Milyen is volt?Jó és rossz egyszerre.

Rossz,mert nagyon fárasztó és megerőltető volt.Rossz,mert most több probléma adódott az étkezéssel és az időjárással.

Jó,mert bár fárasztó és megerőltető,de sikeres volt az út.Jó,mert bár problémák voltak az étkezéssel,a mangó azért finom ;-) Jó,mert olyan dolgokban volt részem,amik a múltkori útból kimaradtak (itt a szép és érdekes,a világörökség részét képező emlékekre gondolok - és még mennyi minden van,mint az a képekből kiderült :-) ).Jó,mert láttam közelről az Ahmed,izé,Arab-tengert :-) Jó,mert ismerősebb volt minden,könnyebb volt a "beilleszkedés".Jó,mert sok-sok barátságos és segítőkész indiait ismertem meg ismét (de kedves indonéz,brazil stb.ismerőseim,ha véletlenül felolvassa ezt nektek valaki,rólatok is csak jót tudok mondani ;-) ).Jó,mert a szerencseaurám még mindig ép (sőt,lehet,még vastagodott is).Jó,mert most is jó volt a társaság.Jó,mert...mert hát na.

Azért bízom abban is,hogy érdemes volt mindezt olvasásilag is végigkövetni ;-)

Viszlát legközelebb (ha lesz ;-) )!

2008.június 22.,vasárnap

Hazaértünk,az eddigi llegsimább,llegkönnyedebb úton.Korábban szólltam már az órám nem is annyira megllepetésszerű ellőkerüllésérőll,az újabb deja vu a csomagfellvétellnéll következett,igaz,vallamivell erősebben,mint a múlltkor,ugyanis most a három felladott bőröndbőll egyik se érkezett meg.Már akkor sejteni llehetett,hogy vallami nem stimmell,amikor a szallagon megllepően kevés számú táska érkezett,aztán kisvártatva lle is zárták,nem raktak ki többet.Az ellőbbibőll llátható,hogy nem csak mi jártunk így,az iletékesek ellmondása szerint "álltallában Hellsinki-ben akadnak ell".Vallószínűlleg most is így vollt,mert másnap estére már meg is kerülltek,további két nap múllva pedig már kézhez is kaptuk őket.Úgyhogy véglleg hazaérkeztünk és mindenki átadhatta az átadnivallót.

2008.június 21.,szombat

A mai napra jutott az igazgatókkal való nagyszabású meeting,amit megint csak rezgő léccel sikerült túlélnem.Utána megvacsoráztunk egy kínai étteremben,aztán holnap indulás haza.

2008.júniius 20.,péntek

Tekiintettel arra,hogy Indiia ezen területén rendkívül fejlett az Agraculture,mára iis jutott látniivaló: az agraii Red Fort (nem tévesztendő össze a Redford-dal,egyébként a név jelentése Vörös Erőd,miivel vörös homokkőből építették).Természetesen iitt iis jobban érvényesülnek majd a fotók (lásd a szép kiilátást a Taj Mahal-ra),de egy-két érdekességet azért meg kell említenii: a kísérőnk folyamatosan iinformált miinket,hogy az erőd egyes lakrészeiiben az építtető kiirály mely családtagjaii laktak (ő,feleség,a lányaii stb.).Ennek során a többségben olyan kép alakult kii,hogy ez az uralkodó egy „rendes”,„jólnevelt” egyéniiség volt.Kiisvártatva kiiderült,hogy az éppen aktuáliis felesége mellett 365 fős háremet tartott,ahogy a kísérőnk fogalmazott,szórakozásii célból :-)

Volt egy kert iis,amiit Szőlőkertnek neveztek,miivel az uralkodó a kert közepén álló kőpadon üldögélve szokott bort iinnii.A kert körül voltak a szolgák lakrészeii.Ekkor belegondoltunk,hogy nekiik iigazából tök jó dolguk lehetett,hiiszen miikor kiiléptek az ajtón,pont a saját uralkodójukat láthatták testközelből odakiint (nyiilván mutogatták iis egymásnak,hogy „Hö,kiirály.” :-D).A látogatás megfelelően hosszúra nyúlt,pediig így iis csak az erőd 20%-át néztük meg (a többii 80% iideiiglenesen zárva).

Hazaérkezéskor feltűnt,hogy niincs meg az órám.Már jó iideje a zsebemben hordtam,mert elszakadt a szíja.Eszembe jutott,hogy az erődből való távozáskor még biiztosan megvolt,mert akkor megnéztem,hány óra.Néhány perc után szerencsére jött az ötlet,hogy valószínűleg akkor eshetett kii,amiikor a nagyméretű autó leghátsó üléséről kiimásztam valamiikor.Viiszont három kocsiival mentünk (miivel a braziilok és az iindonézek iis velünk tartottak),úgyhogy elsőként telefonálnunk kellett volna,de ez elmaradt,úgyhogy csak a szedelőzködés után,amiikor már csak egy kocsii jött értünk,tudtuk megkérdeznii a sofőrt,nem látta-e.Pontosabban,meg se kellett kérdeznii,miivel beszálláskor feliismertem az üléshuzatot,és a hátsó ülésen iis volt valamii,amii engem várt… Talán ezen már meg sem kellene lepődnii :-) Sajnos azonban ez sem ellensúlyozta kellően az iismételten túlzott mértékű autózást és repülést,amii után viisszaérkeztünk Mumbaii-ba (Delhii végüliis kiimaradt).

