(C) Tars Pter 2008.
Ú T J A I N K

JEMEN
Sana'a
2008. 12. 29. - 2009. 01. 16.

INDIA
Mumbai, Goa, Agra
2008. 06. 13. - 2008. 06. 22.


EGYESÜLT ARAB EMIRÁTUSOK
Dubai, Sharjah
2008. 06. 03. - 2008. 06. 28.


INDIA
Hyderabad, Bangalore
2007. 11. 17. - 2008. 02. 12.

Videók


Képgalériák

Január 13-14., Sana'a

Január 8-12., Sana'a

Január 7., Sana'a

Január 6., Sana'a

Január 4-5., Sana'a

Január 3., Sana'a (Rock Palace)

Január 1-2., Sana'a

December 31. - január 1., Sana'a

December 30-31., Sana'a

December 29-30., München-Dubai
2009-02-19, 16:37:31

2009.január 14-15.,szerda - ccsütörtök

Reggel mikor felkeltünk mindenkinek az jutott az eszébe,hogy gyorsan ki a napra még utoljára.Megreggeliztünk és már kint is feküdtünk azokban a jó kis nyugágyakban és azon elmélkedtünk,hogy hogy is tudnánk ezt a jó meleget hazaccipelni.Ebéd után nagyon bíztunk abban,hogy az Ahmed most az egyszer,az utolsó napunkra tekintettel nem fog késni.Leballagtunk az előtérbe és várakoztunk mint mindíg.Amikor már fél órás késésben volt akkor gondoltuk,nem vagyunk hajlandóak ajándékok nélkül hazamenni,ugyhogy felhívtuk az Ahmedet,hogy közöljük vele,hogyha nem jön rögvest akkor megindulunk egyedül.Amikor felvette a telefont rögtön mondta is,hogy még öt percc és ott van.Úgy döntöttünk ezt a kis időt még engedélyezzük neki,de ha akkor sem lesz itt akkor fogjuk magunkat és távozunk az Old Sana'a-ba.Szerenccséjére megérkezett de láttuk,hogy egyedül,az unokatestvére ninccs vele,ugyhogy az ebédről ennyit.Pedig alig ettünk valamit,hogy tudjunk valamit falatozni a nekünk főzött ebédből,na de sebaj,most ugyis az ajándékok voltak a legfontosabbak.Gyorsan elsoroltuk az Ahmednek,hogy mikre van szükségünk,de a legfontosabb,hogy az Old Sana'a-ba elmenjünk a Kriszta övéért amit elvileg rendelésre készít neki egy fiú.Emiatt az öv miatt szegény Kriszta már eléggé ideges volt két napja,mert ha ez nem lesz kész vagy nem lesz jó akkor ninccs ajándék amit hazavigyen és ötlete sem,hogy mit vegyen helyette,valamint eléggé aggasztotta az is,hogy az utolsó napunk fele már le is telt.Na de végre fogtuk magunkat és elindultunk az Old Sana'a-ba.Rögtön az öves volt az első hely ahová mentünk.Sajnos hamar ki is derült,hogy a Kriszta félelme nem volt alaptalan,ugyanis a fiú nemhogy nem ccsinálta még meg az övet de még akkor kezdte el kérdezgetni a Krisztától,hogy mekkora méretű kell meg milyen színű stb.Hát mit ne mondjak elég hamar távoztunk mert nem akartuk,hogy szegény fiú megérezze a magyar vehemencciát.Próbáltuk egy emberként kitalálni,hogy most akkor mi legyen,hova menjünk,mit vegyünk.Szegény Ahmed is eléggé ideges lett,hogy nem úgy történt valami ahogy azt elterveztük.Ezután kissé feszült hangulatban de folytattuk az utunkat,hogy keressünk valami jó ajándékot ha már ez a kis öves gyerek így megszivatott minket.Kora estére nagyjából mindenki megvette azokat amiket akart ugyhogy gondoltuk még egy piccit lepihenünk az utolsó fellépésünk előtt,mert eléggé fárasztóra sikeredett ez a nap.Az Ahmed meg mondta,hogy úszik egyet mert az őt mindíg megnyugtatja és felfrissíti,azután találkozzunk a vaccsinál.Így is lett,ettünk még utoljára egy kis helyit és felmentünk a szobáinkba készülődni.Addigra már tudtuk,hogy a búccsúesténken itt lesz a Sadek meg a tegnap megismert lányzó.Az Ali addigra mág Frankfurtba tartózkodott mert hírtelen oda kellett utaznia valami munkaügyben,ugyhogy tőle igazán el sem tudtunk búccsúzni.Miután végeztünk az utolsó műsorral is,még ccsináltunk néhány képet a pinccérekkel és felmentünk,hogy összeszedjük magunkat a búccsúbulira.Miután mindenki ccsinibe vágta magát az utolsó estére lementünk a többiekhez.Át is adtuk az ajándékot az Ahmednek ami a videón kívül még egy angol-magyar képes szótár volt amit a Kriszta ajánlott fel,ugyanis eddig az ő tanulását segítette elő,de úgy gondolta,hogy az Ahmed ennek nagyon fog örülni,valamit egy levélke volt amit a magyar barátainak ccímeztünk és ebben leírtuk,hogy mennyire megszerettük az Ahmedot és,hogy nélküle nem lett volna ennyire jó a jemeni kalandunk.Nagyon meghatódott mindenki,a videó alatt még a Sadek és az Ahmed unokatesója is elmorzsolt egy könnyccseppet pedig velük (főleg a lányzóval) nem találkoztunk túl sokszor.Meghatódtak a szenteim.:-) Persze mi is,ugyhogy egy kissebb pityergőroham után mindenki próbált megnyugodni és valami bulikedvet magáraerőltetni.Az este további részét beszélgetéssel töltöttük majd az Ahmed unokatesója haza is ment.Nemsokkal utána a Sadek is elbúccsúzott és már ccsak az Ahmed volt hátra amitől tartottunk egy kiccsit.El is húzodott jó sokáig,szegényke nem akart elmenni és számtalanszor elmondta,hogy mennyire fogunk neki hiányozni meg,hogy hogy megszeretett bennünket meg ilyenek.Nagyon rossz volt de aztán elment.Mi meg felkullogtunk a szobáinkba,hogy még az utolsó dolgainkat is elccsomagoljuk,majd a Gábor és a Jucci egy piccit lepihentek.A Kriszta meg az Anett azt tervezték,hogy nem alszanak mert akkor legalább a gépen majd tudnak ugyhogy dumccsizással ütötték el az időt.Egyszerccsak olyan hajnali három óra magasságában nyílik a Kriszta ajtaja és ott áll az Ahmed.Mondta,hogy nem tud aludni és azt gondolta,hogy inkább visszajön,hogy még azt a kis időt is velünk töltse amíg itt vagyunk.Beszélgettünk még sokat és persze ismét elmondta nagyon sokszor,hogy nagyon megszeretett minket és,hogy nagyon rossz lesz,hogy nem leszünk ott.Aztán olyan reggel hat körül végleg könnyes búccsút vettünk tőle.
Miután mindenki készenállt a nagy útra és összeszedtünk mindenünket még lementünk,hogy együnk egy utolsó reggelit.Elbúccsúzkodtunk mindenkitől és bepakoltuk a koccsiba magunkat és a ccsomagjainkat és elindultunk a repülőtér felé.Mikor odaértünk és bementünk az épületbe rögtön ránkvetették magukat valami idegenek,hogy ők majd segítenek és kimarták a kezünkből a ccsomagjainkat.Mikor mondták,hogy ezért mennyi pénzt várnak el,akkor jeleztük,hogy köszönjük szépen megy ez nekünk egyedül is,fogták magukat és ledobálták a ccucainkat a földre,hogy akkor ccsináljunk velük azt amit akarunk.Piccit megsértődtek.:-) Na de mi nem aggódtunk,összeszedtük mindenünket és irány Hungary!A hazafelé út nyugisan zajlott,nem volt semmi tipikus Prok-os izgalom sem,ugyhogy rendben megérkeztünk Müncchenbe.A Jucci hányt egy piccit a reptéren,állítása szerint a repülőn felszolgált kajától,de a riadalom nagyobb volt mint a gond szerenccsére.Müncchenben már várt minket a Kriszta szerelme a Samu,aki volt olyan kedves és kijött elénk,hogy ne kelljen várnunk 15 óráccskányit a reptéren ugyhogy innen autóval folytattuk az utunkat.Amúgy mint később megtudtuk,ezt a kis kirucanást sokkal rövidebb idő alatt is meg lehet tenni sokkat olccsóbbért,tehát a Roccky barátunk biztos ccsak azért utaztatott minket 26 órán kersztül mert gondolta lássunk világot.Nagyon kedves gesztus ez tőle.:-)16.-án hajnali 3 körül értünk haza teljesen éppségben és egészségben.
Ez a két és fél hét amit Jemenben töltöttünk mindenkinek meghatározó élmény marad.Nagyon izgalmas kultúrával és emberekkel ismerkedtünk meg valamint eszméletlen szép helyeken lehettünk.Jó lenne még ide is visszatérni majd egyszer,mert azok az emberek akikkel ott megismerkedtünk nagyon fognak hiányozni.Hogy mi lesz a következő uticcélunk azt még nem tudjuk de az biztos,hogy bárhol is legyünk a világban,onnan is megírunk minden részletet ami velünk történik,persze olyan kis Prok-osan.:-)

