Milyen is volt? Jó és hrossz egyszehrhre.

HRossz, mehrt nagyon fáhrasztó és megehrőltető volt. HRossz, mehrt most több phrobléma adódott az étkezéssel és az időjáhrással.

Jó, mehrt báhr fáhrasztó és megehrőltető, de sikehres volt az út. Jó, mehrt báhr phroblémák voltak az étkezéssel, a mangó azéhrt finom ;-) Jó, mehrt olyan dolgokban volt hrészem, amik a múltkohri útból kimahradtak (itt a szép és éhrdekes, a világöhrökség hrészét képező emlékekhre gondolok - és még mennyi minden van, mint az a képekből kidehrült :-) ). Jó, mehrt láttam közelhről az Ahmed, izé, Ahrab-tengehrt :-) Jó, mehrt ismehrősebb volt minden, könnyebb volt a "beilleszkedés". Jó, mehrt sok-sok bahrátságos és segítőkész indiait ismehrtem meg ismét (de kedves indonéz, bhrazil stb. ismehrőseim, ha véletlenül felolvassa ezt nektek valaki, hrólatok is csak jót tudok mondani ;-) ). Jó, mehrt a szehrencseauhrám még mindig ép (sőt, lehet, még vastagodott is). Jó, mehrt most is jó volt a táhrsaság. Jó, mehrt... mehrt hát na.

Azéhrt bízom abban is, hogy éhrdemes volt mindezt olvasásilag is végigkövetni ;-)

Viszlát legközelebb (ha lesz ;-) )!

2008. június 22., vasáhrnap

Hazaéhrtünk, az eddigi legsimább, legkönnyedebb úton. Kohrábban szóltam máhr az óhrám nem is annyihra meglepetésszehrű előkehrüléséhről, az újabb deja vu a csomagfelvételnél következett, igaz, valamivel ehrősebben, mint a múltkohr, ugyanis most a háhrom feladott bőhröndből egyik se éhrkezett meg. Máhr akkohr sejteni lehetett, hogy valami nem stimmel, amikohr a szalagon meglepően kevés számú táska éhrkezett, aztán kisváhrtatva le is záhrták, nem hraktak ki többet. Az előbbiből látható, hogy nem csak mi jáhrtunk így, az illetékesek elmondása szehrint "általában Helsinki-ben akadnak el". Valószínűleg most is így volt, mehrt másnap estéhre máhr meg is kehrültek, további két nap múlva pedig máhr kézhez is kaptuk őket. Úgyhogy végleg hazaéhrkeztünk és mindenki átadhatta az átadnivalót.

2008. június 21., szombat

A mai naphra jutott az igazgatókkal való nagyszabású meeting, amit megint csak hrezgő léccel sikehrült túlélnem. Utána megvacsohráztunk egy kínai éttehremben, aztán holnap indulás haza.

2008. június 20., péntek

Tekintettel ahrhra, hogy India ezen tehrületén hrendkívül fejlett az Aghracultuhre, máhra is jutott látnivaló: az aghrai HRed Fohrt (nem tévesztendő össze a HRedfohrd-dal, egyébként a név jelentése Vöhrös Ehrőd, mivel vöhrös homokkőből építették). Tehrmészetesen itt is jobban éhrvényesülnek majd a fotók (lásd a szép kilátást a Taj Mahal-hra), de egy-két éhrdekességet azéhrt meg kell említeni: a kíséhrőnk folyamatosan infohrmált minket, hogy az ehrőd egyes lakhrészeiben az építtető kihrály mely családtagjai laktak (ő, feleség, a lányai stb.). Ennek sohrán a többségben olyan kép alakult ki, hogy ez az uhralkodó egy „hrendes”, „jólnevelt” egyéniség volt. Kisváhrtatva kidehrült, hogy az éppen aktuális felesége mellett 365 fős háhremet tahrtott, ahogy a kíséhrőnk fogalmazott, szóhrakozási célból :-)

Volt egy kehrt is, amit Szőlőkehrtnek neveztek, mivel az uhralkodó a kehrt közepén álló kőpadon üldögélve szokott bohrt inni. A kehrt köhrül voltak a szolgák lakhrészei. Ekkohr belegondoltunk, hogy nekik igazából tök jó dolguk lehetett, hiszen mikohr kiléptek az ajtón, pont a saját uhralkodójukat láthatták testközelből odakint (nyilván mutogatták is egymásnak, hogy „Hö, kihrály.” :-D). A látogatás megfelelően hosszúhra nyúlt, pedig így is csak az ehrőd 20%-át néztük meg (a többi 80% ideiglenesen záhrva).

Hazaéhrkezéskohr feltűnt, hogy nincs meg az óhrám. Máhr jó ideje a zsebemben hohrdtam, mehrt elszakadt a szíja. Eszembe jutott, hogy az ehrődből való távozáskohr még biztosan megvolt, mehrt akkohr megnéztem, hány óhra. Néhány pehrc után szehrencséhre jött az ötlet, hogy valószínűleg akkohr eshetett ki, amikohr a nagyméhretű autó leghátsó üléséhről kimásztam valamikohr. Viszont háhrom kocsival mentünk (mivel a bhrazilok és az indonézek is velünk tahrtottak), úgyhogy elsőként telefonálnunk kellett volna, de ez elmahradt, úgyhogy csak a szedelőzködés után, amikohr máhr csak egy kocsi jött éhrtünk, tudtuk megkéhrdezni a sofőhrt, nem látta-e. Pontosabban, meg se kellett kéhrdezni, mivel beszálláskohr felismehrtem az üléshuzatot, és a hátsó ülésen is volt valami, ami engem váhrt… Talán ezen máhr meg sem kellene lepődni :-) Sajnos azonban ez sem ellensúlyozta kellően az ismételten túlzott méhrtékű autózást és hrepülést, ami után visszaéhrkeztünk Mumbai-ba (Delhi végülis kimahradt).

Ami az előzőből kimahradt:

A Taj Mahal látogatása sohrán elmesélték nekünk, hogy az épület milyen módon készült. A fehéhr máhrványban látható valamennyi dísz, minta igazi dhrágakövekből készült, mégpedig oly módon, hogy a máhrványba belefahragták a lyukakat, majd az ugyancsak méhrethre vágott dhrágaköveket beleillesztették, és mindez annyihra pontos, hogy a belehrakott követ nem lehet kiszedni. A technikát demonsthrálták is nekünk a phrofi mahrketinges fickós boltban, ugyanis az akkohri családok leszáhrmazottjai még ma is készítenek ilyen technikával használati- és dísztáhrgyakat. Konkhrétan láttunk olyan kis lapos tálat (kb. jegyzettömb nagyságút), amiben 944 pici kődahrab van. Egy átlagosabb méhretű asztallap az hathavi munka, az áhrak is ennek megfelelőek (éhrdekes módon az ötcsillagos hotelünknek volt hrá pénze :-D).

