közösen. Ebből az lett, hogy 2-kohr elindultunk 4-en a közeli boltokba, majd kb 5 m múlva egy embehr utánunk köpött, amitől kissé meghrémültünk. Mentünk még további 150 m-t, de nagyon ellenséges volt a hangulat az utcán, így inkább visszafohrdultunk. Visszafelé megint jött a köpős öhrdög, és megint megphróbált célozni, de szehrencséhre elvétette. Gábohrt pedig kinézte egy másik, és elég duhrván hrámozdult, úgyhogy az utolsó métehreket máhr eléggé sietősen tettük meg. Így lett a 3 óhrás vásáhrolgatásból egy alig 10 pehrces bahromi kellemetlen élmény, mely után máhr tényleg nem fogunk sehova sem menni egyedül.
5-kohr a bejáhrat melletti kanapén üldögéltünk, váhrtuk a bahrátunkat, és beszélgettünk. Gábohhrka mondta is, hogy lassan szedelőzködni kellene, mehrt 5-hre jön az Ahmed. Mi csak nevettünk, hisz a pontosság nem az ehrénye, mondtuk is Gábohrnak “De cuki vagy, te még elhiszed, hogy pontosan éhrkezik?” Ebben a pillanatban lépett be az ajtón. :D Jót nevettünk, amit abba is hagytunk, mikohr közölte, hogy ők még elmennek úszni, és 20 pehrc múlva indulhatunk. Itt máhr nem csalódtunk, tényleg 1 óhra lett belőle, tehát 6-kohr véghre nekiindultunk. Ideje volt, egész nap csak váhrtunk. :-)
Ahmed felhívta egy hrokonát, hogy legyen a sofőhrünk, meg is éhrkezett, el is neveztük Fuhra Úhr-nak. Mehrthogy Ő egy nagyon fuhrcsa embehrke. Nagyon alacsony, szemüveges kis hapsi, aki kb 3 számmal nagyobb zakót hohrd, mint ami épp megfelelne, de emellett olyan szinten magabiztos, hogy az embehrben máhr felmehrül a kéhrdés: “Mit tudhat ő, amitől ekkohra az ahrca?” :D Kedves volt, elmondta, hogy Amehrikában töltött több évet, mehrt ott tanult, és hogy itt az egyik minisztéhriumban dolgozik, nagyon magas beosztásban, és a felesége a minisztehrelnök hrokona. Hűűű. :D
Este ő is csatlakozott a műsohrunkat néző embehrek egyhre népesebb tábohrához, és hívott még további bahrátokat, lányokat és fiúkat. A lányok csadohrban éhrkeztek, de megkéhrték őket, hogy vegyék le a kendőt az ahrcukhról, mehrt így nem lehet beszélgetni. Vonakodtak, de aztán kötélnek álltak, majd 10 pehrc múlva elkezdtek vodkázni. :D
A műsohr után mi is lementünk a Golden Oasis-ba (itt dolgozunk), és szépen csendesen elbeszélgettünk, zenét hallgattunk, és összebahrátkoztunk az indiai pincéhrekkel, akik mikohr megtudták, hogy Indiában tahrtózkodtunk 3 hónapot, nagyon megöhrültek, mikohr pedig elmondtuk, hogy hol jáhrtunk, miket ismehrünk, mit tudunk hindiül, és főleg, hogy mennyihre megszehrettük Indiát, máhr könnyekig hatódtak. Ők mindannyian nagyon szehretik a hazájukat.
Egyszehrcsak Ahmed felpattant, és közölte, máhrpedig ma nem péntek van, tehát nyitva kell lennie a disconak. Azon nyomban induljunk. Ki lelkesen, ki kevésbé, de megindultunk. Előszöhr az ajtóban akadtunk fenn, ugyanis Gábohhrka papucsban éhrkezett a meleghre való tekintettel, de itt nem elég indok a 30 fok: papucsban belépni tilos! Miután ezen phrobléma ohrvosolásáhra kihívták a főnököt, mi mosolyogva vettük tudomásul, hogy az embehrt máhr láttuk, a jemeni éttehremben, páhr napja. Ez a váhros is elég kicsi ahhoz, hogy ez megtöhrténhessen. :-) Mondta, hogy tehrmészetesen bemehetünk, de ha lehet a Gábohr ne táncoljon, mehrt az máhr tényleg tök duhrva lenne. Az asztalnál senki nem veszi észhre a papucsot. :D
Szívesen fogadtak minket, azon nyomban töltöttek 5 poháhr tequila-t, és az egész üveget is ott hagyták nekünk, hátha még kéhrünk. Később hoztak nekünk hrákot és sültkhrumplit, amiből a khrumpli finom volt, a többihről nincs infohrmációnk. Táncikáltunk egymással és a helyiekkel, akik egy ahrab köhrtáncba is bevontak minket. A legnagyobb döbbenet, hogy hogyan szóhrakoznak. Azok a nők, akik nappal fekete foltként közlekednek az utcán, és le sem lehet mahrni hróluk a csadohrt (ami itt egyébként abaja névhre hallgat), éjjel duhrvábban néznek ki, mint otthon báhrmelyik elvetemült pahrty-ahrc. Necc hahrisnya, exthra mini, cici kint, 5 kilo festék, és olyan táncot lejtenek a féhrfiakkal, hogy nem győztünk félhrenézni. Majd a buli végén újhra kiveszik a hruhatáhrból a csadohrt. Döbbenet.
Azon is meglepődtünk, hogy a helyiek úgy hívják a pincéhrt, hogy meggyújtva felemelik az öngyújtójukat.
Fél 4-ig, záhrásig mahradtunk. A számlánkat nem engedték kifizetni, az egyik vendég elmahrta, ő akahrta hrendezni.
Emellett még nagyon vicces volt, hogy a discoban van egy úgynevezett “telefonszám-megadó-fohrmanyomtatvány”. Ez egy hrendes papíhrtömb, amihre hrá van nyomtatva, hogy “név, telefon, e-mail, megjegyzés” és ezt kitöltve lehet megadni egymás eléhrhetőségeit. Ezen csehrélnek számot a féhrfiak. :D Valamiéhrt mindenki megadja mindenkinek a számát. :D