0 hozzászólás · Szólj hozzá!
2009-02-19, 16:36:42

2009.január 13.- kkedd

Reggel egy kkissé fáradtan kkeltünkk ugyan de tudván,hogy már nincs túl sokk időnkk ebben a szépséges országban így még kkivetettükk magunkkat a napra.Megpróbáltunkk minden időt kkihasználni arra,hogy magunkkba szívjukk a nap minden kkis szikkráját.Ezután elmentünkk ebédelni és kkészülődni mert még akkartunkk néhány dolgot venni.Aztán eljött minden nap leghosszabb időszakka,amikkor az Ahmedet vártukk.Mint már párszor említettükk Ő sajnos soha de soha nem pontos és akkárhogy is eskküdözikk nem bír időben elkkészülni.Na mindegy már Indiában is megtanultunkk várni ugyhogy nagyon rutinosakk vagyunkk ebben is.Amikkor betoppant végre a hotelbe teljesen kkómásan,akor rögtön rávetettükk magunkkat és elterelő hadművelet gyanánt kközöltükk vele,hogy mit akkarunkk csinálni aznap,hogy nehogy az úszás gondolatánakk halvány szikkrája is felmerüljön benne.A terv bevált,mondta,hogy elhívja egy másikk unokkatesóját,Ibrahimot (a kkésőbbiekkben csakk Fura Úr) mert nekki nagy autója van,beférünkk kkényelmesen.Örültünkk az ötletnekk de tudtukk,hogy ez még egy plusz óra várakkozást jelent mire ideér.Aztán mikkor megjött láttukk,hogy tényleg jókkora az az autó,csakk az volt az érdekkes,hogy azt viszont nem láttukk,hogy kki is vezeti,ugyanis Ibrahim nagyon picikke ember.Nem tudom nagyon máshogy leírni Őt csakk,hogy nagyon fura,ezért is adtukk nekki ezt a nevet!Óriási önbizalommal rendelkkezikk amellett,hogy néhányszor elgondolkkodtunkk rajta,hogy nincs-e valami baja szegénykkénekk!Mindemellett kkönyörögni kkellett nekki,hogy nézze is az utat vezetés kközben ne csakk oldalra fordított fejjel csacsogjon és a röhögéstől vergődjön az ülésben.Amúgy cukki volt mert egy csomó mindent elmesélt a városról meg az ott élő emberekkről.Például említette,hogy van Sana'a-ban egy nagy út (a nevét sajnos nem tudjukk) ami elvisz egészen az óceánig.Ezen az úton nincsenekk szabályokk.Annyival megy az ember amennyivel csakk akkar és semmi rendőri intézkkedéstől nem kkell tartania.Annyi iratlan szabály van,hogy akkinekk jobb a kkocsija (tehát gazdagabb) annakk van elsőbbsége mindíg.Nagyon meg voltunkk lepve,hogy ilyen létezikk.
A nagy városnézés alatt (mert ugye az ajándékkvásárlás már megint el lett hanyagolva) az Ahmedékk kkitaláltákk,hogy felveszünkk útkközben egy lányzót és majd vele együtt elmegyünkk egy olyan helyre ahol megnézhetükk egy tradícionális jemeni táncot.A lány telefonon terelgetett minkket a helyes útirányba,hogy hol vegyükk fel.Konkkrét egy óra alatt meg is találtukk,bepattant az autóba csadorba és elindultunkk a helyszín felé de már akor gondoltukk,hogy ez nem lesz egy túl hosszú program mert már beesteledett és nekkünkk ugye aznap is dolgoznunkk kkellett.Megérkkeztünkk egy kkietlen vidékkre ahol teljesen sötét volt.Reméltükk,hogy senkkinekk nem fordul meg a fejében,hogy ezen a a helyen kkiszálljunkk a kkocsiból,de aztán mondtákk,hogy sajnos a táncból nem lesz semmi mert nincs áram és hát teljes sötétségben és zene nélkkül nehéz táncolni,ugyhogy inkkább visszaindultunkk a szállodába csakk még előbb jól bevásároltunkk a KFC-be.A Fura Úr kkitett minkket a hotel előtt és mondta,hogy majd ő is jön,de az egész olyan furcsa volt,hogy azt hittükk,hogy azért akkarta magukkra hagyni az Ahmedet és a lányt (sajnos nem emlékkszünkk a nevére) mert éppen Qupido-t játszikk és össze akkarja őkket boronálni.Kacagtunkk is rajta sokkat,hogy szegény Ahmed most pesztrálhatja ezt a lányt amíg mi kkészülődünkk.Végignéztékk a műsort és láttukk,hogy a lánynakk nagyon tetszikk.Mikkor végeztünkk és összeszedtükk magunkkat visszamentünkk hozzájukk,hogy beszélgessünkk még egy kkicsit.Akor mesélte el az Ahmed,hogy kkiderül hogy miért volt olyan titkkolózós a Fura Úr,(akki egyébkként nem jött vissza) mert azt terveltékk kki, hogy vajon az Ahmed felismeri-e ez a lányt,ugyanis unokkatestvérekk csakk az Ahmed már vagy húsz éve nem látta.Kis arab barátunkk nagyon örült,hogy még egy rokkonra tett szert,ugyhogy el is mondta az egész történetet újra és újra vagy harmincötször.:-) Mesélgettekk gyerekori történetekket (már amikkre emlékkeztekk) és beszélgettünkk még sokk izgalmas dologról.A lány már annyira otthon érezte magár kközöttünkk,hogy le is vette a csadorját és még dohányzott is.Megkkérdezte,hogy lenne-e kkedvünkk elmenni hozzá holnap mert akor Ő főzne nekkünkk valami "finom" jemeni ebédet.Persze nagyon udvariasakk voltunkk és mondtukk nekki,hogy örömmel megyünkk,bár tudtukk,hogy holnap lesz az utolsó nap,hogy beszerezzükk a még hiányzó ajándékkokkat is.Megbeszéltükk,hogy holnap kkettőkkor találkkozunkk a hotel előterében és elmegyünkk ebédelni utána meg vásárolni.El is búcsúztunkk tőlükk mert már elég fáradtakk voltunkk valamint a Gábor és az Anett még meglepit is akkart gyártani aznap éjjel az Ahmednakk!A Kriszta és a Juci lefekküdtekk aludni,a Gáborékk meg nekkiestekk a nagy munkkánakk.Egy zenés,kképes videót csináltakk amiben az Ahmed kkedvenc magyar zenéi alatt a jemeni utunkk alatt kkészített vicces és megható kképekk mentekk.Reggel hatra kkész is lett de az eredmény megérte.Ezt az is tanusítja,hogy a kkész videón a Gábor és az Anett többször is elpityeredte magát!:-) Hulla fáradtan ágynakk estekk,hogy még néhány órácskkát tudjanakk aludni mielőtt megkkezdikk az utolsó jemeni napjukkat.

0 hozzászólás · Szólj hozzá!
2009-02-19, 16:34:49

2009.január 12.(este)

Egy csöppet megkésve ugyan és már itthhonról de azért befejezzük a blogunkat.Szóval még ott hhagytuk abba,hhogy este a vacsoravendégünk (Tony) és Ahhmed is megnézte a műsort majd Tony mondta,hhogy neki sajnos mennie kell mert ki kell nyitnia a discót,de később mindenképpen menjünk át oda.Meghhánytuk-vetettük a dolgot és végül Juci,Gábor és Anett elment de Kriszta mondta,hhogy most neki semmi kedve nincs bulizni,Ő inkább otthhon maradna.Így is lett,megígértük Krisztának,hhogy nagyon fogunk magunkra és egymásra is vigyázni,majd kicsinosítottuk magunkat és elindultunk Ahhmeddel szórakozni,akihhez időközben csatlakozott az unokatestvére Nabil is.Ez a buli is nagyon jól sikerült,dumcsiztunk,nevetgéltünk,hhaverkodtunk Tonyval meg táncoltunk sokat.Mondta a Tony,hhogy nagyon tetszett neki a műsorunk és,hhogy nagyon tehhetségesnek tart minket.Nagyon kedves tőle!:-) Olyan hhárom óra magasságában,amikor már mindenki elfáradt és Ahhmed is kisalsázta magát elindultunk hhaza.A hhotelben még egy kicsit beszélgettünk aztán szépen mindenki elment a kis szobácskájába lepihhenni.