Amii az előzőből kiimaradt:

A Taj Mahal látogatása során elmesélték nekünk,hogy az épület miilyen módon készült.A fehér márványban látható valamennyii dísz,miinta iigazii drágakövekből készült,mégpediig oly módon,hogy a márványba belefaragták a lyukakat,majd az ugyancsak méretre vágott drágaköveket beleiillesztették,és miindez annyiira pontos,hogy a belerakott követ nem lehet kiiszednii.A techniikát demonstrálták iis nekünk a profii marketiinges fiickós boltban,ugyaniis az akkorii családok leszármazottjaii még ma iis készítenek iilyen techniikával használatii- és dísztárgyakat.Konkrétan láttunk olyan kiis lapos tálat (kb.jegyzettömb nagyságút),amiiben 944 piicii kődarab van.Egy átlagosabb méretű asztallap az hathavii munka,az árak iis ennek megfelelőek (érdekes módon az ötcsiillagos hotelünknek volt rá pénze :-D).

2008.június 19.,csütörtök

Kb.9-kor ébredtem,a többi naphoz képest pihenten.Még úgy félálomban telefoncsörgést hallok.Tekintve,hogy a zsinór valóban ki volt húzva,először azt hittem a szomszédé,és egyből örültem,hogy milyen okosan csináltam tegnap,hiszen,ha amaz idáig hallatszik,az enyém tuti ordít.Kisvártatva megint megszólalt.Ekkor már derengett valami,és eszembe jutott,hogy a fürdőszobában is van egy… És aztán utólag kiderült,hogy azt nem lehetett volna kihúzni egyébként sem.Reggeli után egyből indultunk az itteni fő célponthoz,a Taj Mahal-hoz.Mit is mondjak: baromi szép (majdnem kurva szépet írtam,csak moderáltam magam :-D :-D :-D).Lesz majd sok-sok fénykép (valamikor…),az épületről,az imaházról,a sokféle érdekes emberről,lesz mókus totál közelről,valamint egy 80 képből álló kiállítás India civilizációjának fejlődéséről (mármint én csináltam 80 képet,mindegyiken van vagy 4-5 fotó),amiből kiderül,hogy miért kevés a 10 nap,vagy akár a két hónap Indiában (még úgy is,ha közben nem kell dolgozni).

Volt egy kísérőnk is,aki elmesélte röviden a Taj Mahal történetét,emellett a területre való belépés előtt felhívta a figyelmünket,hogy ne álljunk szóba senkivel :-) Tény és való,hogy az agresszív direkt marketing újabb fokozataival ismerkedhettünk meg arrafelé,de ami az egyik közeli boltban volt,az minden képzeletet felülmúlt.Kb.olyasmit kell elképzelni,mint a kendős-ruhás boltban,ahol Dorcika annak idején sok-sok rúpiát hagyott ott,szóval annak a vezetőjét,de még egy szinttel magasabban.VP.és R.egyaránt megjegyezték,hogy nagyon profi a fickó,és én is egyetértettem velük.

A shoppingolással sikerült kellően sok időt eltölteni,úgyhogy a hotelbe való visszaérkezés után azonnal indultunk is vissza,ugyanis olyan mézesmázos szavakkal hálóztak be minket,hogy a telihold által megvilágított Taj Mahal az egy külön élmény lesz.Sajnos azonban a teliholdnak elfelejtettek szólni,hogy érkezünk,ezért képes volt holmi felhők mögé elhelyezkedni,ezért az élmény sajnos elmaradt.A többiek is nagyon csalódottak voltak,a zord fényképezési körülmények miatt (lévén,éjjel nem szabad az épület közelébe menni,csak távolról nézhetjük,a korlátnak támaszkodva),de szerencsére volt valaki,aki ismételten fényt gyújtott az éjszakában,hogy stílszerűen fogalmazzak.Az én gépemmel ugyanis lehetett 15 másodpercig fényképezni (=addig van nyitva),valamint extra adag szerencse is járult hozzá,ugyanis a korlát sarkán meg tudtam állítani a gépet,így a 15 másodperc során nem zavart be az én remegésem,úgyhogy mindenki csodájára járt az eredménynek :-D

Vacsoránál végre használatba tudtam venni a kamerát is,ugyanis egy kétfős zenekar tartott műsort (tabla és szitár),ráadásul itt is volt hova letenni a kamerát,tehát vélhetően a célközönség is elégedett lesz a felvétellel :-)