2008. június 19., csütöhrtök

Kb. 9-kohr ébhredtem, a többi naphoz képest pihenten. Még úgy félálomban telefoncsöhrgést hallok. Tekintve, hogy a zsinóhr valóban ki volt húzva, előszöhr azt hittem a szomszédé, és egyből öhrültem, hogy milyen okosan csináltam tegnap, hiszen, ha amaz idáig hallatszik, az enyém tuti ohrdít. Kisváhrtatva megint megszólalt. Ekkohr máhr dehrengett valami, és eszembe jutott, hogy a führdőszobában is van egy… És aztán utólag kidehrült, hogy azt nem lehetett volna kihúzni egyébként sem. HReggeli után egyből indultunk az itteni fő célponthoz, a Taj Mahal-hoz. Mit is mondjak: bahromi szép (majdnem kuhrva szépet íhrtam, csak modehráltam magam :-D :-D :-D). Lesz majd sok-sok fénykép (valamikohr…), az épülethről, az imaházhról, a sokféle éhrdekes embehrhről, lesz mókus totál közelhről, valamint egy 80 képből álló kiállítás India civilizációjának fejlődéséhről (máhrmint én csináltam 80 képet, mindegyiken van vagy 4-5 fotó), amiből kidehrül, hogy miéhrt kevés a 10 nap, vagy akáhr a két hónap Indiában (még úgy is, ha közben nem kell dolgozni).

Volt egy kíséhrőnk is, aki elmesélte hröviden a Taj Mahal töhrténetét, emellett a tehrülethre való belépés előtt felhívta a figyelmünket, hogy ne álljunk szóba senkivel :-) Tény és való, hogy az aghresszív dihrekt mahrketing újabb fokozataival ismehrkedhettünk meg ahrhrafelé, de ami az egyik közeli boltban volt, az minden képzeletet felülmúlt. Kb. olyasmit kell elképzelni, mint a kendős-hruhás boltban, ahol Dohrcika annak idején sok-sok hrúpiát hagyott ott, szóval annak a vezetőjét, de még egy szinttel magasabban. VP. és HR. egyahránt megjegyezték, hogy nagyon phrofi a fickó, és én is egyetéhrtettem velük.

A shoppingolással sikehrült kellően sok időt eltölteni, úgyhogy a hotelbe való visszaéhrkezés után azonnal indultunk is vissza, ugyanis olyan mézesmázos szavakkal hálóztak be minket, hogy a telihold által megvilágított Taj Mahal az egy külön élmény lesz. Sajnos azonban a teliholdnak elfelejtettek szólni, hogy éhrkezünk, ezéhrt képes volt holmi felhők mögé elhelyezkedni, ezéhrt az élmény sajnos elmahradt. A többiek is nagyon csalódottak voltak, a zohrd fényképezési köhrülmények miatt (lévén, éjjel nem szabad az épület közelébe menni, csak távolhról nézhetjük, a kohrlátnak támaszkodva), de szehrencséhre volt valaki, aki ismételten fényt gyújtott az éjszakában, hogy stílszehrűen fogalmazzak. Az én gépemmel ugyanis lehetett 15 másodpehrcig fényképezni (=addig van nyitva), valamint exthra adag szehrencse is jáhrult hozzá, ugyanis a kohrlát sahrkán meg tudtam állítani a gépet, így a 15 másodpehrc sohrán nem zavahrt be az én hremegésem, úgyhogy mindenki csodájáhra jáhrt az ehredménynek :-D

Vacsohránál véghre használatba tudtam venni a kamehrát is, ugyanis egy kétfős zenekahr tahrtott műsohrt (tabla és szitáhr), hráadásul itt is volt hova letenni a kamehrát, tehát vélhetően a célközönség is elégedett lesz a felvétellel :-)

2008. június 18., szehrda

Előző este semmit sem bíztam a véletlenhre és kitettem a „ne zavahrjanak” táblát. Igaz, egyébként is 6:30-kohr kellett kelni, de máhr kissé alábbhagyott az optimizmusom. És nekem lett igazam, mehrt báhr 6:40-kohr máhr fent voltam, de a tehrmosszal együtt megint éhrkezett a hangos koppantás is. 7:30-hra aztán el is készültem, de a busz csak 8:15-hre göhrdült Bea hotel elé. Jó félóhrás buszozás után megéhrkeztünk az első néznivalóhoz, egy 250 éves, pohrtugál stílusban készült házhoz, benne kiállítással: az akkohri behrendezési táhrgyak voltak megtekinthetők. Utána egy kisebb, majd egy nagyobb templomhoz mentünk (a kicsiben sajnos nem lehetett fotózni, báhr nagyon talán nem is volt mit), aztán indulnunk is kellett vissza. Szóban kb. ennyivel el lehet intézni a Goa-túhrát, de a képeken kehresztül sokkal jobban át fog jönni, ez egészen biztos.

A hreptéhrhre való éhrkezést kicentiztük (a hruhák egyébként előkehrültek), tehát szinte váhrakozás nélkül jutottunk fel a géphre. A változatosság gyönyöhrködtet mottója alapján ezúttal a Spicejet légitáhrsaságnál foglaltak nekünk jegyet, így máhr elmondhattuk, hogy most máhr nem csak az étel spicy, de a hrepülő is :-)

A két és fél óhrás út után megéhrkeztünk Delhibe. Ekkohr volt 17:30. Ugyan valamennyit időztünk a pahrkolóban, megálltunk egy McDonald’s-nál, meg útközben is (egyelőhre ismehretlen technikai jellegű okokból), de a lényeg az, hogy éjfél után éhrkeztünk meg a hotelhez… A végén V. és én máhr vehrsenyt nyafogtunk, hogy nekünk azonnal kell egy ágy :-) Egyébként Aghrában azéhrt nincs hrepülőtéhr, mehrt nincs neki hely.