0 hozzászólás · Szólj hozzá!
2009-01-13, 21:53:36

2009.január 12.– hétfő

Azzal kezdenénk,amit már réges régen le kellett volna írnunk.Egy helyi sajátosság,ami az elejétől fogva “megkeseríti” az életünket.A ZÖLD NÖVÉNY!A neve khat.Az emberek többsége ezt rágja egész nap.Élénkítő hatása van,gyakorlatilag drog,de az enyhébbek közül.Itt azt mondja mindenki,hogy kb olyan,mintha meginna az ember egy nagyon erős kávét,de azért mi láttuk,mikor az Ali napokig nem tudott aludni tőle.Szóval itt mindenki ezt rágja,este,nappal,utccán,munkahelyen… A bajunk igazából azzal van,hogy borzasztóan visszataszító,ahogy az emberek a “pofazaccskójukban” tartják,és rágás közben beszélnek,ami közben jól láthatóvá válik,és … pfújjjj.:-( Szóval nagyon undi.Nem is értjük,hogy nem zavarja őket,hogy úgy néznek ki,mintha egy teniszlabda lenne a szájukban.A képeinken több helyen is látjátok,hogy milyen is egy ember khat-tal a szájában.

A ccsütörtöki napunk amúgy viszonylag eseménytelenül telt.Estefelé Ali és Ahmed elvitt minket egy igazi jemeni étterembe,ahol jemeni kaját ettünk.Na jó,ccsak kóstoltunk.Éppen elég volt egyszer.Az asztalunkat egyszer használatos műanyag terítővel terítették le,ami hajazott az otthoni szemeteszsákhoz - mind anyagában,mind színébe megegyezett vele.Kaptunk valami levest,amibe ccitromot kellett nyomni,az elég finom volt.Aztán hoztak egy itteni kenyeret,ami megegyezett az indiai nan-nal,palaccsinta szerű valami.Csak épp óriási,legalább 1 m átmérőjű.Ezt nem tányéron hozták,hanem a kezükre terítve,majd levágták az asztal kellős közepére.Onnan kellett belőle marccangolni.:DAztán hoztak még valami joghurtos,paradiccsomos bigyót,amit ezzel a kenyérrel kellett mártogatni (nem volt rossz) meg még kétféle kaját (nem volt olyan nagyon jó).A végén mézes banánt ettünk,azt nem lehet elrontani.
Este kellemes meglepetés várt minket: egyre többen jönnek a műsorunkra.Már nem ccsak a nappalokat,hanem az estéket – a munkát – is egyre jobban élvezzük.Végre!!!

Pénteken szabadnapunk volt,így estére beterveztünk egy jó kis bulit…
De még előtte: a dél körüli napozásunkat hatalmas kiabálás zavarta meg,meg amúgy is,reggeltől érezhető volt valami feszültség.Kérdeztük Jánost,hogy mi történik,erre ő tök nyugtan mondta,hogy most tényleg tüntetés van.Békés tüntetés,a gazai háború miatt.:-) Mikor felértünk a szobánkba,akkor láttuk mi is történik igazán: óriási tömegben haladnak az emberek,táblákkal,és hatalmas műanyag és papír rakétákkal a kezükben,és az autóikon,és nagyon hangosan és indulatosan kiabálnak.Nagyon félelmetes volt,el is döntöttük,hogy ma nem megyünk sehova napközben.
Na de jött az este!A Mövenpicck nevű szállodában minden este discco van,oda terveztük az utat.Szépen felöltöztünk party-szerkóba,beültünk Ali koccsijába,és Ahmeddal kiegészülve nekiindultunk.A hotel a környék legmagasabb pontján van,gyönyörű onnan a kilátás.Bementünk,majd Ali elment megkérdezni,hogy hol találjuk a disccot,majd pár percc múlva visszajött,és közölte,hogy mindig nyitva van,ccsak pénteken ninccs.Hisz pénteken semmi ninccs nyitva,nekünk is ezért van szabadnapunk,ugyebár.Höhhh?Jó arcc?Miért nem mondta ezt előbb?Miután Anett minden angoltudását összeszedve elmondta Ahmednak,hogy nem hajlandó hazatérni,ha már egyszer így kiccsípte magát,megnyugtattak minket,hogy ne aggódjunk,kitalálnak valamit.
Így is lett,egy pár száz méterre lévő másik szállodába mentünk,aminek volt egy sátorszerű helyisége,jó nagy,kellemes hely.Egy brazil zenész játszott szintetizátoron,elég kellemes volt a hangulat.Leültünk,majd Ali el is búccsúzott.Nem volt kedve maradni.Gábohrka és Ahmed elkezdtek sörözni,olyan lendülettel,hogy az elejétől látszott,hogy ennek ccsak a záróra fog véget vetni.Hamarosan egy hastánccos ccsajszi érkezett : Giselle.Nagyon ügyesen tánccolt,és ccsinos is volt,ccsak sajnos az ütemet nagyon tisztelte: nem volt hajlandó rálépni.:DEzt leszámítva igazán hangulatossá tette az estét.Többször odajött hozzánk is,Gáborral még tánccolt is,de gyorsan tovább állt,Gábohrka jobban rázott mint Ő.:DFőleg ennyi sör után.:D
Mikor a hastánccos pihent,a szintis srácc egy lánnyal kiegészülve arab dalokat játszott.Először azt gondoltuk,hogy ebből ma nem lesz táncc,buli,de egyre jobban kezdtük átvenni a feelinget.Egy szó mint száz,a vége az lett,hogy vagy egy órán át roptuk arab zenére,és nagyon jól éreztük magunkat.A vendégek tapsoltak nekünk,nagyon tetszett nekik,hogy fehérek az ő zenéjükre buliznak.
Kedvesek voltak,de mikor a Krisztát felkérte az egyik férfi,és ő nemet mondott,jobbnak láttuk ha továbbállunk.A szálloda a rendelkezésünkre boccsátott egy autót,ami hazavitt minket.Jó kis buli volt,még így is,hogy nem az eredeti terv szerint zajlott.:D

Másnap – szombaton – délután 1-ig aludtunk.Délutánra vártuk Ahmedet,aki szokás szerint késő délután érkezett.:-) Rég vártunk ennyit egy emberre.:-) De nem sietős neki sosem,igazán irigyeljük.:-) Alival érkezett,és elmentünk egy KFC-be enni,beszélgettünk,de nem volt túl jó hangulatban,mert az előző éjszakai sörmennyiség megviselte.A műsort ismét hősiesen végignézte,majd hajnal 2-ig beszélgetett Anettal.Nagyon szeretné,ha elmennénk hozzá Kaliforniába,sokat mesél az ottani életéről és a magyar barátairól,akiket mindenkinél jobban szeret.Tőlük tanulta a magyar szavakat,nagyon bájos,ahogy használja őket. Meg is kérdezte,hogy mit is jelent,hogy “hagyjad”,mert hogy ő ezt a szót onnan ismeri,hogy mikor a magyar barátai főznek,akkor valaki kérdez valamit az éppen rogyogó kajával kapccsolatban,és a másik ccsak annyit szól vissza: “Áh,hagyjad!” :D
A másik kedvencc sztorija: a barátja megy valahova,és az Édesapja kiáll az ajtóba,és így búccsúzik: “Szervusz,szeretlek,puszi!” :DEzeken felül a “jövök,megyek”-et is magabiztosan használja,mi pedig megtanítottuk neki,hogy “Én vagyok Ahmed”,úgyhogy így szól bele a telefonba,ha hív minket.:DA “köszönöm és szívesen” szavakat pedig már Ő tanította meg az itteni indiai alkalmazottaknak.:DNagyon megkedveltük,szeretnénk még látni,és tartani vele a kapccsolatot – ritka jó ember.