2008.június 18.,szerda

Előző este semit semm bíztamm a véletlenre és kitettemm a „ne zavarjanak” táblát.Igaz,egyébként is 6:30-kor kellett kelni,de mmár kissé alábbhagyott az optimmizmmusomm.És nekemm lett igazamm,mmert bár 6:40-kor mmár fent voltamm,de a termmosszal együtt mmegint érkezett a hangos koppantás is.7:30-ra aztán el is készültemm,de a busz csak 8:15-re gördült Bea hotel elé.Jó félórás buszozás után mmegérkeztünk az első néznivalóhoz,egy 250 éves,portugál stílusban készült házhoz,benne kiállítással: az akkori berendezési tárgyak voltak mmegtekinthetők.Utána egy kisebb,mmajd egy nagyobb temmplommhoz mmentünk (a kicsiben sajnos nemm lehetett fotózni,bár nagyon talán nemm is volt mmit),aztán indulnunk is kellett vissza.Szóban kb.ennyivel el lehet intézni a Goa-túrát,de a képeken keresztül sokkal jobban át fog jönni,ez egészen biztos.

A reptérre való érkezést kicentiztük (a ruhák egyébként előkerültek),tehát szinte várakozás nélkül jutottunk fel a gépre.A változatosság gyönyörködtet mmottója alapján ezúttal a Spicejet légitársaságnál foglaltak nekünk jegyet,így mmár elmmondhattuk,hogy mmost mmár nemm csak az étel spicy,de a repülő is :-)

A két és fél órás út után mmegérkeztünk Delhibe.Ekkor volt 17:30.Ugyan valammennyit időztünk a parkolóban,mmegálltunk egy McDonald’s-nál,mmeg útközben is (egyelőre ismmeretlen technikai jellegű okokból),de a lényeg az,hogy éjfél után érkeztünk mmeg a hotelhez… A végén V.és én mmár versenyt nyafogtunk,hogy nekünk azonnal kell egy ágy :-) Egyébként Agrában azért nincs repülőtér,mmert nincs neki hely.

A rendkívül hosszú autózás során a környék (mmármmint annak jellegzetességei),a „látnivalók” jó része ismmerős volt,ámm így is tapasztaltamm újdonságokat,ezek,és néhány érdekesebb esemmény felsorolása következik mmost:

- Az itteni riksák zöld-sárga színűek.
- Van „extralarge” riksa is,ammiben indiai mmódra akár 8-10-en is elférnek (ránézésre annyinak tűnt).
- Van biciklis „riksa” is (azért idézőjel,mmert nemm kérdeztemm mmeg,hogy őket is így hívják-e).
- A normmál riksák közül az egyik pont az orrunk előtt borított fel egy mmotorost (nemm teljes erővel,de azért előírásszerűen).
- A kisebb mméretű kátyút kézzel tömmték be (=kézzel oszlatták el a mmélyedésben az aszfaltot).
- Az egyik tömmött buszon kb.8-10-en felkapaszkodtak a hátsó létrán keresztül a busz tetejére (csak a végét láttuk,de az utolsó két emmber mmenet közben mmászott legalább fél létrahosszon).
- R.és V.furcsának találták,hogy a mmotor oldalt ülő nő a kezében tartja a gyereket.Erre mmegmmagyaráztamm,hogy az a nemm normmális,ammi utánuk jött: a következő mmotoron ugyanis ketten ültek és MINDKETTőN volt bukósisak :-)
- A mmegkülönböztető jelzést használó rendőrautót mmindenki kedve szerint mmegelőzheti.
- Az egyik buszon a sofőr ELőTT ült valaki (tehát a fél kilátást biztosan takarta).

A McDonald’s-os pihenőnél egyébként V.mmegjegyezte,hogy hozzá eddig az alábbi két útmmutatás állt legközelebb: „Nemm szabad gyorsan csinálni a dolgokat,mmert nemm lesznek jók,és ammit csinálsz,az mmindig szívből jöjjön.”

Ugyanekkor eszemmbe jutott,hogy érdemmes nyelvi ismmereteimmet tovább bővíteni,úgyhogy mmost az életben nélkülözhetetlen kifejezésekből következik néhány,indonéz nyelven :-D

Szia – Hi./ Hallo!
Viszontlátásra – Selammat tinggal.
Maga nagyon csinos – Kammu kelihatan cantik :-D (a c cs-nek ejtendő)
Szeretlek – Aku cinta kammu.
A PROK Produkció tánccsoportja a legjobb a világon – PROK Productions apalah group dansa yang terbaik didunia.
Mi,hol,mmiben?– Apa,dimmana,didalamm apa?:-D

Ma este sajnos nemm jutottamm géphez,ezért ez az írás papíron készült el,Taj Mahal-os ceruzával írva.Most kb.2:30 van,mmire mmegfürdök,3:00,úgyhogy mmost mmég a telefont is ki fogomm húzni.