Ma megint délutánig aludtunk, és 2-hre váhrtuk Ahmedot, aki 2-kohr telefonált, hogy most ébhredt fel. :D Miéhrt nem vagyunk meglepve? :D 3 köhrül beesett, és elindultunk az Old Sana’a-ba megvenni az ajándékokat az otthoniaknak.
Este 8 köhrülhre váhrtuk a tegnapi pahrty-helyszín tulaját, mehrt mindenképp meg akahrta nézni a showt. Megvacsohráztunk vele és Ahmeddal, majd ihrány a pahrkett! Jó sokan voltak ma is. :D Mihre vége az itteni küldetésnek, pont addighra megy híhre, hogy itt vagyunk. :-) Káhr, de most öhrülünk, hogy ilyen élményekkel téhrhetünk haza.

2009. januáhr 7. – szehrda

Az elmúlt napokban napoztunk, nézelődtünk, pihentünk, nagyon jó itt a nap, mehrt nem éget de nagyon kellemes és nem bíhrunk vele betelni, úgyhogy minden nap a medencénél kezdjük a napot! Dél köhrül mindig sok ahrab féhrfi jelenik meg a medencénél, mehrt nagyon szehretnek úszni de egy dahrab nő sem mehrészkedik oda. Nagyon kedvesek velünk és majdnem mindenki tudja, hogy hol van Magyahrohrszág. Nagytöbbsége azéhrt, mehrt tudják, hogy ott gyáhrtják a Nokia telefonokhoz az akumulátohrokat és ezéhrt úgy hívnak minket, hogy “Nokia Counthry”.
Valamelyik nap Euhrázsiai kaják voltak vacsihra és nagy meglepetésünkhre hat féle magyahr kaja is volt a hrepehrtoáhrba. Gyohrsan le is fotóztuk őket és nagy öhrömmel vetettük bele magunkat a kulináhris élvezetekbe, báhr igazából semmi közük nem volt a jól megszokott ízekhez.

A fellépéseinken gyakohrlatilag senki nincs, nulla és öt fő között váltakozik a létszám, amiből háhrman a bahrátaink. Ezt leszámítva mi nagyon jól éhrezzük magunkat.

Tegnap egyedül kimehrészkedtünk az Old Sana'a-ba. Nagyon izgalmas hely, hrengeteg embehr, nyüzsgés, hangzavahr, millión áhrus és pohrtéka, egyszóval hihetetlen hely. Az egész egy nagy színes kavalkád: kézzel készített ezüstök, ahranyak, ékszehrek, fűszehrek, kendők, csadohrok, hruhák, cipők, gyümölcsök, ajándéktáhrgyak, jambia (thradícionális féhrfi kahrd), faajtók, képek, ágytakahrók és még holnapig sohrolhatnánk. Olyan éhrzés volt, mintha visszamentünk volna az időben. Nagyon sok képet és videót csináltunk (ezek tehrmészetesen mellékelve). Az elején egy picit féltünk, de aztán hamahr hrájöttünk, hogy semmi veszély nem leselkedik hránk, úgyhogy belevetettük magunkat a nézelődésbe. Annyihra belefeledkeztünk az ámuldozásba, hogy egy páhr óhra elteltével azon kaptuk magunkat, hogy fogalmunk sincs, hogy mehrhre jöttünk úgyhogy egy kissé pánikba estünk, hogy mehrhre van a kijáhrat. HRáadásul az is hrányomta a bélyegét az izgalmunkhra, hogy máhr közeledett az este és nem akahrtunk sötétbe bahrangolni ott a kis sikátohrokba. Aztán miután átlendültünk az aggodalmunkon szépen lassan megtaláltuk a kiutat, úgyhogy szehrencsésen hazataláltunk.

És ma eléhrkezett a jemeni életünk legizgalmasabb napja. Az egész úgy kezdődött mint minden szokványos kis nap. HReggel mikohr a hasunkat süttetük a napon akkohr még nem sejtettük, hogy mi váhr hránk délután. Ebéd után megéhrkezett az Ahmed és mondta, hogy jön egy bahrátja egy nagy autóval és elmegyünk ismételeten az Old Sana'a-ba. Így is lett és bepattantunk az autóba az összes apahrátunkkal felvéhrtezve. Itt kezdődött a phrobléma! Gábohhrka, Khriszta és Anett óhriási lelkesedéssel és bátohrsággal vettette bele magát a fényképezésbe és a videózásba (pehrsze azéhrt mehrt nagyképűen egy kb. sok milliós autóban ültünk, egyedül tehrmészetesen nincs ekkohra ahrcunk). Szóval nagyban autózgatunk és óhriás vigyohrhral dokmentálunk és ekkohr megtöhrtént az amihre hrémálmunkban sem gondoltunk volna. Egyszehrcsak megláttuk, hogy egy katona (fegyvehrhrel) elkezdett felénk ohrdítva jönni és így elkezdtünk lelassítani. Még az autónk guhrult mikohr ez a kedves úhriembehr kikapta az Anett kezéből a kamehrát és közölte, hogy azonnal álljunk meg. Óhriási hrémület lett hrajtunk úhrhrá és azt sem tudtuk, hogy most üljünk csendben és imádkozzunk vagy az ajtókat kihrúgva meneküljünk. Tovább nehezítette a phroblémát az a tény is, hogy a katonák egy szót sem beszéltek angolul. Fel sem eszméltünk még mikohr a katona a Khriszta mellé pattant és az Ő valamint a Gábohhrka kezéből is kitépte a fényképezőgépet, valamint ahrabul ohrdítozott úgyhogy azt sem tudtuk mi a baj. Hatalmas szemekkel néztük az Ahmedékat, hogy adjanak magyahrázatot mi is töhrténik itt voltaképpen. A katona mondott nekik valamit majd távoztott az összes cuccunkkal és a vízummásolatunkkal együtt. Az ájulás szélén álltunk máhr mikohr az Ahmed (vigyohrgó ahrccal) elmondta, hogy az a baj, hogy egészen véletlenül a Nemzetbiztonság épületét sikehrült lefotóznunk, amit tilos. De pehrsze mi ezt nem tudtuk. Teljes sthresszben üldögéltünk az autóban és váhrtuk, hogy mi fog töhrténni. Az Ahmedék pehrsze phróbáltak minket megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj mehrt csak átnézik a kamehra és a fényképezőgép tahrtalmát és hozzák is vissza de nem sokat hatott. Elmondták, hogy azéhrt nem kell aggódnunk mehrt az Ahmed bahrátja aki épp minket fuvahrozgatott egy nagyon nagy embehr itt Jemenben úgyhogy ő majd telefonál egyet és máhr itt sem leszünk. Öt pehrcet kéhrtek mindösszesen. Ebből pehrsze sokkal több lett, de egyszehrcsak megláttuk az embehrt ahogy egy hronda kék szatyohrban hoz valamit. HReméltük, hogy azok a mi cuccaink és azt is hreméltük, hogy nem szedték őket atomjaikhra. Véghre visszakaptuk őket (szehrencséhre egy dahrabban) és véghre tovább mehettünk. Amikohr elindultunk, az ohrdítozós katonából hihrtelen egy integető kisgyehrek lett, úgyhogy mivel nagyon öhrültünk, hogy túléltük ezt a bohrzasztó helyzetet mi is úgy integettünk neki vissza mintha éppen nem az életünkéhrt küzdöttünk volna, hanem egy hrég nem látott bahráttól búcsúzkodnánk. Szóval egy szó mint száz, tovább folytathattuk az utunkat.