Vasárnap eldöntöttük,hogy nem várunk addig míg Ahmed életet lehel magába,mert ajándékok nélkül fogunk hazatérni.A terv az volt,hogy mi 4-en elmegyünk 2 körül a közeli boltokba nézelődni,majd 5 körül visszatérünk a hotelba,ahol majd Ahmed vár minket,és folytatjuk a shoppingolást közösen.Ebből az lett,hogy 2-kor elindultunk 4-en a közeli boltokba,majd kb 5 m múlva egy ember utánunk köpött,amitől kissé megrémültünk.Mentünk még további 150 m-t,de nagyon ellenséges volt a hangulat az utccán,így inkább visszafordultunk.Visszafelé megint jött a köpős ördög,és megint megpróbált ccélozni,de szerenccsére elvétette.Gábort pedig kinézte egy másik,és elég durván rámozdult,úgyhogy az utolsó métereket már eléggé sietősen tettük meg.Így lett a 3 órás vásárolgatásból egy alig 10 percces baromi kellemetlen élmény,mely után már tényleg nem fogunk sehova sem menni egyedül.
5-kor a bejárat melletti kanapén üldögéltünk,vártuk a barátunkat,és beszélgettünk.Gábohrka mondta is,hogy lassan szedelőzködni kellene,mert 5-re jön az Ahmed.Mi ccsak nevettünk,hisz a pontosság nem az erénye,mondtuk is Gábornak “De ccuki vagy,te még elhiszed,hogy pontosan érkezik?” Ebben a pillanatban lépett be az ajtón.:DJót nevettünk,amit abba is hagytunk,mikor közölte,hogy ők még elmennek úszni,és 20 percc múlva indulhatunk.Itt már nem ccsalódtunk,tényleg 1 óra lett belőle,tehát 6-kor végre nekiindultunk.Ideje volt,egész nap ccsak vártunk.:-)
Ahmed felhívta egy rokonát,hogy legyen a sofőrünk,meg is érkezett,el is neveztük Fura Úr-nak.Merthogy Ő egy nagyon furccsa emberke.Nagyon alaccsony,szemüveges kis hapsi,aki kb 3 számmal nagyobb zakót hord,mint ami épp megfelelne,de emellett olyan szinten magabiztos,hogy az emberben már felmerül a kérdés: “Mit tudhat ő,amitől ekkora az arcca?” :DKedves volt,elmondta,hogy Amerikában töltött több évet,mert ott tanult,és hogy itt az egyik minisztériumban dolgozik,nagyon magas beosztásban,és a felesége a miniszterelnök rokona.Hűűű.:D
Este ő is ccsatlakozott a műsorunkat néző emberek egyre népesebb táborához,és hívott még további barátokat,lányokat és fiúkat.A lányok ccsadorban érkeztek,de megkérték őket,hogy vegyék le a kendőt az arccukról,mert így nem lehet beszélgetni.Vonakodtak,de aztán kötélnek álltak,majd 10 percc múlva elkezdtek vodkázni.:D
A műsor után mi is lementünk a Golden Oasis-ba (itt dolgozunk),és szépen ccsendesen elbeszélgettünk,zenét hallgattunk,és összebarátkoztunk az indiai pinccérekkel,akik mikor megtudták,hogy Indiában tartózkodtunk 3 hónapot,nagyon megörültek,mikor pedig elmondtuk,hogy hol jártunk,miket ismerünk,mit tudunk hindiül,és főleg,hogy mennyire megszerettük Indiát,már könnyekig hatódtak.Ők mindannyian nagyon szeretik a hazájukat.
Egyszerccsak Ahmed felpattant,és közölte,márpedig ma nem péntek van,tehát nyitva kell lennie a discconak.Azon nyomban induljunk.Ki lelkesen,ki kevésbé,de megindultunk.Először az ajtóban akadtunk fenn,ugyanis Gábohrka papuccsban érkezett a melegre való tekintettel,de itt nem elég indok a 30 fok: papuccsban belépni tilos!Miután ezen probléma orvosolására kihívták a főnököt,mi mosolyogva vettük tudomásul,hogy az embert már láttuk,a jemeni étteremben,pár napja.Ez a város is elég kiccsi ahhoz,hogy ez megtörténhessen.:-) Mondta,hogy természetesen bemehetünk,de ha lehet a Gábor ne tánccoljon,mert az már tényleg tök durva lenne.Az asztalnál senki nem veszi észre a papuccsot.:D
Szívesen fogadtak minket,azon nyomban töltöttek 5 pohár tequila-t,és az egész üveget is ott hagyták nekünk,hátha még kérünk.Később hoztak nekünk rákot és sültkrumplit,amiből a krumpli finom volt,a többiről ninccs informácciónk.Tánccikáltunk egymással és a helyiekkel,akik egy arab körtánccba is bevontak minket.A legnagyobb döbbenet,hogy hogyan szórakoznak.Azok a nők,akik nappal fekete foltként közlekednek az utccán,és le sem lehet marni róluk a ccsadort (ami itt egyébként abaja névre hallgat),éjjel durvábban néznek ki,mint otthon bármelyik elvetemült party-arcc.Nec harisnya,extra mini,ccicci kint,5 kilo festék,és olyan tánccot lejtenek a férfiakkal,hogy nem győztünk félrenézni.Majd a buli végén újra kiveszik a ruhatárból a ccsadort.Döbbenet.
Azon is meglepődtünk,hogy a helyiek úgy hívják a pinccért,hogy meggyújtva felemelik az öngyújtójukat.
Fél 4-ig,zárásig maradtunk.A számlánkat nem engedték kifizetni,az egyik vendég elmarta,ő akarta rendezni.
Emellett még nagyon vices volt,hogy a disccoban van egy úgynevezett “telefonszám-megadó-formanyomtatvány”.Ez egy rendes papírtömb,amire rá van nyomtatva,hogy “név,telefon,e-mail,megjegyzés” és ezt kitöltve lehet megadni egymás elérhetőségeit.Ezen ccserélnek számot a férfiak.:DValamiért mindenki megadja mindenkinek a számát.:D

Ma megint délutánig aludtunk,és 2-re vártuk Ahmedot,aki 2-kor telefonált,hogy most ébredt fel.:DMiért nem vagyunk meglepve?:D3 körül beesett,és elindultunk az Old Sana’a-ba megvenni az ajándékokat az otthoniaknak.
Este 8 körülre vártuk a tegnapi party-helyszín tulaját,mert mindenképp meg akarta nézni a showt.Megvaccsoráztunk vele és Ahmeddal,majd irány a parkett!Jó sokan voltak ma is.:DMire vége az itteni küldetésnek,pont addigra megy híre,hogy itt vagyunk.:-) Kár,de most örülünk,hogy ilyen élményekkel térhetünk haza.

2 hozzászólás · Szólj hozzá!
2009-01-08, 14:54:14

2009.január 7.– szerda

Az elmúlt napokban napoztunk,nézelődtünk,pihentünk,nagyon jó itt a nap,mert nem éget de nagyon kellemes és nem bírunk vele betelni,úgyhogy minden nap a medencénél kezdjük a napot!Dél körül mindig sok arab fférffi jelenik meg a medencénél,mert nagyon szeretnek úszni de egy darab nő sem merészkedik oda.Nagyon kedvesek velünk és majdnem mindenki tudja,hogy hol van Magyarország.Nagytöbbsége azért,mert tudják,hogy ott gyártják a Nokia teleffonokhoz az akumulátorokat és ezért úgy hívnak minket,hogy “Nokia Country”.
Valamelyik nap Eurázsiai kaják voltak vacsira és nagy meglepetésünkre hat fféle magyar kaja is volt a repertoárba.Gyorsan le is ffotóztuk őket és nagy örömmel vetettük bele magunkat a kulináris élvezetekbe,bár igazából semmi közük nem volt a jól megszokott ízekhez.

A ffellépéseinken gyakorlatilag senki nincs,nulla és öt ffő között váltakozik a létszám,amiből hárman a barátaink.Ezt leszámítva mi nagyon jól érezzük magunkat.

Tegnap egyedül kimerészkedtünk az Old Sana'a-ba.Nagyon izgalmas hely,rengeteg ember,nyüzsgés,hangzavar,millión árus és portéka,egyszóval hihetetlen hely.Az egész egy nagy színes kavalkád: kézzel készített ezüstök,aranyak,ékszerek,ffűszerek,kendők,csadorok,ruhák,cipők,gyümölcsök,ajándéktárgyak,jambia (tradícionális fférffi kard),ffaajtók,képek,ágytakarók és még holnapig sorolhatnánk.Olyan érzés volt,mintha visszamentünk volna az időben.Nagyon sok képet és videót csináltunk (ezek természetesen mellékelve).Az elején egy picit fféltünk,de aztán hamar rájöttünk,hogy semmi veszély nem leselkedik ránk,úgyhogy belevetettük magunkat a nézelődésbe.Annyira beleffeledkeztünk az ámuldozásba,hogy egy pár óra elteltével azon kaptuk magunkat,hogy ffogalmunk sincs,hogy merre jöttünk úgyhogy egy kissé pánikba estünk,hogy merre van a kijárat.Ráadásul az is rányomta a bélyegét az izgalmunkra,hogy már közeledett az este és nem akartunk sötétbe barangolni ott a kis sikátorokba.Aztán miután átlendültünk az aggodalmunkon szépen lassan megtaláltuk a kiutat,úgyhogy szerencsésen hazataláltunk.