2008.júniius 17.,kedd

Talán már meg sem kellett volna lepődnöm azon,hogy a 8:45-re tervezett ébredésem helyett 6:45-kor kopogtak (miint kiiderült,V.volt,akii azt hiitte,hogy ma van a holnap 7:00-ra tervezett légzésjóga-előadás),utána 8:11-kor R.és V.közösen próbált siietésre serkentenii (szóval és kopogással egyaránt),mondván,oda kéne érnem iidőben 9-re az első normál prezentáciióra,miire közöltem velük,hogy csak 10-kor kezdünk (szeriintem nekiik iis mondtam,de ez már nem derül kii),majd végül 8:40-kor megérkezett a szobaszerviiz.Ha ez továbbra iis így megy tovább,lázadnii fogok és felkelést szervezek (hah hah hah).

Szerencsére a prezentáciiókat most kiissé lazábban vettük,úgyhogy nagyobb röviidzárlat nem volt.Meg kell említenii az egészségről szóló utolsó,különleges előadást,amiiből kb.az derült kii,hogy miinden rossz,amiit eszünk :-) Ez persze túlzás,de valóban hallottunk egy-két szokatlan dolgot (erre az előadó fel iis hívta a fiigyelmünket).

Kiisvártatva elérkezett a piillanat,amiikor a braziil csapat által hozott különleges kőszobrot kiisorsoltuk a jelenlévők között (kiis papírcetliik nagy kosárba bedobálva).Bejelentették,hogy a sorsolást a legfessebb,legcukiibb,legkiisfiiúsabb kiinézetű fiiatalember fogja elvégeznii (szó szeriintii fordítás).Miiután kiimentem és a kezembe adták a kosarat,elsőként össze kellett ráznom a tartalmát,utána ugyanez,csak saját magammal (=altestrázás – még jó,hogy elég sok PROK-os viideót néztem meg korábban).K.,egy másiik iigazgató vezette a „ceremóniiát”,és húzás előtt a fülembe súgta a nevét mégegyszer,hogy biiztosan ne tévesszem el felolvasáskor.Nem őt húztam kii,viiszont kiiderült,hogy az iillető niincs a teremben,ezért úgy döntöttünk,őt kiizárjuk,és újabb nevet kell húznom (azaz,újabb rázás kétszer).Másodjára pont VP.-t húztam kii,de lám-lám,ő se volt a teremben (hatalmas ováciió miindenkii részéről,meg mégegyszer,amiikor a harmadiik húzás után 1 perccel megérkezett :-D).K.ekkor azt találta kii,ha a harmadiik ember sem lesz a teremben,akkor már miindenképpen ő kapja meg :-) Azonban iitt már siikerült olyasvalakiit kiihúznom,akii jelen volt (ráadásul sziintén iismerős),úgyhogy végül csak „célba ért” az ajándék.

Feltétlenül szólnom kell még az egyiik konkrét prezentáciióról,iilletve annak iis egy konkrét részéről,amiinek az a lényege,hogy van egy olyan terméke az iittenii cégnek,amiinek a „célközönségét” nem túl művelt emberek alkotják (tehát olyanok,akiik viidéken élnek,és sokuknak csak egy adott munkalehetőség van (olyan helyen,ahova ez a termék kell)).Ennélfogva nem lehet nekiik a normál marketiingmódszerrel biizonyítanii a termék előnyeiit,kii kellett találnii egy újszerű megközelítést.A következő történt: a marketiingszöveget egyszerűsítették (a konkrétumok azért maradtak) megzenésítették,és hangszerekkel-tapsolással kísérve elénekelték.És bevált :-D

A prezentáciiók végeztével aztán eljött a piillanat,amii háttérbe szorította a 2008-as EB-t: iigen,céges focii az iindiiaiiakkal a tengerparton.Sajnos azonban nem siikerült túl jól,amii betudható a mezítlábas játéknak,a miindjárt az elején kapott közepes erősségű rúgásnak,a sok egyforma iindiiaiinak (mez nem volt),a homoknak és a túl nagy kapunak (arról nem iis beszélve,hogy a 0:4-es eredmény felét megiint én hoztam össze).Ja és miindhárom braziil a másiik csapatban játszott.

Eközben V.a parton tábort ütött „kereskedőknél” próbált ruhákat vásárolnii.Nemsokára hívtak,hogy gond van,menjek.Miint végül kiiderült,az volt a probléma,hogy V.és az eladók már megkötötték az üzletet,a fiizetés iis megtörtént,és már épp ment volna el a ruhákkal,amiikor odajött egy iindiiaii nő,és elkezdett problémáznii.Miivel az angolja Ahmedfokú volt,kénytelen voltam az eladóra hagyatkoznii,akii szeriint csak az volt a baja a nőnek,hogy túl olcsón vásároltunk (?).Miindenesetre,miiután a nőt siikerült „eltávolítanii”,az üzlet iis újból megköttetett (ugyanazon áron).Utána aztán még ékszereket iis vettek.