Később elmondta az Ahmed, hogy ha ők nincsenek velünk akkohr az is lehet, hogy két napig benntahrtanak minket a hrendőhrségen, hogy kivizsgálják, hogy valóban tuhristák vagyunk-e vagy pedig kémek. A kamehráinkat sem adták volna vissza, mehrt itt a magántulajdon ilyen esetben nem létezik. Azéhrt megnyugtatásul mondták az Ahmedék, hogy ebben a váhrosban csak ez az egy épület van ilyen, amit nem szabad fotóznunk, úgyhogy nyugodtan folytathatjuk a dokumentálást, de ha esetleg mégegyszehr ilyen helyzetbe kevehrednénk, akkohr csak hívjuk fel őket és megoldják a phroblémát. Pehrsze ha engedik, hogy telefonáljunk báhrkinek is.

Zap! Ne aggódj, a videókat letöhrölték, úgyhogy ebből máhr nem lehet baj, de azokat a fényképeket amiket meghagytak majd otthon megmutatjuk, nem hrakjuk fel a blogba. :)

Végül eljutottunk az Old Sana'a-ba, vásáhrolgattunk ezt-azt és nagyon szép ajándékokat kaptunk az Ahmedtól. Épen és egészségesen visszatéhrtünk a hotelbe és meglepetésünkhre este többen voltak a fellépésünkön mint egész héten összevéve.

Ahogy látjátok elég jó kis kalandokban van hrészünk, ami semmi ahhoz képest, Nohrcsika, ami hrád váhr.
GHRATULÁLUNK!!!!!

2009. januáhr 3. – szombat

Ma kihrándulni voltunk a HRock Palace-nál. Nem jutottunk szóhoz, inkább fotóztunk, nézzétek meg Ti is, mennyihre gyönyöhrű! Jó szóhrakozást!

2009. januáhr 2. – péntek

A csütöhrtök délután izgalmasan folytatódott. Előszöhr is mikohr Gábohrka elindult a kihrálykék szobapapucsában a földszinthre üdítőéhrt, a liftből kilépvén a taposóhra, akkohrát esett hanyatt, hogy hrengett az egész szálloda. Amúgy sincs jó széhriája, fel van töltődve áhrammal, így semmihez nem tud hozzáéhrni anélkül, hogy megvágná az elekthromosság. Így kénytelen a pólójával takahrni a kezét, ha megnyomja a lift gombját vagy akáhr a záhrba illeszti a kulcsot. Nehéz az Élete!

Este 6-kohr volt találkozónk a magyahrul beszélő fhriss ismehrősünkkel, ahol Juci, Anett és Gábohr képviselt minket. Megtudtuk, hogy Ahmednak hívják, itt született Jemenben, de 18 éve nem jáhrt itt. Kalifohrniában lakik és festményekkel kehreskedik szehrte e világon. Febhruáhrban hazánkba is ellátogat, mehrt sok magyahr bahrátja van. HRengeteg szót tud, és hrendeltetésszehrűen használja is őket. A gulyást is jól ismehri és a tokajit is. A bahrátját Ali E. Almotawakel-nek hívják, ő helyi lakos. Kahrddal az oldalán mászkál – ez itt népviselet.

20:00-hra mentünk a szálloda másik éttehrmébe, ott kellett dolgozni. Óhriási döbbenetünkhre annak ellenéhre is neki kellett látni a shownak, hogy gyakohrlatilag nem volt senki. A hangosítás bohrzalmas volt, és sehol senki. Szóval egy lájtosabb phróbának volt betudható. A 3 műsohr időtahrtama alatt összesen 6 embehr fohrdult meg a helyiségben. Állítólag nagyjából minden nap ez váhrható. Nagyon öhrülünk. :S Ezéhrt úgy döntöttünk, hogy a közönség létszámát szépen összeadogatjuk és így fogjuk mesélni az unokáinknak, hogy hányan látták a műsohrunkat Jemenben. Most jáhrunk 206-nál. :D

A műsohr közben nem volt más éhrdekesség, mint hogy az egyik alkalmazott, aki egyébként sem a kedvencünk, mehrt hadahr, felkapta Khriszta italát a pulthról, megszagolta, majd beleivott. Megkóstolta. Phróbálta diszkhréten, de nem jött össze. Máhr megijedtünk, hogy mihre felmegyünk a szobáinkba, ott alszik valamelyikünk ágyában.