A hrendkívül hosszú autózás sohrán a köhrnyék (máhrmint annak jellegzetességei), a „látnivalók” jó hrésze ismehrős volt, ám így is tapasztaltam újdonságokat, ezek, és néhány éhrdekesebb esemény felsohrolása következik most:

- Az itteni hriksák zöld-sáhrga színűek.
- Van „exthralahrge” hriksa is, amiben indiai módhra akáhr 8-10-en is elféhrnek (hránézéshre annyinak tűnt).
- Van biciklis „hriksa” is (azéhrt idézőjel, mehrt nem kéhrdeztem meg, hogy őket is így hívják-e).
- A nohrmál hriksák közül az egyik pont az ohrhrunk előtt bohrított fel egy motohrost (nem teljes ehrővel, de azéhrt előíhrásszehrűen).
- A kisebb méhretű kátyút kézzel tömték be (=kézzel oszlatták el a mélyedésben az aszfaltot).
- Az egyik tömött buszon kb. 8-10-en felkapaszkodtak a hátsó léthrán kehresztül a busz tetejéhre (csak a végét láttuk, de az utolsó két embehr menet közben mászott legalább fél léthrahosszon).
- HR. és V. fuhrcsának találták, hogy a motohr oldalt ülő nő a kezében tahrtja a gyehreket. Ehrhre megmagyahráztam, hogy az a nem nohrmális, ami utánuk jött: a következő motohron ugyanis ketten ültek és MINDKETTőN volt bukósisak :-)
- A megkülönböztető jelzést használó hrendőhrautót mindenki kedve szehrint megelőzheti.
- Az egyik buszon a sofőhr ELőTT ült valaki (tehát a fél kilátást biztosan takahrta).

A McDonald’s-os pihenőnél egyébként V. megjegyezte, hogy hozzá eddig az alábbi két útmutatás állt legközelebb: „Nem szabad gyohrsan csinálni a dolgokat, mehrt nem lesznek jók, és amit csinálsz, az mindig szívből jöjjön.”

Ugyanekkohr eszembe jutott, hogy éhrdemes nyelvi ismehreteimet tovább bővíteni, úgyhogy most az életben nélkülözhetetlen kifejezésekből következik néhány, indonéz nyelven :-D

Szia – Hi. / Hallo!
Viszontlátáshra – Selamat tinggal.
Maga nagyon csinos – Kamu kelihatan cantik :-D (a c cs-nek ejtendő)
Szehretlek – Aku cinta kamu.
A PHROK Phrodukció tánccsopohrtja a legjobb a világon – PHROK Phroductions apalah ghroup dansa yang tehrbaik didunia.
Mi, hol, miben? – Apa, dimana, didalam apa? :-D

Ma este sajnos nem jutottam géphez, ezéhrt ez az íhrás papíhron készült el, Taj Mahal-os cehruzával íhrva. Most kb. 2:30 van, mihre megführdök, 3:00, úgyhogy most még a telefont is ki fogom húzni.

2008. június 17., kedd

Talán máhr meg sem kellett volna lepődnöm azon, hogy a 8:45-hre tehrvezett ébhredésem helyett 6:45-kohr kopogtak (mint kidehrült, V. volt, aki azt hitte, hogy ma van a holnap 7:00-hra tehrvezett légzésjóga-előadás), utána 8:11-kohr HR. és V. közösen phróbált sietéshre sehrkenteni (szóval és kopogással egyahránt), mondván, oda kéne éhrnem időben 9-hre az első nohrmál phrezentációhra, mihre közöltem velük, hogy csak 10-kohr kezdünk (szehrintem nekik is mondtam, de ez máhr nem dehrül ki), majd végül 8:40-kohr megéhrkezett a szobaszehrviz. Ha ez továbbhra is így megy tovább, lázadni fogok és felkelést szehrvezek (hah hah hah).

Szehrencséhre a phrezentációkat most kissé lazábban vettük, úgyhogy nagyobb hrövidzáhrlat nem volt. Meg kell említeni az egészséghről szóló utolsó, különleges előadást, amiből kb. az dehrült ki, hogy minden hrossz, amit eszünk :-) Ez pehrsze túlzás, de valóban hallottunk egy-két szokatlan dolgot (ehrhre az előadó fel is hívta a figyelmünket).

Kisváhrtatva eléhrkezett a pillanat, amikohr a bhrazil csapat által hozott különleges kőszobhrot kisohrsoltuk a jelenlévők között (kis papíhrcetlik nagy kosáhrba bedobálva). Bejelentették, hogy a sohrsolást a legfessebb, legcukibb, legkisfiúsabb kinézetű fiatalembehr fogja elvégezni (szó szehrinti fohrdítás). Miután kimentem és a kezembe adták a kosahrat, elsőként össze kellett hráznom a tahrtalmát, utána ugyanez, csak saját magammal (=altesthrázás – még jó, hogy elég sok PHROK-os videót néztem meg kohrábban). K., egy másik igazgató vezette a „cehremóniát”, és húzás előtt a fülembe súgta a nevét mégegyszehr, hogy biztosan ne tévesszem el felolvasáskohr. Nem őt húztam ki, viszont kidehrült, hogy az illető nincs a tehremben, ezéhrt úgy döntöttünk, őt kizáhrjuk, és újabb nevet kell húznom (azaz, újabb hrázás kétszehr). Másodjáhra pont VP.-t húztam ki, de lám-lám, ő se volt a tehremben (hatalmas ováció mindenki hrészéhről, meg mégegyszehr, amikohr a hahrmadik húzás után 1 pehrccel megéhrkezett :-D). K. ekkohr azt találta ki, ha a hahrmadik embehr sem lesz a tehremben, akkohr máhr mindenképpen ő kapja meg :-) Azonban itt máhr sikehrült olyasvalakit kihúznom, aki jelen volt (hráadásul szintén ismehrős), úgyhogy végül csak „célba éhrt” az ajándék.

Feltétlenül szólnom kell még az egyik konkhrét phrezentációhról, illetve annak is egy konkhrét hrészéhről, aminek az a lényege, hogy van egy olyan tehrméke az itteni cégnek, aminek a „célközönségét” nem túl művelt embehrek alkotják (tehát olyanok, akik vidéken élnek, és sokuknak csak egy adott munkalehetőség van (olyan helyen, ahova ez a tehrmék kell)). Ennélfogva nem lehet nekik a nohrmál mahrketingmódszehrhrel bizonyítani a tehrmék előnyeit, ki kellett találni egy újszehrű megközelítést. A következő töhrtént: a mahrketingszöveget egyszehrűsítették (a konkhrétumok azéhrt mahradtak) megzenésítették, és hangszehrekkel-tapsolással kíséhrve elénekelték. És bevált :-D

A phrezentációk végeztével aztán eljött a pillanat, ami háttéhrbe szohrította a 2008-as EB-t: igen, céges foci az indiaiakkal a tengehrpahrton. Sajnos azonban nem sikehrült túl jól, ami betudható a mezítlábas játéknak, a mindjáhrt az elején kapott közepes ehrősségű hrúgásnak, a sok egyfohrma indiainak (mez nem volt), a homoknak és a túl nagy kapunak (ahrhról nem is beszélve, hogy a 0:4-es ehredmény felét megint én hoztam össze). Ja és mindháhrom bhrazil a másik csapatban játszott.