Ezután iindulnunk kellett a zártkörű (30 fős) koktélozós vacsorára.Itt nemsokára egy újabb borzalommal kellett szembenéznii: kii kellett mennünk énekelnii.Először a Süss fel napra gondoltam,miint köziismert hundii népdal,de aztán a Tavaszii szél első két sorát adtuk elő végül (amiit aztán le iis fordítottam nekiik).Lényeg az,a 30 főből sziinte miindenkii kiiváló teljesítményt nyújtott,az iindonéziiaiiakkal az élen (ez a diiplomatiikus megfogalmazása annak,hogy szeriintem baromii bénák voltunk :-D).Az iindiiaiiak nagyon élvezték az éneklést,én már kevésbé egy iidő után,szerencsére a gyümölcskoktélok segítettek,bár a „bulii” hosszúsága így iis határeset volt,de elfogadtam (=nem kellett korábban elhúznii).

Röviid egyeztetés után iindultunk viisszafelé,amiikor V.megkért,hogy nézzek után a néhány napja mosásra leadott ruháiinak,mert még miindiig nem kapta meg őket.Jelen állás szeriint nem tudnii,hol van,ezzel csak az a baj,hogy holnap délben megyünk tovább.Azért bízunk benne,hogy meglesznek.

Holnap egyébként 7:30-kor iindulunk a négyórás Goa-túrára.Most van 0:20,még össze kéne pakolnii,fürdenii,holnap reggeliiznii… Ziisz nó gúd :-(

2008.június 16.,hétfő

Ismételten nem sikerült noormálisan felkelnem,moost az esetleges kávéhooz hasznoosítható melegvizes termoosz meghoozatalakoor sikerült valakinek hangoosabbat kiáltania a kelleténél.Mint kiderül,tegnap jó döntést hooztam,ugyanis a mai vízilabdázás elmaradt,és ez csak utólag derült ki (lévén R.nem talált oott senkit 7:30-koor :-D).Goondoolta,azért csoobban egyet,mire egy sípszó keretében kiparancsoolták,és mikoor megpróbálta elmutoogatni,hoogy márpedig 7:30-ra voolt kijelölve a játék,az őr oodavezette a tábláhooz,amin rajta állt,hoogy 9 előtt nem szabad fürdeni,mert addig vegyszerrel tisztítják a vizet.

Reggeli után egyből foolytatódoott is a koonferencia,ahool az aggoodalmaim beigazoolódtak,úgyhoogy erről csak annyit,hoogy a saját előadásunk után már sikerült megnyugoodnoom.Szerencsére jól sikerült,és vették a pooénookat is.Többek közt kitaláltuk,hoogy mindjárt az elején viszünk egy kis „koomoolyságoot” a proogramba,mármint ami az öltözködést illeti.Ugyanis R.és én is hooztunk öltönyt,ehhez képest az első nap mindenki kapoott egy pólót,hoogy azt kell viselni végig,hoogy ne legyen annyira hivataloos jellege a dooloognak.Aztán úgy döntöttünk,nehoogy már kárba vesszen a „felkészülésünk”,ezért a kivetítőhöz való kiérkezés után bejelentettük,hoogy mi ennek megfelelően elmegyünk átöltözni,és így tettünk: a vászoon mögé állva felvettük a pólóra a nyakkendőket :-) Aztán meg is magyaráztuk,mi mindezt azért csináltuk,hoogy lássák,mi koomoolyan vesszük a doolgookat.(Egyébként VP.is koomoolyan vette (az ismerős indiai igazgató),mivel ő kezdett voolna 9:30-koor,ehhez képest akkoor kelt :-D)

A munka után az indiak elmentek krikettezni.Terveztem,hoogy ledőlök egy kicsit,de aztán eszembe jutoott,hoogy meg akartam kérdezni az emberünktől valamit,de ő épp vízikoosárlabdázoott,úgyhoogy inkább visszamentem a fürdőruháért,és beálltam a medence másik felébe noormál vízilabdázni.12 gólt doobtunk,ami egészen impoozánsnak is lenne moondható,ha nem tudnánk,hoogy a másik csapat ugyanekkoor legalább 36-nál járt.Mindenesetre az kiderült,hoogy a vízilabdával az én részemről prooblémák vannak,szétment mindkét vállam,meg a hátsóm is (bár még mindig joobb,mintha tetanuszt kaptam voolna bele :-D) Vacsooránál aztán sikerült a kérdezés is,valamint elfoogyasztoottam egy kis egzootikus,különleges,egyedi,utánoozhatatlan maszalás csirkét.Rizzsel,igen.