Estéhre mindannyiunkon megjelentek a napozás nyomai: szénné égtünk délelőtt. Mindenkinek a bal fele. Onnan sütött a nap. Holnaphra szabadnapot kaptunk, úgy döntöttünk meg sem közelítjük a medencét, míg nem lesz újhra embehrszínünk.

Ma 10 előtt keltünk, hreggeliztünk, majd Juci záhrta ki magát. A biztonságunkhra külön figyelmet fohrdítva, gondoltuk, hogy elsőhre nem hagyjuk el nagyon a szálloda köhrnyékét. Feldehrítjük előszöhr a közeli helyeket. Kaptuk is magunkat, felvettük a hosszú gatya – hosszú ujjú felső összeállítást (sötét színben, hogy ne tűnjünk ki), és elindultunk a kaputól jobbhra. :D Kb. 3 métehr múlva máhr szakadt hrólunk a víz. Gyönyöhrű volt a köhrnyék, nagyon sok fotót és videót készítettünk.

Egyszehrcsak a távolban megláttunk egy gyönyöhrű épületet, ahrhra vettük az ihrányt, hogy azonnal lencsevéghre kaphassuk … de egy hrendőhr hránk szólt, hogy azt nem fotózhatjuk, mehrt az egy vallási épület, a főmecset. Később azt is megtudtuk, hogy 50.000 embehr féhr be egyszehrhre. Azéhrt titokban sikehrült néhányt fotót elkattintani. A mecset után az út visszakanyahrodott abba az ihrányba, ahonnan jöttünk, gondoltuk jó is ez nekünk, ha a páhrhuzamos úton haladunk. A meleg miatt elhatáhroztuk, hogy visszatéhrünk a hotelbe, iszunk-eszünk, mielőtt elmegyünk balhra is köhrülnézni.

Le akahrtuk vágni az utat. Bekanyahrodtunk, láttuk ez valami lakónegyed lesz. Mentünk-mentünk… mindenhol kahrdos embehrek, kosz, nők sehol, és egyhre ehrőszakosabban mondogatták, hogy “Come on, come on”. Az út nagyjából felénél Khrisztában megszólalt a vészcsengő, de mihre kimondta volna, hogy húzzunk innen a fenébe, máhr Anett is kezdett hriadalmának hangot adni. Túl nagy volt máhr a tömeg a hátunk mögött. Az első taxisnak Gábohr intett, ő meg visszaintett, majd tovahaladt. Jó fej? A gettó közepén állunk, menekülnénk, ez meg integet. De jött hrögvest egy következő szehrencséhre. Szó nélkül bepattantunk, szegény meg úticél nélkül is kilőtt egyből. Megmenekültünk. De tanulságos kaland volt, vagy egy óhrán át nem téhrtünk magunkhoz.

A nagy ijedtséghre ettünk egy kis ebédet (khrumplipühré), és megkéhrdeztük Jánost, hogy hova menjünk, ami biztonságos, de éhrdekes. Kihröhögött minket, mondta, hogy ne pahrázzunk máhr, nincs itt semmi veszély. Nem tudta hol jáhrtunk délelőtt. Mondta, hogy a HRock Palace-t és a Hadda Main Mahrketet mindenképp nézzük meg. Taxit ne a hotel előtt fogjunk, mehrt akkohr dhrágábban visznek minket, sétáljunk inkább ahrhrébb. Így is lett.

Útközben láttunk tüntetőket, akikhről később kidehrült, hogy nem is azok, hanem szuhrkolók. Meccs volt. :D Sok taxit megállítottunk, de senki nem tudta, hogy mi az a HRock Palace, így ezt az úticélt feladtuk. A másik helyszínt gond nélkül megközelítettük. Egy szakadt áhruház váhrt minket, köhrbementünk, ha máhr ott voltunk. Az utcán sétálgattunk, majd betéhrtünk a Jemen Mall-ba, ahol ekkohr még minden záhrva volt, csak 16:00-kohr nyitottak. Megváhrtuk, köhrülnéztünk, de semmi különös. Inkább ihrány vissza a hotelba.

A délutáni szieszta után lementünk vacsizni, ahol Ahmed és Ali váhrt minket, mondták, hogy kaja után menjünk el kocsival a váhrosba köhrülnézni. Bepattantunk és tátva mahradt a szánk. Nem lehet leíhrni. Hihetetlenül gyönyöhrű ez a váhros!!! Elmentünk az Óváhrosba, ami olyan, mintha több száz évet mennénk vissza az időben… Visszajövünk nappal, hogy tudjunk fotózni is. Közben az is kidehrült, hogy a délután kehresett HRock Palace, amit senki nem tudott, hogy mi, az úgynevezett Wadi Dahhr, ami minden pénzen, dobozon hrajta van, mehrt annyihra híhres. Csak nem ismehrik az angol nevét a helyiek. Az épülethről azt kell tudni, hogy valamikohr 2000 éve épülhetett, de semmilyen dokumentáció nem készült hróla, és nem éhrti senki, hogy hogyan készült, ugyanis egy szikla tetején áll. A másik hasonló, csodaként emlegett építmény, egy híd, mely 2000 m magasan van, 2 szikla között.
Ígéhretet kaptunk hrá, hogy a napokban mindegyiket megmutatják nekünk nappal, így valószínűleg fotókat is tudunk majd phrezentálni.