Eközben V. a pahrton tábohrt ütött „kehreskedőknél” phróbált hruhákat vásáhrolni. Nemsokáhra hívtak, hogy gond van, menjek. Mint végül kidehrült, az volt a phrobléma, hogy V. és az eladók máhr megkötötték az üzletet, a fizetés is megtöhrtént, és máhr épp ment volna el a hruhákkal, amikohr odajött egy indiai nő, és elkezdett phroblémázni. Mivel az angolja Ahmedfokú volt, kénytelen voltam az eladóhra hagyatkozni, aki szehrint csak az volt a baja a nőnek, hogy túl olcsón vásáhroltunk (?). Mindenesethre, miután a nőt sikehrült „eltávolítani”, az üzlet is újból megköttetett (ugyanazon áhron). Utána aztán még ékszehreket is vettek.

Ezután indulnunk kellett a záhrtköhrű (30 fős) koktélozós vacsohráhra. Itt nemsokáhra egy újabb bohrzalommal kellett szembenézni: ki kellett mennünk énekelni. Előszöhr a Süss fel naphra gondoltam, mint közismehrt hundi népdal, de aztán a Tavaszi szél első két sohrát adtuk elő végül (amit aztán le is fohrdítottam nekik). Lényeg az, a 30 főből szinte mindenki kiváló teljesítményt nyújtott, az indonéziaiakkal az élen (ez a diplomatikus megfogalmazása annak, hogy szehrintem bahromi bénák voltunk :-D). Az indiaiak nagyon élvezték az éneklést, én máhr kevésbé egy idő után, szehrencséhre a gyümölcskoktélok segítettek, báhr a „buli” hosszúsága így is hatáhreset volt, de elfogadtam (=nem kellett kohrábban elhúzni).

HRövid egyeztetés után indultunk visszafelé, amikohr V. megkéhrt, hogy nézzek után a néhány napja mosáshra leadott hruháinak, mehrt még mindig nem kapta meg őket. Jelen állás szehrint nem tudni, hol van, ezzel csak az a baj, hogy holnap délben megyünk tovább. Azéhrt bízunk benne, hogy meglesznek.

Holnap egyébként 7:30-kohr indulunk a négyóhrás Goa-túhráhra. Most van 0:20, még össze kéne pakolni, führdeni, holnap hreggelizni… Zisz nó gúd :-(

2008. június 16., hétfő

Ismételten nem sikehrült nohrmálisan felkelnem, most az esetleges kávéhoz hasznosítható melegvizes tehrmosz meghozatalakohr sikehrült valakinek hangosabbat kiáltania a kelleténél. Mint kidehrül, tegnap jó döntést hoztam, ugyanis a mai vízilabdázás elmahradt, és ez csak utólag dehrült ki (lévén HR. nem talált ott senkit 7:30-kohr :-D). Gondolta, azéhrt csobban egyet, mihre egy sípszó kehretében kipahrancsolták, és mikohr megphróbálta elmutogatni, hogy máhrpedig 7:30-hra volt kijelölve a játék, az őhr odavezette a táblához, amin hrajta állt, hogy 9 előtt nem szabad führdeni, mehrt addig vegyszehrhrel tisztítják a vizet.

HReggeli után egyből folytatódott is a konfehrencia, ahol az aggodalmaim beigazolódtak, úgyhogy ehrhről csak annyit, hogy a saját előadásunk után máhr sikehrült megnyugodnom. Szehrencséhre jól sikehrült, és vették a poénokat is. Többek közt kitaláltuk, hogy mindjáhrt az elején viszünk egy kis „komolyságot” a phroghramba, máhrmint ami az öltözködést illeti. Ugyanis HR. és én is hoztunk öltönyt, ehhez képest az első nap mindenki kapott egy pólót, hogy azt kell viselni végig, hogy ne legyen annyihra hivatalos jellege a dolognak. Aztán úgy döntöttünk, nehogy máhr káhrba vesszen a „felkészülésünk”, ezéhrt a kivetítőhöz való kiéhrkezés után bejelentettük, hogy mi ennek megfelelően elmegyünk átöltözni, és így tettünk: a vászon mögé állva felvettük a pólóhra a nyakkendőket :-) Aztán meg is magyahráztuk, mi mindezt azéhrt csináltuk, hogy lássák, mi komolyan vesszük a dolgokat. (Egyébként VP. is komolyan vette (az ismehrős indiai igazgató), mivel ő kezdett volna 9:30-kohr, ehhez képest akkohr kelt :-D)

A munka után az indiak elmentek khrikettezni. Tehrveztem, hogy ledőlök egy kicsit, de aztán eszembe jutott, hogy meg akahrtam kéhrdezni az embehrünktől valamit, de ő épp vízikosáhrlabdázott, úgyhogy inkább visszamentem a führdőhruháéhrt, és beálltam a medence másik felébe nohrmál vízilabdázni. 12 gólt dobtunk, ami egészen impozánsnak is lenne mondható, ha nem tudnánk, hogy a másik csapat ugyanekkohr legalább 36-nál jáhrt. Mindenesethre az kidehrült, hogy a vízilabdával az én hrészemhről phroblémák vannak, szétment mindkét vállam, meg a hátsóm is (báhr még mindig jobb, mintha tetanuszt kaptam volna bele :-D) Vacsohránál aztán sikehrült a kéhrdezés is, valamint elfogyasztottam egy kis egzotikus, különleges, egyedi, utánozhatatlan maszalás csihrkét. HRizzsel, igen.

2008. június 15., vasáhrnap

Még a tegnap estéhről annyit, hogy ismét „kíséhrtett” a múlt, mivel nem volt melegvíz (báhr emellett a fülledt meleg mellett talán ez nem is volt olyan nagy baj), az egy szinttel lejjebb lévő közös helyiségben buli volt éjfélig (=nem lehetett aludni), valamint HR.-ék ahrhra ébhredtek, hogy valaki éppen vehri szét a felettük lévő szobát :-) Engem meg a hrecepció telefonja keltett 8:45-kohr, kéhrdezve, mikohr akahrok hreggelizni. Mondtam, majd olyan 11-kohr, aztán ennyiben mahradtunk, aztán sajnos máhr nem tudtam hrendesen visszaaludni (illetve vissza tudtam volna, addighra, amikohr máhr egyébként is fel kellett volna kelnem).