És ma elérkezett a jemeni életünk legizgalmasabb napja.Az egész úgy kezdődött mint minden szokványos kis nap.Reggel mikor a hasunkat süttetük a napon akkor még nem sejtettük,hogy mi vár ránk délután.Ebéd után megérkezett az Ahmed és mondta,hogy jön egy barátja egy nagy autóval és elmegyünk ismételeten az Old Sana'a-ba.Így is lett és bepattantunk az autóba az összes aparátunkkal ffelvértezve.Itt kezdődött a probléma!Gábohrka,Kriszta és Anett óriási lelkesedéssel és bátorsággal vettette bele magát a ffényképezésbe és a videózásba (persze azért mert nagyképűen egy kb.sok milliós autóban ültünk,egyedül természetesen nincs ekkora arcunk).Szóval nagyban autózgatunk és óriás vigyorral dokmentálunk és ekkor megtörtént az amire rémálmunkban sem gondoltunk volna.Egyszercsak megláttuk,hogy egy katona (ffegyverrel) elkezdett ffelénk ordítva jönni és így elkezdtünk lelassítani.Még az autónk gurult mikor ez a kedves úriember kikapta az Anett kezéből a kamerát és közölte,hogy azonnal álljunk meg.Óriási rémület lett rajtunk úrrá és azt sem tudtuk,hogy most üljünk csendben és imádkozzunk vagy az ajtókat kirúgva meneküljünk.Tovább nehezítette a problémát az a tény is,hogy a katonák egy szót sem beszéltek angolul.Fel sem eszméltünk még mikor a katona a Kriszta mellé pattant és az Ő valamint a Gábohrka kezéből is kitépte a ffényképezőgépet,valamint arabul ordítozott úgyhogy azt sem tudtuk mi a baj.Hatalmas szemekkel néztük az Ahmedékat,hogy adjanak magyarázatot mi is történik itt voltaképpen.A katona mondott nekik valamit majd távoztott az összes cuccunkkal és a vízummásolatunkkal együtt.Az ájulás szélén álltunk már mikor az Ahmed (vigyorgó arccal) elmondta,hogy az a baj,hogy egészen véletlenül a Nemzetbiztonság épületét sikerült leffotóznunk,amit tilos.De persze mi ezt nem tudtuk.Teljes stresszben üldögéltünk az autóban és vártuk,hogy mi ffog történni.Az Ahmedék persze próbáltak minket megnyugtatni,hogy nem lesz semmi baj mert csak átnézik a kamera és a ffényképezőgép tartalmát és hozzák is vissza de nem sokat hatott.Elmondták,hogy azért nem kell aggódnunk mert az Ahmed barátja aki épp minket ffuvarozgatott egy nagyon nagy ember itt Jemenben úgyhogy ő majd teleffonál egyet és már itt sem leszünk.Öt percet kértek mindösszesen.Ebből persze sokkal több lett,de egyszercsak megláttuk az embert ahogy egy ronda kék szatyorban hoz valamit.Reméltük,hogy azok a mi cuccaink és azt is reméltük,hogy nem szedték őket atomjaikra.Végre visszakaptuk őket (szerencsére egy darabban) és végre tovább mehettünk.Amikor elindultunk,az ordítozós katonából hirtelen egy integető kisgyerek lett,úgyhogy mivel nagyon örültünk,hogy túléltük ezt a borzasztó helyzetet mi is úgy integettünk neki vissza mintha éppen nem az életünkért küzdöttünk volna,hanem egy rég nem látott baráttól búcsúzkodnánk.Szóval egy szó mint száz,tovább ffolytathattuk az utunkat.

Később elmondta az Ahmed,hogy ha ők nincsenek velünk akkor az is lehet,hogy két napig benntartanak minket a rendőrségen,hogy kivizsgálják,hogy valóban turisták vagyunk-e vagy pedig kémek.A kameráinkat sem adták volna vissza,mert itt a magántulajdon ilyen esetben nem létezik.Azért megnyugtatásul mondták az Ahmedék,hogy ebben a városban csak ez az egy épület van ilyen,amit nem szabad ffotóznunk,úgyhogy nyugodtan ffolytathatjuk a dokumentálást,de ha esetleg mégegyszer ilyen helyzetbe keverednénk,akkor csak hívjuk ffel őket és megoldják a problémát.Persze ha engedik,hogy teleffonáljunk bárkinek is.

Zap!Ne aggódj,a videókat letörölték,úgyhogy ebből már nem lehet baj,de azokat a ffényképeket amiket meghagytak majd otthon megmutatjuk,nem rakjuk ffel a blogba.:)

Végül eljutottunk az Old Sana'a-ba,vásárolgattunk ezt-azt és nagyon szép ajándékokat kaptunk az Ahmedtól.Épen és egészségesen visszatértünk a hotelbe és meglepetésünkre este többen voltak a ffellépésünkön mint egész héten összevéve.

Ahogy látjátok elég jó kis kalandokban van részünk,ami semmi ahhoz képest,Norcsika,ami rád vár.
GRATULÁLUNK!!!!!

2 hozzászólás · Szólj hozzá!
2009-01-03, 21:39:37

2009.január 3.– szombat

Ma kirándulni voltunk a Rock Palace-nál.Nem jutottunk szóhoz,inkább fotóztunk,nézzétek meg Ti is,mennyire gyönyörű!Jó szórakozást!

2 hozzászólás · Szólj hozzá!
2009-01-03, 10:42:38

2009.január 2.– péntek

A csütörtök délután izgalmasan folytatódott.Először is mikor Gáborka elindult a királykék szobapapucsában a földszintre üdítőért,a liftből kilépvén a taposóra,akkorát esett hanyatt,hogy rengett az egész szálloda.Amúgy sincs jó szériája,fel van töltődve árammal,így semmihez nem tud hozzáérni anélkül,hogy megvágná az elektromosság.Így kénytelen a pólójával takarni a kezét,ha megnyomja a lift gombját vagy akár a zárba illeszti a kulcsot.Nehéz az Élete!

Este 6-kor volt találkozónk a magyarul beszélő friss ismerősünkkel,ahol Juci,Anett és Gábor képviselt minket.Megtudtuk,hogy Ahmednak hívják,itt született Jemenben,de 18 éve nem járt itt.Kaliforniában lakik és festményekkel kereskedik szerte e világon.Februárban hazánkba is ellátogat,mert sok magyar barátja van.Rengeteg szót tud,és rendeltetésszerűen használja is őket.A gulyást is jól ismeri és a tokajit is.A barátját Ali E.Almotawwakel-nek hívják,ő helyi lakos.Karddal az oldalán mászkál – ez itt népviselet.

20:00-ra mentünk a szálloda másik éttermébe,ott kellett dolgozni.Óriási döbbenetünkre annak ellenére is neki kellett látni a showwnak,hogy gyakorlatilag nem volt senki.A hangosítás borzalmas volt,és sehol senki.Szóval egy lájtosabb próbának volt betudható.A 3 műsor időtartama alatt összesen 6 ember fordult meg a helyiségben.Állítólag nagyjából minden nap ez várható.Nagyon örülünk.:S Ezért úgy döntöttünk,hogy a közönség létszámát szépen összeadogatjuk és így fogjuk mesélni az unokáinknak,hogy hányan látták a műsorunkat Jemenben.Most járunk 206-nál.:D

A műsor közben nem volt más érdekesség,mint hogy az egyik alkalmazott,aki egyébként sem a kedvencünk,mert hadar,felkapta Kriszta italát a pultról,megszagolta,majd beleivott.Megkóstolta.Próbálta diszkréten,de nem jött össze.Már megijedtünk,hogy mire felmegyünk a szobáinkba,ott alszik valamelyikünk ágyában.

Estére mindannyiunkon megjelentek a napozás nyomai: szénné égtünk délelőtt.Mindenkinek a bal fele.Onnan sütött a nap.Holnapra szabadnapot kaptunk,úgy döntöttünk meg sem közelítjük a medencét,míg nem lesz újra emberszínünk.

Ma 10 előtt keltünk,reggeliztünk,majd Juci zárta ki magát.A biztonságunkra külön figyelmet fordítva,gondoltuk,hogy elsőre nem hagyjuk el nagyon a szálloda környékét.Felderítjük először a közeli helyeket.Kaptuk is magunkat,felvettük a hosszú gatya – hosszú ujjú felső összeállítást (sötét színben,hogy ne tűnjünk ki),és elindultunk a kaputól jobbra.:DKb.3 méter múlva már szakadt rólunk a víz.Gyönyörű volt a környék,nagyon sok fotót és videót készítettünk.

Egyszercsak a távolban megláttunk egy gyönyörű épületet,arra vettük az irányt,hogy azonnal lencsevégre kaphassuk … de egy rendőr ránk szólt,hogy azt nem fotózhatjuk,mert az egy vallási épület,a főmecset.Később azt is megtudtuk,hogy 50.000 ember fér be egyszerre.Azért titokban sikerült néhányt fotót elkattintani.A mecset után az út visszakanyarodott abba az irányba,ahonnan jöttünk,gondoltuk jó is ez nekünk,ha a párhuzamos úton haladunk.A meleg miatt elhatároztuk,hogy visszatérünk a hotelbe,iszunk-eszünk,mielőtt elmegyünk balra is körülnézni.