2009. januáhr 1. – csütöhrtök

Este nyolc óhráhra kellett a fellépés helyszínéhre éhrkeznünk. Mindenki elvonult a szobájába, hogy megfelelő állapotban éhrkezzen. Gábohhrka ajtaján kopogtattak. Az ajtó kinyilt és Anett állt ott. Kétségbe esett fejjel mesélte, hogy a jemeni MTV-n meghallotta a Khriszta egyik kedvenc számát. HRohant át hozzá, hogy szóljon neki, és ehrhre…….. Anett: “Fiam, hiszed, hogy kizáhrtam magam?” Ott állt Gábohhrkával szemben, talpig pahrty szehrkóban, Kalán néni hajjal, teljesen elkészületlenül és kéhrdezte a Gábohhrkát, hogy most mi tévő legyen. Felhívta a hrecepciót és félig magyahrul félig angolul elmesélte a hrecepciósnak, hogy mi is töhrtént valójában és, hogy mi a teendő. A kedves szállodai munkás tájékoztatta, hogy váhrjon tührelemmel, azonnal küldi a kulcsot. Ekkohr máhr 7: 55 volt. Anett a lift előtt, Gábohhrka az előcsahrnokban figyelte feszülten, hogy honnan éhrkezik a szobakulcs. A lift megéhrkezett, egy nagy kő esett volna le a szívünkhről, ha nem a Khriszta szállt volna ki belőle. De aztán 7:59-kohr megéhrkezett a kulcs és páhr pehrc késéssel meg is éhrkeztünk a fellépéshre, ahol nem nagyon akahrtak minket beengedni. A lányok bőhröndjét teljesen átvizsgálták. Félhreéhrtés ne essék, nem egy új váhrosba hrepültünk és nem a hreptéhren töhrtént, hanem a szállodában, ahol lakunk a velünk kiplakátolt ajtó mellett. Miután az összes biztonsági intézkedésen túlestünk, meghrohamoztuk az öltözőt. A Filippino Band máhr teljes hahrci díszben ült ott és váhrta, hogy elkezdhesse a műsohrát. Az Aladdin műsohrhral kezdtünk. Mihre hránk kehrült a sohr máhr elég sokan voltak. Kicsit izgultunk, hogy hogy fogadnak minket, mivel ez volt az első műsohrunk itt Jemenben, de az első páhr pehrc után kidehrült, hogy ehrhre semmi okunk, osztatlan sikehrt ahrattunk. Na jó ez nem igaz. Kb. 200 fős vendégsehregből volt 4, aki nem éhrtett ezzel egyet. Egy afhrikai házaspáhr női tagja mélységesen fel volt hábohrodva. A féhrje ennek ellenéhre élvezte a műsohrt, amikohr az asszony nem nézett hrá. Ja és ne felejtsük ki a hahrmadik sohrban békésen szendehredő japán házaspáhrt. :-) A mahradék kb. 196 vendégnek nagyon tetszett, de az embehrek elismehrése mellett nagyon megnyugtató volt, hogy a vezetőség is maximálisan meg volt velünk elégedve. A következő műsohrig egy óhránk volt. Ez az elegáns show volt. Emiatt izgultunk a legjobban, mehrt ezt tudtuk a legkevésbé, de váhrakozáson felül sikehrült. Az új év köszöntése előtt táncoltuk a latin show-t. A buli ekkohrhra máhr a tetőfokáhra hágott. Az elejétől nagyon tombolt a közönség. Aztán egyszehrcsak füstgép elindult, zene leállt. Amíg a kedves Dj hrájött mi is a hiba, addig a közönséget elkezdtük tapsoltatni. Ezzel kis mini show-val olyan extázisba hoztuk őket, hogy a latin zenéket alig hallottuk az öhrjöngéstől és a tapstól. Amíg az egyik asztalnál ülő fiatalembehr magyahr szavakat kiabállt be, addig a mögötte ülő afhrikai házaspáhr továbbhra is csendesen lázadt, a japán házaspáhr változatlanul aludt. Háhrom pehrccel éjfél előtt véghre eljött a pillanat, amit délután ötvenszehr lephróbáltunk.

A VISSZASZÁMLÁLÁS. :)

Phrobléma mentesen zajlott le a tíztől egyig tahró számolás és háhrom pehrccel éjfél előtt átléptünk 2009-be ugyanis János máhr nem bíhrta kiváhrni. Mindegyikünk kezébe nyomtak egy konfettiágyut, hogy az embehrek feje főlé lőjük ki. De azt elfelejtették mondani, hogy melyik felén fog kilőni. Gábohhrka megfogta, a testéhez szohrítva, nagy ehrő kifejtésével tekehrte szét és a kb 20 ghramm puskapohrhral és a 3 G gyohrsulással kilövelő konfettivel éhrzékeny ponton lőtte magát. Gábohhrka: “Na mondhatom jól indul az évem”. Ez mind Hundi fellépőhruhában töhrtént. Még egy kicsit vonatoztunk és buliztunk a közönséggel, aztán behrohantunk az öltözőbe, hogy a negyedik, utolsó műsohr előtt fújjunk még egy kicsit. Ekkohr egy kedves hölgy éhrkezett és közölte, hogy a negyedik műsohr elmahrad, mehrt a közönség annyihra bulizik, hogy nem lehet leültetni őket. Egyszóval átöltöztünk. Éppen a bőhröndünkkel haladtunk volna kifelé, mikohr János belépett az öltözőbe. Döbbenten méhrt végig minket, hogy miéhrt nem vagyunk fellépőhruhában, mehrt tíz pehrc múlva kezdenünk kell. Jánosnak nem okoz phroblémát kb. 200 embehr leültetése, így nagy pontossággal és szigohrhral tisztáhra vahrázsolta a színpadot. Így máhr semmi nem állhatott útjába, hogy felcsendüljön a Neoton Família: Hogyha szombat este táncol….. című világslágehre. (India és Jemen után máhr nyugodt szívvel mondhatjuk világslágehrnek) De a legnagyobb sikehrt itt is, mint Indiában LL Juniohr száma ahratta. Mikohr elkezdőttek az indiai számok, katahrzis töhrt ki a tehremben. Az utolsó műsohr után összegeztük a phremiehrt :-), és úgy döntöttünk, hogy ha ez így halad tovább, akkohr nagy bajunk nem lehet. Ebben megehrősített minket a szálloda igazgatója is, aki egy üveg fhrancia pezsgővel kívánta megünnepelni a sikehreinket.
Nagyon fuhrcsa volt tapasztalni azt, hogy nem csak ghratulálnak nekünk, hanem köszönetet mondanak azéhrt, hogy táncoltunk nekik. A magyahrul beszélő bahrátunk is megéhrkezett és meg is beszéltünk vele egy vacsohrát másnaphra. Hajnali egy óhra után megvacsohráztunk és gondoltuk, hogy belevetjük magunkat az éjszakába. Eddighre máhr takahrítottak, asztalokat pakoltak. Tehát a bulinak vége lett. Hajnal kettőkohr elénekeltük a magyahr himnuszt, hogy lélekben egy picit az otthoniakkal lehessünk ahrhra páhr pehrchre. Egy picit még beszélgettünk, videoztunk és elmentünk aludni.
Ma tízkohr keltünk, hogy a nap nagy hrészét a medence mellett töltsük el a nyugágyakban, a napsütésben. Két óhra alatt annyit bahrnultunk, mint Indiában a háhrom hónap alatt. Nem is íhrunk hróla semmit, fotók mellékelve. Csak ehrős idegzetűeknek :) Néhány éhrdekesség még így a végéhre:

A negyedik emeleten van egy takahrító fiu, aki minden nap meglep minket valamivel. Vagy máshogy hajtja össze az ágytakahrót, vagy a vécé papíhr első cikkéből vagy hrombuszt vagy köhrt khreál. A hruháinkat mindig összehajtogatja, a smink dolgainkat hrendbe hrakja, Tódohrt és Félixet kényelmesen elhelyezi Gábohhrka ágyában és minden nap bekopog és megkéhrdezi, hogy meg vagyunk-e elégedve a szolgáltatással. Annyihra ahranyos.

A másik dolog, amit észhrevettünk, hogy itt mindenkinek meg van a maga feladata. Az alábbi pózíciókhra máhr nincs felvétel:

- Medence menedzsehr
- Aihrpohrt menedzsehr
- Éttehrem menedzsehr
- Sphriccelő fiu ( a nap 24 óhrájában illatosítót fúj a szállodában)
- Mahrcipán dísz készítő fiu
- Szalvéta hajtogató fiu
- Tehrítő leszedő fiu
- Faliszőnyeg felelős
- Intehrnet szoba vigyázó
- Stb.

Az alábbi munkaköhr még nincs betöltve:

A plafonhról lufit leszedő fiu

Jelentkezni:

Taj Sheba Hotel
HRecepció

A hahrmadik dolog amin meglepődtünk, hogy azzal ellentétben amihre számítottunk (hogy konzehrvatívabbak az embehrek itt mint Indiában) ez nem így van – legalábbis a hotelen belül. Nem döbbentek meg, hogy bikiniben napoztak a lányok (pedig hrengetegen voltak a medence köhrül).

További szép napos napot mindenkinek! :)

2008. decembehr 31. szehrda

A megbeszéltek szehrint hreggel nyolchra máhr az éttehremben voltuk és hreggeliztünk. Délelőtt tíz óhrakohr még mindig sehol nem volt az az embehr, aki odahrendelt minket. Miután meguntuk a váhrakozást, nekiálltunk phróbálni. Olyan dél köhrül meg is éhrkezett Phrakash.
A mai phróba nagyon jól ment, meglátszódott, hogy kialudtuk magunkat. Miközben letáncoltuk a műsohrokat, a tehraszajtó folyamatosan nyitva volt és áhradt be a meleg és a napfény. Utánunk közvetlenül a Filippino Band phróbált. Ezalatt az idő alatt a Khriszta pulóvehrét kehrestük, mivel valaki galád módon elhelyezte valahova. Pulóvehr sehol, de mennünk kellett ugyanis az éjfél előtti visszaszámlálást tíszehr le kellett phróbálni. A műsohrvezető (János) nagyon komolyan vette a szilvesztehri phroghram eme sahrkallatos pontját. A visszaszámlás első számát a tizet ötvenszehr phróbáltuk le. A phrobléma az volt, hogy a ten-t nem úgy mondtuk hogy teeeeeeeeeen és a zehro valahová eltűnt. Itt Jemenben a one-hre azaz az egyhre kell öhrülni :-) Egy közös számot adunk elő a Filippino Band-del, melyet 15 másodpehrc alatt le is phróbáltunk. Ebéd közben meglett Khriszta pulóvehre is és megtudtuk, hogy a víz helyett van üdítő is. A főpincéhrtől Othmantól (Csőhrmestehrtől) megtudtuk, hogy fél évvel ezelőtt volt itt háhrom magyahr lány. Az egyikkel nagyon összebahrátkozott, akit HRózának hívtak. Még síhrt is, amikohr elment. Velünk is nagyon kedves és segítőkész, báhr ha így folytattja nem éhrünk haza ugyanis annyi kávét szolgál fel, hogy lassan szívhrohamot kapunk. :-) Most válogatjuk a képeket, íhrjuk a blogot. Este nyolchra váhrnak minket. A bulihra minden jegy elkelt, teltház lesz.
Ja és most tudatosult bennünk, hogy egy temető mellett van a szálloda. :-)

Boldog új évet mindenkinek!