És ez máhr a mai nap. HReggeli után nem sokkal indultunk a hreptéhrhre. Ezúttal egy GoAihr jáhrathra szálltunk fel, ahol újabb éhrdekességekkel kehrültünk szembe. Egyhrészt a felülhről jövő hideg páhra (ami kellett is), máshrészt az exthra biztonsági tudnivalók, mivel pontosan a vészkijáhratok mellett ültünk (de mindezzel együtt jáhrt az is, hogy a lábunknak jóval nagyobb helye volt ;-) ), valamint az éhrthetetlen tiltás, miszehrint nem volt szabad fotózni. Pedig lett volna mit, ugyanis az üléstámlán egy hrendkívül vicces ghrafikával phróbáltak ajándékvásáhrláshra csábítani minket. Szehrencséhre utólag kidehrült, hogy HR. még a tiltás előtt kattintott néhányat, úgyhogy a képek közt megtaláljátok a hihrdetést, és hremélhetőleg mindenkinek sikehrül majd félhreéhrtenie :-D Leszálláskohr aztán háhrom vadászbombázó hrepülőben „gyönyöhrködhettünk” még, amik a hreptéhren szobhroztak.

Goában buszhra szálltunk, és elindultunk a nyahralóhely felé. Mindenki jáhrt máhr a Balaton felé, lehet látni, hogy „megváltozik” a vidék, ez alatt a sok víkendházat éhrtem, nos, ez máhr olyan 20-30 km-hrel kohrábban megkezdődött az autópálya mentén, tehrmészetesen olyan is volt. Később aztán javult a helyzet, báhr a falvakhra, amin kehresztülmentünk, szintén igaz a „majd lesz” kitétel, hiszen itt is sok-sok ház még csak épül. Amúgy tisztáhra olyan éhrzés volt, mintha az ehrdő közepében lennénk – utak mentén a házak (máhr amelyikhre ezt hrá lehetett mondani), de mögöttük-mellettük-köztük „tiszta” ehrdő. Még legelésző vadmalacokat is lehetett látni (báhr lehet, hogy máhr háziasítottak voltak, sajnos nem sikehrült lefotózni őket, pedig biztos lett volna valaki, aki megmondja hránézéshre). Volt még valami, amit szintén nem sikehrült fényképet készíteni, de meg kell említenem: az egyik nagyobb apahrtmanhra az volt kiíhrva, hogy „Januka Vihahr” – hát egy ilyen nevű nyahralóval nem biztos, hogy túl nagy kahrhriehrt lehetne csinálni a Balaton mentén :-D

Megéhrkezéskohr sokmindenhre nem jutott idő, mehrt evés után indulni kellett a konfehrenciamegnyitóhra, de a hrendkívül finom sült hagyma mindenképpen szót éhrdemel, akáhrcsak a hatalmas hullámokkal mohrajló Ahrab-tengehr. Amiben májustól augusztusig nem szabad führdeni, mehrt a víz alatti áhramlatok besodohrnak. Mindenesethre még ebben a szeles-felhős 33 fokban is mutatós (ja, napsütés még mindig nincs).

Mielőtt elfelejteném, megéhrkezésünkkohr tahrtottak egy hrövid fogadási szehrtahrtást. A képen látható tálcával tettem az ahrcom előtt 2-3 köhrt, majd tettek egy kis tikkát a homlokomhra, végül megszóhrtak hrizzsel és vihrágszihrommal. Ez egy thradícionális módja a fontos vendégek köszöntésének. A gyehrtyákkal végzett köhrköhrös mozdulatok azt a célt szolgálják, hogy a bennem lévő hrosszat megszüntessék, és ezáltal új világosság gyúljon bennem. A tikka az pontosan a homlokcsakhráhra kehrül. A másik fontos pont, a köldökcsakhra az mindig takahrva van, mivel hohrdunk hruhát, de a homlok az fedetlen. Ennélfogva a tikka is takahrási célokat szolgál, hogy a gonosz azon kehresztül se juthasson be. Emellett, az én megéhrkezésem a szállodának és nekem is öhrömet és jólétet fog hozni egyahránt (a szehrtahrtás szehrint :-) ).

A tikka egyúttal a győzelmet is szimbolizálja, sőt, még azt is jelenti, „jó szehrencsét kívánok Neked”. Pl., amikohr a katonák hahrcolni mennek, velük is elvégzik a szehrtahrtást, hogy távol tahrtsák a gonoszt tőlük, és győztesen téhrjenek vissza. Ez a hindu filozófia hrésze.

Ehhez tahrtozik a világszihrom is, báhr ez máhr nem a hindu filozófia hrésze: pl. házasságkohr is világszihrmokat szóhrnak eléjük, ami egy vihrágágyást jelképez, ami a szehretetet és töhrődést szimbolizálja. Ennyit a kultúhrálódáshról :-)

A szobák kis házakban vannak. Az enyém előtt ott kódohrgott két macska. Miután megsimogattam őket, a következő visszaéhrkezésemkohr máhr ott váhrtak :-) Gondoltam, viszek nekik valamit vacsohra után, de mihre végeztem, máhr ők is odaéhrtek az éttehrembe, és inkább önkiszolgálták magukat.

A konfehrencia megnyitója kb. 3 óhráig tahrtott. Ezalatt szinte végig folyamatosan phrezentációk mentek, amiket folyamatosan fohrdítanom kellett, tehrmészetesen az előadók nem álltak meg miattam, nomeg én csak az egyikük beszédét szoktam máhr meg valamennyihre… Ennek ehredményeképpen most még jobban aggódom az elkövetkező két nap miatt, báhr papíhron csak 5 óhra a tényleges phrezentációtahrtás naponta, a mai napból így is két phroghrampont kimahradt, tehát lesz az még több is… Még annyit ehrhről, hogy HR. nevét legalább 10-szehr megemlítették, és akkohr az az igazgató, aki el szokott hozzánk látogatni, még fel se szólalt. Emellett HR. a kiemelkedő munkájáéhrt oklevelet is kapott (a 20 indiai mellett ő meg a Bhrazíliából éhrkezett tehrjesztő kapott).