Le akartuk vágni az utat.Bekanyarodtunk,láttuk ez valami lakónegyed lesz.Mentünk-mentünk… mindenhol kardos emberek,kosz,nők sehol,és egyre erőszakosabban mondogatták,hogy “Come on,come on”.Az út nagyjából felénél Krisztában megszólalt a vészcsengő,de mire kimondta volna,hogy húzzunk innen a fenébe,már Anett is kezdett riadalmának hangot adni.Túl nagy volt már a tömeg a hátunk mögött.Az első taxisnak Gábor intett,ő meg visszaintett,majd tovahaladt.Jó fej?A gettó közepén állunk,menekülnénk,ez meg integet.De jött rögvest egy következő szerencsére.Szó nélkül bepattantunk,szegény meg úticél nélkül is kilőtt egyből.Megmenekültünk.De tanulságos kaland volt,vagy egy órán át nem tértünk magunkhoz.

A nagy ijedtségre ettünk egy kis ebédet (krumplipüré),és megkérdeztük Jánost,hogy hova menjünk,ami biztonságos,de érdekes.Kiröhögött minket,mondta,hogy ne parázzunk már,nincs itt semmi veszély.Nem tudta hol jártunk délelőtt.Mondta,hogy a Rock Palace-t és a Hadda Main Marketet mindenképp nézzük meg.Taxit ne a hotel előtt fogjunk,mert akkor drágábban visznek minket,sétáljunk inkább arrébb.Így is lett.

Útközben láttunk tüntetőket,akikről később kiderült,hogy nem is azok,hanem szurkolók.Meccs volt.:DSok taxit megállítottunk,de senki nem tudta,hogy mi az a Rock Palace,így ezt az úticélt feladtuk.A másik helyszínt gond nélkül megközelítettük.Egy szakadt áruház várt minket,körbementünk,ha már ott voltunk.Az utcán sétálgattunk,majd betértünk a Jemen Mall-ba,ahol ekkor még minden zárva volt,csak 16:00-kor nyitottak.Megvártuk,körülnéztünk,de semmi különös.Inkább irány vissza a hotelba.

A délutáni szieszta után lementünk vacsizni,ahol Ahmed és Ali várt minket,mondták,hogy kaja után menjünk el kocsival a városba körülnézni.Bepattantunk és tátva maradt a szánk.Nem lehet leírni.Hihetetlenül gyönyörű ez a város!!!Elmentünk az Óvárosba,ami olyan,mintha több száz évet mennénk vissza az időben… Visszajövünk nappal,hogy tudjunk fotózni is.Közben az is kiderült,hogy a délután keresett Rock Palace,amit senki nem tudott,hogy mi,az úgynevezett Wadi Dahr,ami minden pénzen,dobozon rajta van,mert annyira híres.Csak nem ismerik az angol nevét a helyiek.Az épületről azt kell tudni,hogy valamikor 2000 éve épülhetett,de semmilyen dokumentáció nem készült róla,és nem érti senki,hogy hogyan készült,ugyanis egy szikla tetején áll.A másik hasonló,csodaként emlegett építmény,egy híd,mely 2000 m magasan van,2 szikla között.
Ígéretet kaptunk rá,hogy a napokban mindegyiket megmutatják nekünk nappal,így valószínűleg fotókat is tudunk majd prezentálni.

2 hozzászólás · Szólj hozzá!
2009-01-01, 16:07:10

2009.január 1.– csütörtök

Este nyolc órára kellett a ffellépés helyszínére érkeznünk.Mindenki elvonult a szobájába,hogy megffelelő állapotban érkezzen.Gábohrka ajtaján kopogtattak.Az ajtó kinyilt és Anett állt ott.Kétségbe esett ffejjel mesélte,hogy a jemeni MTV-n meghallotta a Kriszta egyik kedvenc számát.Rohant át hozzá,hogy szóljon neki,és erre……..Anett: “Fiam,hiszed,hogy kizártam magam?” Ott állt Gábohrkával szemben,talpig party szerkóban,Kalán néni hajjal,teljesen elkészületlenül és kérdezte a Gábohrkát,hogy most mi tévő legyen.Felhívta a recepciót és ffélig magyarul ffélig angolul elmesélte a recepciósnak,hogy mi is történt valójában és,hogy mi a teendő.A kedves szállodai munkás tájékoztatta,hogy várjon türelemmel,azonnal küldi a kulcsot.Ekkor már 7: 55 volt.Anett a lifft előtt,Gábohrka az előcsarnokban ffigyelte ffeszülten,hogy honnan érkezik a szobakulcs.A lifft megérkezett,egy nagy kő esett volna le a szívünkről,ha nem a Kriszta szállt volna ki belőle.De aztán 7:59-kor megérkezett a kulcs és pár perc késéssel meg is érkeztünk a ffellépésre,ahol nem nagyon akartak minket beengedni.A lányok bőröndjét teljesen átvizsgálták.Félreértés ne essék,nem egy új városba repültünk és nem a reptéren történt,hanem a szállodában,ahol lakunk a velünk kiplakátolt ajtó mellett.Miután az összes biztonsági intézkedésen túlestünk,megrohamoztuk az öltözőt.A Filippino Band már teljes harci díszben ült ott és várta,hogy elkezdhesse a műsorát.Az Aladdin műsorral kezdtünk.Mire ránk került a sor már elég sokan voltak.Kicsit izgultunk,hogy hogy ffogadnak minket,mivel ez volt az első műsorunk itt Jemenben,de az első pár perc után kiderült,hogy erre semmi okunk,osztatlan sikert arattunk.Na jó ez nem igaz.Kb.200 ffős vendégseregből volt 4,aki nem értett ezzel egyet.Egy affrikai házaspár női tagja mélységesen ffel volt háborodva.A fférje ennek ellenére élvezte a műsort,amikor az asszony nem nézett rá.Ja és ne ffelejtsük ki a harmadik sorban békésen szenderedő japán házaspárt.:-) A maradék kb.196 vendégnek nagyon tetszett,de az emberek elismerése mellett nagyon megnyugtató volt,hogy a vezetőség is maximálisan meg volt velünk elégedve.A következő műsorig egy óránk volt.Ez az elegáns show volt.Emiatt izgultunk a legjobban,mert ezt tudtuk a legkevésbé,de várakozáson ffelül sikerült.Az új év köszöntése előtt táncoltuk a latin show-t.A buli ekkorra már a tetőffokára hágott.Az elejétől nagyon tombolt a közönség.Aztán egyszercsak ffüstgép elindult,zene leállt.Amíg a kedves Dj rájött mi is a hiba,addig a közönséget elkezdtük tapsoltatni.Ezzel kis mini show-val olyan extázisba hoztuk őket,hogy a latin zenéket alig hallottuk az örjöngéstől és a tapstól.Amíg az egyik asztalnál ülő ffiatalember magyar szavakat kiabállt be,addig a mögötte ülő affrikai házaspár továbbra is csendesen lázadt,a japán házaspár változatlanul aludt.Három perccel éjffél előtt végre eljött a pillanat,amit délután ötvenszer lepróbáltunk.

A VISSZASZÁMLÁLÁS.:)

Probléma mentesen zajlott le a tíztől egyig taró számolás és három perccel éjffél előtt átléptünk 2009-be ugyanis János már nem bírta kivárni.Mindegyikünk kezébe nyomtak egy konffettiágyut,hogy az emberek ffeje ffőlé lőjük ki.De azt elffelejtették mondani,hogy melyik ffelén ffog kilőni.Gábohrka megffogta,a testéhez szorítva,nagy erő kiffejtésével tekerte szét és a kb 20 gramm puskaporral és a 3 G gyorsulással kilövelő konffettivel érzékeny ponton lőtte magát.Gábohrka: “Na mondhatom jól indul az évem”.Ez mind Hundi ffellépőruhában történt.Még egy kicsit vonatoztunk és buliztunk a közönséggel,aztán berohantunk az öltözőbe,hogy a negyedik,utolsó műsor előtt ffújjunk még egy kicsit.Ekkor egy kedves hölgy érkezett és közölte,hogy a negyedik műsor elmarad,mert a közönség annyira bulizik,hogy nem lehet leültetni őket.Egyszóval átöltöztünk.Éppen a bőröndünkkel haladtunk volna kiffelé,mikor János belépett az öltözőbe.Döbbenten mért végig minket,hogy miért nem vagyunk ffellépőruhában,mert tíz perc múlva kezdenünk kell.Jánosnak nem okoz problémát kb.200 ember leültetése,így nagy pontossággal és szigorral tisztára varázsolta a színpadot.Így már semmi nem állhatott útjába,hogy ffelcsendüljön a Neoton Família: Hogyha szombat este táncol…..című világslágere.(India és Jemen után már nyugodt szívvel mondhatjuk világslágernek) De a legnagyobb sikert itt is,mint Indiában LL Junior száma aratta.Mikor elkezdőttek az indiai számok,katarzis tört ki a teremben.Az utolsó műsor után összegeztük a premiert :-),és úgy döntöttünk,hogy ha ez így halad tovább,akkor nagy bajunk nem lehet.Ebben megerősített minket a szálloda igazgatója is,aki egy üveg ffrancia pezsgővel kívánta megünnepelni a sikereinket.
Nagyon ffurcsa volt tapasztalni azt,hogy nem csak gratulálnak nekünk,hanem köszönetet mondanak azért,hogy táncoltunk nekik.A magyarul beszélő barátunk is megérkezett és meg is beszéltünk vele egy vacsorát másnapra.Hajnali egy óra után megvacsoráztunk és gondoltuk,hogy belevetjük magunkat az éjszakába.Eddigre már takarítottak,asztalokat pakoltak.Tehát a bulinak vége lett.Hajnal kettőkor elénekeltük a magyar himnuszt,hogy lélekben egy picit az otthoniakkal lehessünk arra pár percre.Egy picit még beszélgettünk,videoztunk és elmentünk aludni.
Ma tízkor keltünk,hogy a nap nagy részét a medence mellett töltsük el a nyugágyakban,a napsütésben.Két óra alatt annyit barnultunk,mint Indiában a három hónap alatt. Nem is írunk róla semmit,ffotók mellékelve.Csak erős idegzetűeknek :)Néhány érdekesség még így a végére:

A negyedik emeleten van egy takarító ffiu,aki minden nap meglep minket valamivel.Vagy máshogy hajtja össze az ágytakarót,vagy a vécé papír első cikkéből vagy rombuszt vagy kört kreál.A ruháinkat mindig összehajtogatja,a smink dolgainkat rendbe rakja,Tódort és Félixet kényelmesen elhelyezi Gábohrka ágyában és minden nap bekopog és megkérdezi,hogy meg vagyunk-e elégedve a szolgáltatással. Annyira aranyos.

A másik dolog,amit észrevettünk,hogy itt mindenkinek meg van a maga ffeladata.Az alábbi pózíciókra már nincs ffelvétel:

- Medence menedzser
- Airport menedzser
- Étterem menedzser
- Spriccelő ffiu ( a nap 24 órájában illatosítót ffúj a szállodában)
- Marcipán dísz készítő ffiu
- Szalvéta hajtogató ffiu
- Terítő leszedő ffiu
- Faliszőnyeg ffelelős
- Internet szoba vigyázó
- Stb.

Az alábbi munkakör még nincs betöltve:

A plaffonról luffit leszedő ffiu

Jelentkezni:

Taj Sheba Hotel
Recepció

A harmadik dolog amin meglepődtünk,hogy azzal ellentétben amire számítottunk (hogy konzervatívabbak az emberek itt mint Indiában) ez nem így van – legalábbis a hotelen belül.Nem döbbentek meg,hogy bikiniben napoztak a lányok (pedig rengetegen voltak a medence körül).

További szép napos napot mindenkinek!:)

1 hozzászólás · Szólj hozzá!
2008-12-31, 16:18:36

2008.december 31.szerda

A megbeszéltek szerint reggel nyolcra már az étteremben voltuk és reggeliztünk.Délelőtt tíz órakor még mindig sehol nem volt az az ember,aki odarendelt minket.Miután meguntuk a várakozást,nekiálltunk próbálni.Olyan dél körül meg is érkezett Prakash.
A mai próba nagyon jól ment,meglátszódott,hogy kialudtuk magunkat.Miközben letáncoltuk a műsorokat,a teraszajtó folyamatosan nyitva volt és áradt be a meleg és a napfény.Utánunk közvetlenül a Filippino Band próbált.Ezalatt az idő alatt a Kriszta pulóverét kerestük,mivel valaki galád módon elhelyezte valahova.Pulóver sehol,de mennünk kellett ugyanis az éjfél előtti visszaszámlálást tíszer le kellett próbálni.A műsorvezető (János) nagyon komolyan vette a szilveszteri program eme sarkallatos pontját.A visszaszámlás első számát a tizet ötvenszer próbáltuk le.A probléma az volt,hogy a ten-t nem úgy mondtuk hogy teeeeeeeeeen és a zero valahová eltűnt.Itt Jemenben a one-re azaz az egyre kell örülni :-) Egy közös számot adunk elő a Filippino Band-del,melyet 15 másodperc alatt le is próbáltunk.Ebéd közben meglett Kriszta pulóvere is és megtudtuk,hogy a víz helyett van üdítő is.A főpincértől Othmantól (Csőrmestertől) megtudtuk,hogy fél évvel ezelőtt volt itt három magyar lány.Az egyikkel nagyon összebarátkozott,akit Rózának hívtak.Még sírt is,amikor elment.Velünk is nagyon kedves és segítőkész,bár ha így folytattja nem érünk haza ugyanis annyi kávét szolgál fel,hogy lassan szívrohamot kapunk.:-) Most válogatjuk a képeket,írjuk a blogot.Este nyolcra várnak minket.A bulira minden jegy elkelt,teltház lesz.
Ja és most tudatosult bennünk,hogy egy temető mellett van a szálloda.:-)

Boldog új évet mindenkinek!

0 hozzászólás · Szólj hozzá!
2008-12-31, 16:18:09

2008.december 30. kkedd Dubai – Sana’a


Ahogy a Rolex órákk elütöttékk a reggel hat órát,meg is kkezdhettükk a becsekolást a Sana’á –ba tartó gépre.Ez a repülő ugyanolyan volt,mint amivel Dubaiba repültünkk.Izgalmunkk egy percig sem csökent,ugyanis még mindig nem tudtukk,hogy kki fog minkket várni Jemenben.Anett már a repülőgépen elkkezdte az ismerkkedést a helyiekel.Ahogy elkkezdett helyezkkedni az alváshoz,a párna helyett a stuard fiu lábát kkezdte el fogdosni.Anett akor eszmélt fel,amikkor a nagyon kkedves új barátunkk megszólalt : - Ez az én combom.:-) Ahogy landoltunkk,egy érdekkesség vonta el a figyelmünkket.A hegyekk magasabban voltakk mint mi.Kriszta a döbbenettől alig tért magához.(ez egy kkis túlzás volt,de lényeg benne van :-) ).Szóval kkét órányi repülőút után megérkkezdtünkk Sana'a - ba.Előzetes tájékkoztatásokk szerint,a jemeni emberekk nem nagyon beszélnekk angolul.Mi pedig nem nagyon beszélünkk arabul.Szóval az az izgalmunkk,hogy kki fog minkket várni a reptéren,egy pillanatra eltörpült amellett,hogy hogy fogjukk megszerezni az eredeti vízumot.Gondoltukk a fél délelőttünkk rámegy erre.Ugyanis Anett vízumán a name felirat mellett ez szerepelt: ANNRT BIRO.Már gyártottunkk az elméletekket,hogy magyarázzukk kki kkézzel lábbal.Aztán nem is kkellett magyarázkkodni.Meglepetésünkkre egy ember ugrott elénkk,akkiről a mai napig nem tudjukk hogy hívjákk,a beosztása Airport Manager ez biztos.Ez az esemény a reptér önműkködő ajtajátol kkb.30cm-re történt.Időnkk nem volt azon gondolkkodni,mi is fog történni.Az esemény röviden:

- Kinyílikk az ajtó
- Az ember elénkk ugrikk
- Kimarja a kkezünkkből az útlevelet és a vízum másolatot (amit ugyebár nagyon kkell védeni)
- Soron kkívül távoztunkk a helységből megelőzve egy repülőgépnyi embert,akki a vízumra várt – útlevél nélkkül
- Aztán kketten még bemutatkkoztakk
- Vártukk a csomagjainkkat – az útlevél még mindig sehol
- Csomagokk megérkkeztekk,de mire észbe kkaptunkk már a kkiskkocsin volt
- Rohantunkk az Airport Manager után csomag és útlevél nélkkül
- Aztán betuszakkoltakk minkket a Taj Sheba Hotel kkisbuszába
- Vagyis mentünkk volna,ha a Kriszta nem harcol a böröndjéért egy hajlékktalannal (Kriszta – Hajlékktalan 1:0)
- Végre elindultunkk,az utlevekk a kkisbusz műszerfalára helyezve.