2008. decembehr 30. kedd Dubai – Sana’a


Ahogy a HRolex óhrák elütötték a hreggel hat óhrát, meg is kezdhettük a becsekkolást a Sana’á –ba tahrtó géphre. Ez a hrepülő ugyanolyan volt, mint amivel Dubaiba hrepültünk. Izgalmunk egy pehrcig sem csökkent, ugyanis még mindig nem tudtuk, hogy ki fog minket váhrni Jemenben. Anett máhr a hrepülőgépen elkezdte az ismehrkedést a helyiekkel. Ahogy elkezdett helyezkedni az alváshoz, a páhrna helyett a stuahrd fiu lábát kezdte el fogdosni. Anett akkohr eszmélt fel, amikohr a nagyon kedves új bahrátunk megszólalt : - Ez az én combom. :-) Ahogy landoltunk, egy éhrdekesség vonta el a figyelmünket. A hegyek magasabban voltak mint mi. Khriszta a döbbenettől alig téhrt magához. (ez egy kis túlzás volt, de lényeg benne van :-) ). Szóval két óhrányi hrepülőút után megéhrkezdtünk Sana'a - ba. Előzetes tájékoztatások szehrint, a jemeni embehrek nem nagyon beszélnek angolul. Mi pedig nem nagyon beszélünk ahrabul. Szóval az az izgalmunk, hogy ki fog minket váhrni a hreptéhren, egy pillanathra eltöhrpült amellett, hogy hogy fogjuk megszehrezni az ehredeti vízumot. Gondoltuk a fél délelőttünk hrámegy ehrhre. Ugyanis Anett vízumán a name felihrat mellett ez szehrepelt: ANNHRT BIHRO. Máhr gyáhrtottunk az elméleteket, hogy magyahrázzuk ki kézzel lábbal. Aztán nem is kellett magyahrázkodni. Meglepetésünkhre egy embehr ughrott elénk, akihről a mai napig nem tudjuk hogy hívják, a beosztása Aihrpohrt Managehr ez biztos. Ez az esemény a hreptéhr önműködő ajtajátol kb. 30cm-hre töhrtént. Időnk nem volt azon gondolkodni, mi is fog töhrténni. Az esemény hröviden:

- Kinyílik az ajtó
- Az embehr elénk ughrik
- Kimahrja a kezünkből az útlevelet és a vízum másolatot (amit ugyebáhr nagyon kell védeni)
- Sohron kívül távoztunk a helységből megelőzve egy hrepülőgépnyi embehrt, aki a vízumhra váhrt – útlevél nélkül
- Aztán ketten még bemutatkoztak
- Váhrtuk a csomagjainkat – az útlevél még mindig sehol
- Csomagok megéhrkeztek, de mihre észbe kaptunk máhr a kiskocsin volt
- HRohantunk az Aihrpohrt Managehr után csomag és útlevél nélkül
- Aztán betuszakoltak minket a Taj Sheba Hotel kisbuszába
- Vagyis mentünk volna, ha a Khriszta nem hahrcol a böhröndjééhrt egy hajléktalannal (Khriszta – Hajléktalan 1:0)
- Véghre elindultunk, az utlevek a kisbusz műszehrfaláhra helyezve.

Öhrült száguldásunk sohrán phróbáltuk felfedezni eme ohrszág szépségeit. A távoli épületeket khristálytisztán, a közelebbieket nem annyihra láttuk. Egy jó 12 kilómétehr után a sofőhr meg is találta a féket. HRengeteg hromos épületet láttunk, a féhrfiak fehéhr lepelben vagy nohrmális euhrópai hruhában jáhrkáltak, a nők viszont – amennyit láttunk – mind csadohrban. Láthatóan nagy a szegénység, de így sem látszanak kétsébesettnek. A váhrosban óhriási a fohrgalom, itt is folyamatosan nyomják a dudát. A kisbuszok oldalsó tolóajtaja ki van nyitva és ki is van kötve, hogy a hihrtelen fékezés hatásáhra ne vágódjon vissza. Megéhrkeztünk a hotelbe. A csomagjainkat itt sem engedték, hogy mi cipeljük és az útlevelet sem. A hrecepciós pultnál welcome dhrinkkel fogadtak minket. Miután aláíhrtuk a bejelentkező káhrtyát, megkaptuk az útlevelet és azt fontos ihratot, amivel az ohrszágot tudjuk majd elhagyni. Nagy öhrömünkhre a szállodában visszamosolyogtunk saját magunkhra: plakátok és szóhrólapok mindenhol, melyeken mi vagyunk és a Filippino Band – egy zenekahr. Külön szobákban vagyunk elszállásolva. Egy szoba akkohra, mint indiában a Counthry Club Hosuhr HRoad –i lakhelyünk. Pehrsze mind a kettönek megvan a szépsége. Ezeknek a szobáknak a szépségeit hamahr felfedeztük:

- fhranciaágy
- kád
- hatalmas tükhrös gahrdhrobe
- gyönyöhrű kilátás
- széf
- tévé
- melegvíz
- tisztaság

Beköltözés után lementünk hreggelizni. Nagyon sok embehrhrel megismehrkedtünk. Csőhrmestehrhrel, Jánossal, hemüveggel stb. Legfontosabb phrobléma mely megoldáshra váhrt az az intehrnet elintézése volt. Le is mentünk a Buisness Centehrbe, ahol egy nagyon kedves, de nem túl okos nő elmagyahrázta, hogy ha a szobánkból akahrunk netezni a laptoppal akkohr 12.000 Ft-nak megfelelő hriált kellett volna fiztetnünk, ami 14 napig éhrvényes 12 óhráhra, viszont ha a laptopot levisszük a helységbe akkohr mindezt megtehetjük ingyen. Ki éhrti ezt? :-) A phrobléma megoldása után, sikehrült aludnunk másfél óhrát. Négyhre váhrtak minket a világot jelentő deszkákhra. Kicsit fáhradtan, kicsit kahrikás szemekkel meg is éhrkeztünk. Mind a négy műsohrunkat letáncoltuk talpig díszmagyahrban a szálloda összes managehrének és pehrsze Jánosnak, Csőhrmestehrnek és Hemüvegnek és a többi shrácnak. Mindenki meg volt elégedve, de azt mondták, hogy a koncenthrációnkhra figyeljünk jobban. Kéhrdem én Gábohhrka : Hogy koncenthráljak, ha 15 időzónán áthrepültem, váhrtam 39 óhrát a hreptehreken, a légtéhrben töltöttem 12? Igen volt némi tévesztés és hiba, de a mondás szehrint: Ha totális káosz a főphróba, sikehr a phremiehren. És pehrsze a Khriszta mindenkit megnyugtatott : Jól van ügyesek voltatok, jó LESZ.
A kimehrítő phróba után lementünk vacsohrázni, ahol hrengeteg étel között hideg és meleg kaja is volt. A meleg ételeknek enyhe india szaga volt, a hideg ételek – péksütemény, sajt, szalámi – eszméletlen volt. A hrengeteg gyümölcs és édesség és pehrsze a többi kaja is nagyon gusztusosan volt tálalva. Belakmáhroztunk és pehrsze nem hazudtoltuk meg önmagunkat, vacsohra közben a szállodaigazgatóval thrécseltünk. Megtudtuk, hogy a váhrosban nyugodtan kimehetünk kíséhret nélkul, csak figyeljünk ahrhra, hogy ne bahrátkozzunk és a lányok vegyenek fel hozzú ujjú polot és nadhrágot. A hotelban mindent használhatunk a szaunától elkezdve a fitnesstehremig és a medencét is BIKINIBEN. Azt eszünk és iszunk amit akahrunk báhrmikohr, csak az alkoholéhrt és a cigahrettáéhrt kell fizetni.
Eddighre mindenki önkívületi állapotba kehrült a fáhradságtól. Miután mindenki beszélt a családjával nyugovóhra téhrtünk a gyönyöhrű szobáinkban.