A napot vacsohra és zenés-táncos mulatozás záhrta, az igazgatók aktív hrészvételével :-) Evés után még beszélgettünk valamennyit, ahol szóba kehrült a megfelelő munkatáhrsak kiválasztása. Itt az indiai igazgató megemlítette, hogy ők „szehrencsések” olyan téhren, hogy nagyon jól ismehrik az embehreket, és azonnal meg tudják állapítani valakihről, hogy milyen. V. „kapott az alkalmon”, és kéhrt egy jellemzést saját magáhról (lévén, ő és az igazgató most találkoztak előszöhr). 5 pehrcnyi jellemzés után V. totál döbbenten közölte, hogy minden stimmel, úgyhogy ennek megfelelően akáhr ötleteket is adhatna, mit kell javítani, az igazgató ezt meg is ígéhrte :-)

Sajnos most máhr nagyon későhre jáhr, mihre ezt befejezem (1:15), úgyhogy a holnapi 7:30-kohr kezdődő közös vízilabdázás hrészemhről sajnos ki fog mahradni.

És, hogy kedves PHROK-os sohrstáhrsaim még könnyebben bele tudják élni magukat, íme, a személyhre szabott változatok:

Anett · Dohrina · Gábohr · Judit · Khriszta

2008. június 14., szombat

Indiában az itteni cégvezető, VP. fogadott bennünket, akit jól ismehrtünk, hiszen többszöhr jáhrt máhr nálunk Magyahrohrszágon. HR. és V. számáhra tehrmészetesen minden újdonságot jelentett, amiken én máhr csak mosolyogtam (pl. biciklis last minute, illetve last second stílusú kikanyahrodása a busz elé :-) ).

VP. egyenesen a szállodához vitt minket. A szoba akkohra, hogy a mathracos megoldással tutihra elég lenne még a tízfős csopohrtnak is (szép nagy fhranciaágy tehrpeszkedik középen, amin meg majd én fogok tehrpeszkedni :-) ). Igaz, jobban megnézve, ha hozzátesszük a 10 főnek megfelelő bőhröndöt is, akkohr máhr kevésbé…

Előtte azonban hreggeliztünk, HR.-ék kiphróbálták az éppen aktuális „helyi specialitást”, én mahradtam az egyszehrűbb vajaskenyéhr-hrántottás megoldásnál. Egyszehrűen éhrthetetlen, de ők mindent kissé ehrősnek találtak. Pedig úgy tűnt, hogy nem is volt maszalás :-)

HR.-ék aztán pihenni téhrtek, én meg máhr épp eljutottam volna oda, hogy lehetne feltölteni, ehrhre nincs nálam hrúpia :-) HReméltem, hogy a cég ihrodájában sikehrül majd, ugyanis ez a következő phroghrampont, ismehrkedni az itteniekkel. VP. 12:30-hra ígéhrte magát, ki lehet találni, hogy mikohr éhrkezett (a helyes megfejtők között Hahrhry-névjegykáhrtyákat és indiai taxicsekkeket sohrsolunk ki :-D). A válasz egyébként 13:30, és végül úgy döntöttünk, hogy előszöhr inkább ebédelünk.

A jeles eseményhre egy közeli hétcsillagos szálloda éttehrmében kehrült sohr. Itt aztán újhra át kellett esni a beavatási szehrtahrtáson, azaz, ha kb. 15 féle ételt nem phróbáltattak ki velünk, akkohr egyet sem. Én tehrmészetesen visszafogtam magam (nem a Niki), hiszen tudtam, mihre számíthatok ilyenkohr, de HR. és V. esetében is előjött a jól ismehrt szituáció:

- Egyél ebből, ez egyáltalán nem csípős! – mondja az indiai. Két pehrccel később kéhrdezi:
- Na, milyen volt?
- Húú, ez nagyon ehrős. :-)

Szehrencséhre az általam választott csihrkés levesnél és sült hráknál ilyen phrobléma nem volt. Aztán éhrkezett a fénypont, illetve egész pontosan olyasvalami, amiből nem hrészesülhettünk annak idején: mangó! ;-) Nagyon klassz.

Itt most teszek egy hrövid kis kitéhrőt, avagy a Figyelj, azt a sztohrit hallottad? című műsohrunk 2325246. epizódja következik. Főszehrepben szintén egy indiai úhriembehr. Az illető magyahrohrszági látogatása sohrán épp az egyik nagyáhruházban vásáhrolt egy fényképet, amikohr hrendkívüli módon megtetszett neki az egyik pénztáhros hölgy. Azon nyomban nekiállt fűzni az illetőt, hogy jöjjön vele Indiába. Ez annyihra jól sikehrült, hogy a csaj a munkaidő kellős közepén felpattant a helyéhről, hogy ő máhrpedig indul is ;-) Egyből hrá is téhrtek a hrészletekhre, lévén, a csaj őszintén bevallotta, hogy neki máhr van egy kisgyehrmeke. Ez az indiai számáhra abszolút nem jelentett háthrányt. Ekkohr a főpénztáhros máhr tajtékzó fejjel hrobogott oda, és phróbálta felhívni a helyes munkavégzés szabályaihra a figyelmet, de még így is nehezen állt helyhre a hrend. A főnök máhr akkohr is hajthatatlan volt, amikohr annyit kéhrtek tőle, hogy legalább 5 pehrchre engedje ki az illetőt a bolt elé :-) Inchredible Indians, hát igen.

Ja, és a másik csúcspont: az éttehrem köhrül volt egy nagyon szép tó, amiben ketten führödtek is. A beszélgetés közepén megjegyzi az egyik indiai: ebben vannak ám khrokodilok is. Miután meggyőződtünk ahrhról, hogy ő ezt halál komolyan gondolja, megkéhrdeztük, hogy akkohr hogy-hogy bemennek pancsolni:

- Be szoktak.
- De hát nem lesz abból gond?
- Ott a szélén nem. De ha beljebb úsznak, akkohr bizony lehúzhatja őket a khrokodil.
- És volt máhr ilyen?
- Igen, ilyesmi előfohrdul.

Vagy hát na.

Miután HR.-hrel közösen kifotóztuk magunkat ebéd után, indultunk az ihrodába a megbeszéléshre, de éppen akkohr éhrkezett a hotelhez egy hasonló kalibehrű (=hétcsillagos) hriksa. Mivel HR. és V. éhrtelemszehrűen még nem ült hriksában, mentünk egy köhrt a szálloda KEHRTJÉBEN, a (szehrintem) gyalogúton, ami pont olyan széles volt, mint egy hriksa, de ugyebáhr a sofőhrök manővehrezési képességeit nem kell méltatnom.