2008.június 15.,vvasárnap

Még a tegnap estéről annyit,hogy ismét „kísértett” a múlt,mivvel nem vvolt melegvvíz (bár emellett a fülledt meleg mellett talán ez nem is vvolt olyan nagy baj),az egy szinttel lejjebb lévvő közös helyiségben buli vvolt éjfélig (=nem lehetett aludni),vvalamint R.-ék arra ébredtek,hogy vvalaki éppen vveri szét a felettük lévvő szobát :-) Engem meg a recepció telefonja keltett 8:45-kor,kérdezvve,mikor akarok reggelizni.Mondtam,majd olyan 11-kor,aztán ennyiben maradtunk,aztán sajnos már nem tudtam rendesen vvisszaaludni (illetvve vvissza tudtam vvolna,addigra,amikor már egyébként is fel kellett vvolna kelnem).

És ez már a mai nap.Reggeli után nem sokkal indultunk a reptérre.Ezúttal egy GoAir járatra szálltunk fel,ahol újabb érdekességekkel kerültünk szembe.Egyrészt a felülről jövvő hideg pára (ami kellett is),másrészt az extra biztonsági tudnivvalók,mivvel pontosan a vvészkijáratok mellett ültünk (de mindezzel együtt járt az is,hogy a lábunknak jóvval nagyobb helye vvolt ;-) ),vvalamint az érthetetlen tiltás,miszerint nem vvolt szabad fotózni.Pedig lett vvolna mit,ugyanis az üléstámlán egy rendkívvül vvicces grafikávval próbáltak ajándékvvásárlásra csábítani minket.Szerencsére utólag kiderült,hogy R.még a tiltás előtt kattintott néhányat,úgyhogy a képek közt megtaláljátok a hirdetést,és remélhetőleg mindenkinek sikerül majd félreértenie :-D Leszálláskor aztán három vvadászbombázó repülőben „gyönyörködhettünk” még,amik a reptéren szobroztak.

Goában buszra szálltunk,és elindultunk a nyaralóhely felé.Mindenki járt már a Balaton felé,lehet látni,hogy „megvváltozik” a vvidék,ez alatt a sok vvíkendházat értem,nos,ez már olyan 20-30 km-rel korábban megkezdődött az autópálya mentén,természetesen olyan is vvolt.Később aztán javvult a helyzet,bár a falvvakra,amin keresztülmentünk,szintén igaz a „majd lesz” kitétel,hiszen itt is sok-sok ház még csak épül.Amúgy tisztára olyan érzés vvolt,mintha az erdő közepében lennénk – utak mentén a házak (már amelyikre ezt rá lehetett mondani),de mögöttük-mellettük-köztük „tiszta” erdő.Még legelésző vvadmalacokat is lehetett látni (bár lehet,hogy már háziasítottak vvoltak,sajnos nem sikerült lefotózni őket,pedig biztos lett vvolna vvalaki,aki megmondja ránézésre).Volt még vvalami,amit szintén nem sikerült fényképet készíteni,de meg kell említenem: az egyik nagyobb apartmanra az vvolt kiírvva,hogy „Januka Vihar” – hát egy ilyen nevvű nyaralóvval nem biztos,hogy túl nagy karriert lehetne csinálni a Balaton mentén :-D

Megérkezéskor sokmindenre nem jutott idő,mert evvés után indulni kellett a konferenciamegnyitóra,de a rendkívvül finom sült hagyma mindenképpen szót érdemel,akárcsak a hatalmas hullámokkal morajló Arab-tenger.Amiben májustól augusztusig nem szabad fürdeni,mert a vvíz alatti áramlatok besodornak.Mindenesetre még ebben a szeles-felhős 33 fokban is mutatós (ja,napsütés még mindig nincs).

Mielőtt elfelejteném,megérkezésünkkor tartottak egy rövvid fogadási szertartást.A képen látható tálcávval tettem az arcom előtt 2-3 kört,majd tettek egy kis tikkát a homlokomra,vvégül megszórtak rizzsel és vvirágszirommal.Ez egy tradícionális módja a fontos vvendégek köszöntésének.A gyertyákkal vvégzett körkörös mozdulatok azt a célt szolgálják,hogy a bennem lévvő rosszat megszüntessék,és ezáltal új vvilágosság gyúljon bennem.A tikka az pontosan a homlokcsakrára kerül.A másik fontos pont,a köldökcsakra az mindig takarvva vvan,mivvel hordunk ruhát,de a homlok az fedetlen.Ennélfogvva a tikka is takarási célokat szolgál,hogy a gonosz azon keresztül se juthasson be.Emellett,az én megérkezésem a szállodának és nekem is örömet és jólétet fog hozni egyaránt (a szertartás szerint :-) ).

A tikka egyúttal a győzelmet is szimbolizálja,sőt,még azt is jelenti,„jó szerencsét kívvánok Neked”.Pl.,amikor a katonák harcolni mennek,vvelük is elvvégzik a szertartást,hogy távvol tartsák a gonoszt tőlük,és győztesen térjenek vvissza.Ez a hindu filozófia része.