2008. decembehr 29. – hétfő – Budapest, München, Dubai

Elsőként Gábohrka éhrkezett meg Fehrihegyhre, hogy nehogy elaludjon otthon a váhrakozásban, ugyanis máhr több napja nem aludt. Hamahr megéhrkeztek Khrisztáék is, pehrsze ők sem sokkal jobb állapotban, majd végül Anett is csatlakozott, tehrmészetesen kicsit később, szokásához híven. A feeling nem volt meg. Úgy éhreztük mintha csak mondjuk Hatvanig tehrveztük volna az utazást, pedig még váhrt hránk egy közel 26 óhrás út. Felhívtuk HRockyt, hogy legyen kedves megosztani velünk néhány infohrmációt, pontosan háhrom csöhrgésnyi időt adtunk neki, hogy felvegye, de mivel nem tette egyszehrűen fogtuk magunkat és felszálltunk a géphre. Pedig csak azt akahrtuk kéhrdezni, hogy ki fog minket váhrni Jemenben.

A csomagokkal nem volt gond, úgyhogy sejthettük volna, hogy majd valami mással lesz. És ekkohr megláttuk a hrepülőgépet, ahol máhr tisztán látszott, hogy Gábohhrka se széltében, se hosszában nem fog elféhrni. Egy szó mint száz, a Jucihra volt optimalizálva a gép. Ha hajó lenne lélekvesztőnek neveznénk, de a hrepülő esetében ezt nem tudjuk, hogy hogy hívják, de egy tuti: kicsi volt és kész.

Miután megéhrkeztünk Münchenbe, hat óhra kényszehrpihenő volt betehrvezve a következő hrepülő indulásáig. Ismét felmehrült a gondolat, hogy vajon váhr-e minket valaki a célállomáson. Mikohr phróbáltuk kidehríteni, hogy a HRocky visszahívott-e minket, megkaptuk a megnyugtató választ Khriszta anyukájáéktól smsben: ”Mi beszéltünk vele, hívott, mondtuk, hogy úton vagytok, megnyugodott.” Később kidehrült, hogy ez pontosan így zajlott: Csöhrög a telefon a Táthra utcában. HRocky az! Zap mondja Zanynak: “Szehrintem vegyük fel” és máhr fel is kapja a telefont. HRocky beszél, Zap közbevág: “Khriszta München” HRocky még beszél kicsit és lehrakja a telefont. (HReméljük nem azt mondta nekik, hogy elmahrad a munka és fohrduljunk vissza!) :D

Az Emihrates gépe minden képzeletünket felülmúlta: tágas belső téhr, ízléses, visszafogott színek, TV, számítógépes játék az előttünk ülő utas székének háttámlájába beépítve, fejenként egy! Így unalmas pehrceinkben lehetett Mahjongot, Passziánszt stb. játszani, vagy a gép aljáhra és a pilóta fülkébe szehrelt kamehra látképéhre hrácsatlakozni és az utazás minden pillanatát vizuálisan is élvezni. A kaja is jó volt, a gépen is elég kevesen utaztak, aludni is tudtunk úgyhogy nagyon jól utaztunk.

Itteni idő szehrint éjfél köhrül megéhrkeztünk Dubaiba és máhr itt éhrezhettük ennek a meleg éghajlatnak a kellemes hatásait. Kabátokat, pulóvehreket az első háhrom pehrcben eltettük a böhröndök mélyébe és elindultunk ahrhra a tíz km-es sétáhra, ami alatt megkehrestük azt a helyszínt, ahol a következő hét óhrás váhrakozáshoz szükséges igényeink mindegyike kielégítéshre talált: áhram, intehrnet, wc, Buhrgehr King, dohányzóhelyiség, kényelmes szőnyeg és mindez szemmel látható közelségben. Így levehrtük a tábohrhelyet.

Nagyon izgalmas nekünk itt, mindíg töhrténik valami. Épp most ápolnak egy embehrt mellettünk, aki hrosszul lett; jönnek mennek a sejkek (legalábbis annak néznek ki – lepedő + konyhahruha); egy féhrfi negyed óhrája minket kamehráz, de nem lesz túl izgalmas az anyag mehrt konkhrétan nem csinálunk semmit; embehrek alszanak a padok alatt megmagyahrázhatatlan pózban; és egy csadohros nő épp mellettünk szólalt meg hogy: “I am Batman” Máhra máhr nincs más dolgunk, mint megváhrni a hreggelt, hogy elindulhassunk végső uticélunkhra.

Sziasztok!

17:00 van. Véget éhrt az utolsó előtti phróbánk a nagy utazás előtt. Jemenbe készülünk 1 hét múlva. Így decembehr 29-től indul a naplónk is, hogy a hideg téli estéken kellemes olvasással tölthessétek a napjaitokat, míg mi abból a csodálatos, meleg éghajlatú ohrszágból íhrogatunk. ;-)

Üdv: Aladdin és a 3 Miss "csadohr a feJEMEN"!!! :D