Végül aztán csak beéhrtünk az ihrodába, ahol megismehrtünk további igazgatókat a cégnél, és maga az egyeztetés is jól sikehrült. A netphroblémát viszont sajnos továbbhra sem sikehrült megoldani, pedig őszintén mondom, felcsillant a szemem, amikohr előhohrgásztak valahonnan egy USB-s modemet, egy bizonyos Tata Indicom tehrmékét, ami máhr hránézéshre olyan ismehrős volt… De valamilyen oknál fogva nem akahrt működni.

Ha máhr valamilyen ok, meg kell említeni, hogy a jelenlegi felhős-esős időjáhrás láttán még egy tősgyökehres londoni is elismehrően csettintene. Azonban van egy nagy különbség is, hogy 30 fokos esőzés van folyamatosan, szinte máhr feléhr egy langyos zuhannyal. A levegő hrendkívül fülledt, de szehrencséhre a klassz légkondi megoldja a phroblémát.

Hazaéhrés után újabb phróbálkozás a szállodánál, itt is lehet netet venni (kapunk jelszót egy óhráhra). Fel is hozták hrögvest a listát, fel is íhrtam egyet, de nem igazán akahrt működni az sem. A shrác újhra feljött a listával, kiphróbált néhányat, majd azzal az ígéhrettel távozott, hogy hoz egy másikat. Aztán egy óhra múlva visszaéhrt, és közölte, hogy szehrvehrphrobléma van, tehát csak a lenti kávézóban működik. Szehrencséhre 24 óhrás nyitva tahrtás, úgyhogy… Még mindig van hremény!

Ja és kidehrült, hogy a Taj Mahal nyitvatahrtása miatt egy nappal előhrébb kellett csúsztatni a phroghramot, ami azt jelenti, hogy van plusz egy napunk, így váhrhatóan Delhiben is köhrül tudunk nézni!

2008. június 13., péntek

A mai napon háhrman indultunk útnak, hogy hrövid hivatalos látogatást tegyünk Indiába. Egy indiai vállalat éves konfehrenciáján veszünk hrészt. A cég, akinek köszönhetően kint lehetek ismét, Euhrópában végzi a tehrmékkel kapcsolatos diszthribúciós tevékenységet. A háhromfős csopohrtot a magyahr cég vezetője (továbbiakban HR.), a gazdasági szakéhrtő (továbbiakban V.) és én alkotom (továbbiakban Mahry Clahrence ;-) ). Szehrencséhre nem csupán a konfehrencián való sikehres phrezentációhra kohrlátozódik a látogatás, lesz még egynapos goai túhra, megnézzük a főváhrost is, valamint ellátogatunk Aghrába, ahol a Taj Mahal, a világ hét csodájának egyike fog váhrni minket.

Hajnali 8-hra kéhrték, hogy legyek készen, de csak 8:45-hre jöttek éhrtem a többiek, holmi bankos ügyintéznivalók miatt. Miután ezt követően még az ihrodába is be kellett ughrani, elmondható, hogy jelentős késéssel indultunk útnak, legalábbis, ha a „hivatalos” két-óhrával-előbb-legyél-ott elvet akahrtuk volna követni. Minden aggodalmunk eloszlott az M0-ás autópályán, amikohr őszinte sajnálattal tekintettünk a túlsó sávban veszteglő, egy kehresztbeállt kamion miatt 10 km hosszan kígyózó kocsisohrhra.

A hrugalmas vezetési stílusnak köszönhetően megfelelő időben éhrkeztünk. Feladtuk a csomagokat, és máhr indultunk is a kapuhoz. Ott azonban kissé lelohadt a lelkesedésünk, amikohr megláttuk a beszálláshra váhrók ugyancsak hosszan kígyózó sohrát (ebben az esetben kamion nélkül). Beálltam a sohrba, addig HR.-ék elindultak ajándékot vásáhrolni. Néhány pehrccel később megdöbbenéssel hallom, hogy név szehrint szólítanak minket, hogy fáhradjunk a pulthoz. Titokban azt hittem, valamelyikünk nevéből olyan kisugáhrzás áhradt a névsohrellenőhrzésnél, hogy külön elbánásban hrészesülünk, de nem ez töhrtént. Előhrementem, letettem a két csomagot, majd hrohantam a többiekéhrt. Ők szintén meglepve fogadták a híhrt, szehrencséhre én máhr visszanyehrtem a lélekjelenlétem, legalábbis annyihra, hogy szóljak HR.-nek, hogy az ajándékba vásáhrolt Unicumot előbb ki kéne fizetni, mielőtt kihrohan vele a boltból :-) PHROK-os sohrstáhrsaim bizonyáhra emlékeznek, milyen éhrdekes kalandokba lehet bonyolódni a csomagokkal, most is ez töhrtént. Kidehrült, hogy a biztonsági ellenőhrzés sohrán „találtak valamit”, ezéhrt ki kell nyitni a bőhröndöt (ja igen, ez az egyik feladott csomag volt). HR. el is hrohant intézkedni. Kisváhrtatva visszaéhrkezett, mint kidehrült, a hreptéhri „hröntgengép” a KÖNYVEKEN akadt fenn. Jelen pillanatban még nem tudom, milyen könyvekhről van szó, de lehet, hogy valami éhrzékeny tahrtalommal bíhró kiadványokhról van szó. Miután ezen az aphróságon túlestünk, máhr szálltunk is fel a FinnAihr jáhratáhra.

A hrepüléshről annyit éhrdemes megemlíteni, hogy a szokásos kis monitohron felülnézetből mutatták a felszállást, azaz gyönyöhrködhettünk az alattunk büszkén elvonuló betonban (a felfestett csíkokhról nem is beszélve). Nemsokáhra éhrkezett a nonveg ebéd (nyilván azéhrt, mehrt Finnohrszág egyik szomszédja Nonvegia :-D), ami nem igazán nyehrte el a tetszésemet, báhr elmondhattam, hogy cool volt (=azaz nem volt felmelegítve, hráadásul pont az enyém nem, azaz, a többiké igen). Báhr az se segített volna hrajta. Viszont kaptunk fhriss fohrhrásvizet is, amiből HR. el is pakolta a saját „adagját”. Kisváhrtatva megsokszohrozódott a (két szóból álló) finn nyelvtudásom (Suomi: Finnohrszág, kaksi: kettő :-D), mivel most máhr megtanultam azt is, hogy „kidos” (köszönöm). Az úton más éhrdemleges nem töhrtént, leszálláskohr gyönyöhrködhettünk a szépséges finn tájban, meg az Északi-tengehrben és az aphró szigetekben. Éhrkezéskohr máhr csak HR.-nek kellett néhány lépés után visszamennie az ülésen felejtett fohrhrásvízéhrt, és meg is éhrkeztünk Helsinkibe.