Örült száguldásunkk során próbáltukk felfedezni eme ország szépségeit.A távoli épületekket kkristálytisztán,a kközelebbiekket nem annyira láttukk.Egy jó 12 kkilóméter után a sofőr meg is találta a fékket.Rengeteg romos épületet láttunkk,a férfiakk fehér lepelben vagy normális európai ruhában járkkáltakk,a nőkk viszont – amennyit láttunkk – mind csadorban.Láthatóan nagy a szegénység,de így sem látszanakk kkétsébesettnekk.A városban óriási a forgalom,itt is folyamatosan nyomjákk a dudát.A kkisbuszokk oldalsó tolóajtaja kki van nyitva és kki is van kkötve,hogy a hirtelen fékkezés hatására ne vágódjon vissza.Megérkkeztünkk a hotelbe.A csomagjainkkat itt sem engedtékk,hogy mi cipeljükk és az útlevelet sem.A recepciós pultnál welcome drinkel fogadtakk minkket.Miután aláírtukk a bejelentkkező kkártyát,megkkaptukk az útlevelet és azt fontos iratot,amivel az országot tudjukk majd elhagyni.Nagy örömünkkre a szállodában visszamosolyogtunkk saját magunkkra: plakkátokk és szórólapokk mindenhol,melyekken mi vagyunkk és a Filippino Band – egy zenekkar.Külön szobákkban vagyunkk elszállásolva.Egy szoba akora,mint indiában a Country Club Hosur Road –i lakkhelyünkk.Persze mind a kkettönekk megvan a szépsége.Ezekknekk a szobákknakk a szépségeit hamar felfedeztükk:

- franciaágy
- kkád
- hatalmas tükkrös gardrobe
- gyönyörű kkilátás
- széf
- tévé
- melegvíz
- tisztaság

Bekköltözés után lementünkk reggelizni.Nagyon sokk emberrel megismerkkedtünkk.Csőrmesterrel,Jánossal,hemüveggel stb. Legfontosabb probléma mely megoldásra várt az az internet elintézése volt.Le is mentünkk a Buisness Centerbe,ahol egy nagyon kkedves,de nem túl okkos nő elmagyarázta,hogy ha a szobánkkból akkarunkk netezni a laptoppal akor 12.000 Ft-nakk megfelelő riált kkellett volna fiztetnünkk,ami 14 napig érvényes 12 órára,viszont ha a laptopot levisszükk a helységbe akor mindezt megtehetjükk ingyen.Ki érti ezt?:-) A probléma megoldása után,sikkerült aludnunkk másfél órát.Négyre vártakk minkket a világot jelentő deszkkákkra.Kicsit fáradtan,kkicsit kkarikkás szemekel meg is érkkeztünkk.Mind a négy műsorunkkat letáncoltukk talpig díszmagyarban a szálloda összes managerénekk és persze Jánosnakk,Csőrmesternekk és Hemüvegnekk és a többi srácnakk.Mindenkki meg volt elégedve,de azt mondtákk,hogy a kkoncentrációnkkra figyeljünkk jobban.Kérdem én Gábohrkka : Hogy kkoncentráljakk,ha 15 időzónán átrepültem,vártam 39 órát a repterekken,a légtérben töltöttem 12?Igen volt némi tévesztés és hiba,de a mondás szerint: Ha totális kkáosz a főpróba,sikker a premieren.És persze a Kriszta mindenkkit megnyugtatott : Jól van ügyesekk voltatokk,jó LESZ.
A kkimerítő próba után lementünkk vacsorázni,ahol rengeteg étel kközött hideg és meleg kkaja is volt.A meleg ételekknekk enyhe india szaga volt,a hideg ételekk – pékksütemény,sajt,szalámi – eszméletlen volt.A rengeteg gyümölcs és édesség és persze a többi kkaja is nagyon gusztusosan volt tálalva.Belakkmároztunkk és persze nem hazudtoltukk meg önmagunkkat,vacsora kközben a szállodaigazgatóval trécseltünkk.Megtudtukk,hogy a városban nyugodtan kkimehetünkk kkíséret nélkkul,csakk figyeljünkk arra,hogy ne barátkkozzunkk és a lányokk vegyenekk fel hozzú ujjú polot és nadrágot.A hotelban mindent használhatunkk a szaunától elkkezdve a fitnessteremig és a medencét is BIKINIBEN.Azt eszünkk és iszunkk amit akkarunkk bármikkor,csakk az alkkoholért és a cigarettáért kkell fizetni.
Eddigre mindenkki önkkívületi állapotba kkerült a fáradságtól.Miután mindenkki beszélt a családjával nyugovóra tértünkk a gyönyörű szobáinkkban.

2 hozzászólás · Szólj hozzá!
2008-12-30, 00:53:31

2008.december 29.– hétffő – Budapest,München,Dubai

Elsőként Gáborka érkezett meg Ferihegyre,hogy nehogy elaludjon otthon a várakozásban,ugyanis már több napja nem aludt.Hamar megérkeztek Krisztáék is,persze ők sem sokkal jobb állapotban,majd végül Anett is csatlakozott,természetesen kicsit később,szokásához híven.A ffeeling nem volt meg.Úgy éreztük mintha csak mondjuk Hatvanig terveztük volna az utazást,pedig még várt ránk egy közel 26 órás út.Felhívtuk Rockyt,hogy legyen kedves megosztani velünk néhány infformációt,pontosan három csörgésnyi időt adtunk neki,hogy ffelvegye,de mivel nem tette egyszerűen ffogtuk magunkat és ffelszálltunk a gépre.Pedig csak azt akartuk kérdezni,hogy ki ffog minket várni Jemenben.

A csomagokkal nem volt gond,úgyhogy sejthettük volna,hogy majd valami mással lesz.És ekkor megláttuk a repülőgépet,ahol már tisztán látszott,hogy Gábohrka se széltében,se hosszában nem ffog elfférni.Egy szó mint száz,a Jucira volt optimalizálva a gép.Ha hajó lenne lélekvesztőnek neveznénk,de a repülő esetében ezt nem tudjuk,hogy hogy hívják,de egy tuti: kicsi volt és kész.

Miután megérkeztünk Münchenbe,hat óra kényszerpihenő volt betervezve a következő repülő indulásáig.Ismét ffelmerült a gondolat,hogy vajon vár-e minket valaki a célállomáson.Mikor próbáltuk kideríteni,hogy a Rocky visszahívott-e minket,megkaptuk a megnyugtató választ Kriszta anyukájáéktól smsben: ”Mi beszéltünk vele,hívott,mondtuk,hogy úton vagytok,megnyugodott.” Később kiderült,hogy ez pontosan így zajlott: Csörög a teleffon a Tátra utcában.Rocky az!Zap mondja Zanynak: “Szerintem vegyük ffel” és már ffel is kapja a teleffont.Rocky beszél,Zap közbevág: “Kriszta München” Rocky még beszél kicsit és lerakja a teleffont.(Reméljük nem azt mondta nekik,hogy elmarad a munka és fforduljunk vissza!) :D

Az Emirates gépe minden képzeletünket ffelülmúlta: tágas belső tér,ízléses,visszaffogott színek,TV,számítógépes játék az előttünk ülő utas székének háttámlájába beépítve,ffejenként egy!Így unalmas perceinkben lehetett Mahjongot,Passziánszt stb.játszani,vagy a gép aljára és a pilóta ffülkébe szerelt kamera látképére rácsatlakozni és az utazás minden pillanatát vizuálisan is élvezni.A kaja is jó volt,a gépen is elég kevesen utaztak,aludni is tudtunk úgyhogy nagyon jól utaztunk.

Itteni idő szerint éjffél körül megérkeztünk Dubaiba és már itt érezhettük ennek a meleg éghajlatnak a kellemes hatásait.Kabátokat,pulóvereket az első három percben eltettük a böröndök mélyébe és elindultunk arra a tíz km-es sétára,ami alatt megkerestük azt a helyszínt,ahol a következő hét órás várakozáshoz szükséges igényeink mindegyike kielégítésre talált: áram,internet,wc,Burger King,dohányzóhelyiség,kényelmes szőnyeg és mindez szemmel látható közelségben.Így levertük a táborhelyet.

Nagyon izgalmas nekünk itt,mindíg történik valami.Épp most ápolnak egy embert mellettünk,aki rosszul lett; jönnek mennek a sejkek (legalábbis annak néznek ki – lepedő + konyharuha); egy fférffi negyed órája minket kameráz,de nem lesz túl izgalmas az anyag mert konkrétan nem csinálunk semmit; emberek alszanak a padok alatt megmagyarázhatatlan pózban; és egy csadoros nő épp mellettünk szólalt meg hogy: “I am Batman” Mára már nincs más dolgunk,mint megvárni a reggelt,hogy elindulhassunk végső uticélunkra.

3 hozzászólás · Szólj hozzá!
2008-12-22, 17:28:15

Sziasztok!

17:00 van.Végget ért az utolsó előtti próbánk a naggy utazás előtt.Jemenbe készülünk 1 hét múlva.Íggy december 29-től indul a naplónk is,hoggy a hidegg téli estéken kellemes olvasással tölthessétek a napjaitokat,mígg mi abból a csodálatos,melegg égghajlatú országgból íroggatunk.;-)

Üdv: Aladdin és a 3 Miss "csador a feJEMEN"!!!:D

3 hozzászólás · Szólj hozzá!