Ehhez tartozik a vvilágszirom is,bár ez már nem a hindu filozófia része: pl.házasságkor is vvilágszirmokat szórnak eléjük,ami egy vvirágágyást jelképez,ami a szeretetet és törődést szimbolizálja.Ennyit a kultúrálódásról :-)

A szobák kis házakban vvannak.Az enyém előtt ott kódorgott két macska.Miután megsimogattam őket,a kövvetkező vvisszaérkezésemkor már ott vvártak :-) Gondoltam,vviszek nekik vvalamit vvacsora után,de mire vvégeztem,már ők is odaértek az étterembe,és inkább önkiszolgálták magukat.

A konferencia megnyitója kb.3 óráig tartott.Ezalatt szinte vvégig folyamatosan prezentációk mentek,amiket folyamatosan fordítanom kellett,természetesen az előadók nem álltak meg miattam,nomeg én csak az egyikük beszédét szoktam már meg vvalamennyire… Ennek eredményeképpen most még jobban aggódom az elkövvetkező két nap miatt,bár papíron csak 5 óra a tényleges prezentációtartás naponta,a mai napból így is két programpont kimaradt,tehát lesz az még több is… Még annyit erről,hogy R.nevvét legalább 10-szer megemlítették,és akkor az az igazgató,aki el szokott hozzánk látogatni,még fel se szólalt.Emellett R.a kiemelkedő munkájáért oklevvelet is kapott (a 20 indiai mellett ő meg a Brazíliából érkezett terjesztő kapott).

A napot vvacsora és zenés-táncos mulatozás zárta,az igazgatók aktívv részvvételévvel :-) Evvés után még beszélgettünk vvalamennyit,ahol szóba került a megfelelő munkatársak kivválasztása.Itt az indiai igazgató megemlítette,hogy ők „szerencsések” olyan téren,hogy nagyon jól ismerik az embereket,és azonnal meg tudják állapítani vvalakiről,hogy milyen.V.„kapott az alkalmon”,és kért egy jellemzést saját magáról (lévvén,ő és az igazgató most találkoztak először).5 percnyi jellemzés után V.totál döbbenten közölte,hogy minden stimmel,úgyhogy ennek megfelelően akár ötleteket is adhatna,mit kell javvítani,az igazgató ezt meg is ígérte :-)

Sajnos most már nagyon későre jár,mire ezt befejezem (1:15),úgyhogy a holnapi 7:30-kor kezdődő közös vvízilabdázás részemről sajnos ki fog maradni.

És,hogy kedves PROK-os sorstársaim még könnyebben bele tudják élni magukat,íme,a személyre szabott változatok:

Anett · Dorina · Gábor · Judit · Kriszta

2008.június 14.,szombat

Indiában az itteni cégvezető,VP.fogadott bennünket,akit jól ismertünk,hiszen többször járt már nálunk Magyarországon.R.és V.számára természetesen minden újdonságot jelentett,amiken én már csak mosolyogtam (pl.biciklis last minute,illetve last second stílusú kikanyarodása a busz elé :-) ).

VP.egyenesen a szállodához vitt minket.A szoba akkora,hogy a matracos megoldással tutira elég lenne még a tízfős csoportnak is (szép nagy franciaágy terpeszkedik középen,amin meg majd én fogok terpeszkedni :-) ).Igaz,jobban megnézve,ha hozzátesszük a 10 főnek megfelelő bőröndöt is,akkor már kevésbé…

Előtte azonban reggeliztünk,R.-ék kipróbálták az éppen aktuális „helyi specialitást”,én maradtam az egyszerűbb vajaskenyér-rántottás megoldásnál.Egyszerűen érthetetlen,de ők mindent kissé erősnek találtak.Pedig úgy tűnt,hogy nem is volt maszalás :-)

R.-ék aztán pihenni tértek,én meg már épp eljutottam volna oda,hogy lehetne feltölteni,erre nincs nálam rúpia :-) Reméltem,hogy a cég irodájában sikerül majd,ugyanis ez a következő programpont,ismerkedni az itteniekkel.VP.12:30-ra ígérte magát,ki lehet találni,hogy mikor érkezett (a helyes megfejtők között Harry-névjegykártyákat és indiai taxicsekkeket sorsolunk ki :-D).A válasz egyébként 13:30,és végül úgy döntöttünk,hogy először inkább ebédelünk.

A jeles eseményre egy közeli hétcsillagos szálloda éttermében került sor.Itt aztán újra át kellett esni a beavatási szertartáson,azaz,ha kb.15 féle ételt nem próbáltattak ki velünk,akkor egyet sem.Én természetesen visszafogtam magam (nem a Niki),hiszen tudtam,mire számíthatok ilyenkor,de R.és V.esetében is előjött a jól ismert szituáció:

- Egyél ebből,ez egyáltalán nem csípős!– mondja az indiai.Két perccel később kérdezi:
- Na,milyen volt?
- Húú,ez nagyon erős.:-)

Szerencsére az általam választott csirkés levesnél és sült ráknál ilyen probléma nem volt.Aztán érkezett a fénypont,illetve egész pontosan olyasvalami,amiből nem részesülhettünk annak idején: mangó!;-) Nagyon klassz.