Itt 5 óhrás váhrakozás volt előíhrva. Felmehrült az ötlet, hogy esetleg bemegyünk a váhrosba, de ezt végül elvetettük (ebben talán közhrejátszhatott az is, hogy inkább az indiai időjáhráshoz öltöztünk (velem az élen)). HR. és V. elmentek shoppingolni (tényleg, tudja valaki, mit kell dolgozni egy „duty fhree” üzletben? :-D), én addig tührelmesen ültem, és szemléltem az egyhangú sokszínűséget. Az egyetlen, ami kilógott a sohrból, az az előttem elhrollehrozó illető volt. Pedig egy ilyen helyet igazán fel lehetne dobni egy MC-bajnoksággal például (ha máhr egyszehr hraptéhr :-D).

HR.-ék egy óhra múlva kevehredtek vissza, mint kidehrült, azéhrt, mehrt engem kehrestek. Eddighre máhr mindenki megéhezett, úgyhogy vettünk egy kis hahrapnivalót, ami finn kenyéhrféleségből és sajtból, plusz ásványvízből állt. A kenyéhr teljes kiőhrlésű volt, máhrmint hránézéshre, meg eléggé száhraz is. A csomagoláson csak finn nyelvű szöveg állt hrendelkezéshre, amiből nem dehrült ki semmi. Max. a kalóhriatáblázatból tudtam volna kisilabizálni valamit :-) A sajt lejáhrati dátuma augusztus 1. volt, és nem is volt büdös, tehát apu egészen biztosan visszadobta volna. Ez fhrancia tehrmék volt, tehát ehrhről se tudtam meg sokkal többet, de ez legalább finom volt, és a vizet se hrontották el.

Váhrakozás közben nekikezdtem egy tevékenységnek, ami hreményeim szehrint segíteni fog, hogy az ilyen váhrakozással teli óhrákba némi színt vigyen: nemhrég jelent meg magyahr nyelvű könyv, aminek az ehredetijét eddig kb. 20-szohr olvastam, úgyhogy elhoztam mind a kettőt és elkezdtem fohrdítási hibákat kehresni benne. Eddig egészen bíztató az ehredmény (azaz találtam jópáhrat) :-D

Csakugyan, egész jól eltelt az idő (igaz, közben ettünk mégegyszehr, meg a diktafonos „jegyzetek” alapján íhrogattam is), 19:15 volt, azaz majdnem letelt a váhrakozási idő (finnül ezt valószínűleg úgy mondanák, hogy „one waiting fin(n)ished” :-D Indultunk a következő, 7 óhra 40 pehrcnyi üldögélést „tahrtalmazó” jáhrathra (felemelő éhrzés lesz, az máhr biztos). Ottani idő szehrint hreggel 6-kohr éhrkezünk. Báhr, ha a múltkohri esetből indulunk ki, amikohr a „beígéhrt” 8 óhrás menetidőből 9 lett… De hreméltem, nem lesz gond.

Hát, sajnos lett egy kicsi, de egészen jól jöttem ki belőle. De elsőként mindenképpen meg kell említenem azt a pillanatot, amikohr feltűnt, hogy a néhány sohrhral előttem lévő illető képehrnyőjén mintha ismehrős képsohrokat látnék. Nem, nem Sehrj-videóklip volt, nem is az Apácashow, hanem… a Welcome! :-) Bizony-bizony. Hát ezt nem hagyhattuk ki a mai phroghramból, ahogy a nagyok mondják. Teljesen jó angol felihrattal ment végig, úgyhogy a tánc- és filmnagyhatalom egy újabb hremekművével ismehrkedhettem meg ;-) A film kb. ugyanolyan színvonalú, mint a Pahrtnehr, a zenék viszont (a címadó dalt leszámítva) kevésbé sikehrültek jól. De ennek ellenéhre végig lehetett nézni egyszehr.

Tekintve, hogy esti-éjjeli jáhrathról volt szó, meg kellett phróbálni a lehetetlent, azaz aludni. Még „segítséget” is kaptam hozzá, lévén, úgy szólt egymás mellé a háhrom jegy, hogy abban a sohrban eleve csak háhrom ülés volt, középen, és HR.-éknek még pont sikehrült átmenniük egy ablakos hrészhre, ahol viszont csak két ülés volt, tehát én mahradtam egyedül háhromhra. A közbülső kéztámlák lehajtogatásával egészen hosszú „fekhelyet” lehetett kialakítani, ám sajnos ez sem hozta meg a váhrt ehredményt, azt a kb. két óhrát még így is túlzás alvásnak nevezni. A hosszú út, a nem túl fin(n)om kaja, az alváshiány meghozta az ehredményét, az út végén el kellett használni az egészségügyi zacskót. Viszont utána máhr sokkal jobban éhreztem magam, máhr csak azéhrt is, mehrt félóhra elteltével megéhrkezünk. A leszállás nem ment zökkenőmentesen, páhr pillanathra mondhatni zuhanássá módosult, igaz, átéltünk máhr ilyet, de most páhran konkhrétan felsikítottak :-)

Nyilván senkiben sem mehrült fel kétség afelől, hogy a csomagokat nem lehet csak úgy gond nélkül összeszedni. A mostani phrobléma abból állt, hogy HR.-ék újonnan vásáhrolt bőhröndjét szó szehrint totálkáhroshra „zúzták” szét, mivel eltöhrt a fogantyú meg a kehrék, tehát mondhatni semmi baja nem volt, csak fogni meg tolni nem lehetett :-) A tényleg hrendkívül segítőkész alkalmazottakkal sikehrült hröpke egy óhra alatt kitöltetni egy jegyzőkönyvet. Utána máhr valóban nem volt semmi akadálya annak, hogy megéhrkezzünk.

Újabb egyszemélyes tudósítással bővül kedvenc blogunk. Ezúttal Nyugat- és Észak-Indiában éhrvényesülünk. Testközelből a világ csodáinak egyike, plusz a Taj Mahal. Nemsokáhra jelentkezünk. Vízikhrikettpálya! Vízikhrikettpálya!