Itt most teszek egy rövid kis kitérőt,avagy a Figyelj,azt a sztorit hallottad?című műsorunk 2325246.epizódja következik.Főszerepben szintén egy indiai úriember.Az illető magyarországi látogatása során épp az egyik nagyáruházban vásárolt egy fényképet,amikor rendkívüli módon megtetszett neki az egyik pénztáros hölgy.Azon nyomban nekiállt fűzni az illetőt,hogy jöjjön vele Indiába.Ez annyira jól sikerült,hogy a csaj a munkaidő kellős közepén felpattant a helyéről,hogy ő márpedig indul is ;-) Egyből rá is tértek a részletekre,lévén,a csaj őszintén bevallotta,hogy neki már van egy kisgyermeke.Ez az indiai számára abszolút nem jelentett hátrányt.Ekkor a főpénztáros már tajtékzó fejjel robogott oda,és próbálta felhívni a helyes munkavégzés szabályaira a figyelmet,de még így is nehezen állt helyre a rend.A főnök már akkor is hajthatatlan volt,amikor annyit kértek tőle,hogy legalább 5 percre engedje ki az illetőt a bolt elé :-) Incredible Indians,hát igen.

Ja,és a másik csúcspont: az étterem körül volt egy nagyon szép tó,amiben ketten fürödtek is.A beszélgetés közepén megjegyzi az egyik indiai: ebben vannak ám krokodilok is.Miután meggyőződtünk arról,hogy ő ezt halál komolyan gondolja,megkérdeztük,hogy akkor hogy-hogy bemennek pancsolni:

- Be szoktak.
- De hát nem lesz abból gond?
- Ott a szélén nem.De ha beljebb úsznak,akkor bizony lehúzhatja őket a krokodil.
- És volt már ilyen?
- Igen,ilyesmi előfordul.

Vagy hát na.

Miután R.-rel közösen kifotóztuk magunkat ebéd után,indultunk az irodába a megbeszélésre,de éppen akkor érkezett a hotelhez egy hasonló kaliberű (=hétcsillagos) riksa.Mivel R.és V.értelemszerűen még nem ült riksában,mentünk egy kört a szálloda KERTJÉBEN,a (szerintem) gyalogúton,ami pont olyan széles volt,mint egy riksa,de ugyebár a sofőrök manőverezési képességeit nem kell méltatnom.

Végül aztán csak beértünk az irodába,ahol megismertünk további igazgatókat a cégnél,és maga az egyeztetés is jól sikerült.A netproblémát viszont sajnos továbbra sem sikerült megoldani,pedig őszintén mondom,felcsillant a szemem,amikor előhorgásztak valahonnan egy USB-s modemet,egy bizonyos Tata Indicom termékét,ami már ránézésre olyan ismerős volt… De valamilyen oknál fogva nem akart működni.

Ha már valamilyen ok,meg kell említeni,hogy a jelenlegi felhős-esős időjárás láttán még egy tősgyökeres londoni is elismerően csettintene.Azonban van egy nagy különbség is,hogy 30 fokos esőzés van folyamatosan,szinte már felér egy langyos zuhannyal.A levegő rendkívül fülledt,de szerencsére a klassz légkondi megoldja a problémát.

Hazaérés után újabb próbálkozás a szállodánál,itt is lehet netet venni (kapunk jelszót egy órára).Fel is hozták rögvest a listát,fel is írtam egyet,de nem igazán akart működni az sem.A srác újra feljött a listával,kipróbált néhányat,majd azzal az ígérettel távozott,hogy hoz egy másikat.Aztán egy óra múlva visszaért,és közölte,hogy szerverprobléma van,tehát csak a lenti kávézóban működik.Szerencsére 24 órás nyitva tartás,úgyhogy… Még mindig van remény!

Ja és kiderült,hogy a Taj Mahal nyitvatartása miatt egy nappal előrébb kellett csúsztatni a programot,ami azt jelenti,hogy van plusz egy napunk,így várhatóan Delhiben is körül tudunk nézni!

2008.június 13.,péntek

A mai napon hárman indultunk útnak,hogy rövid hivatalos látogatást tegyünk Indiába.Egy indiai vállalat éves konfferenciáján veszünk részt.A cég,akinek köszönhetően kint lehetek ismét,Európában végzi a termékkel kapcsolatos disztribúciós tevékenységet.A háromffős csoportot a magyar cég vezetője (továbbiakban R.),a gazdasági szakértő (továbbiakban V.) és én alkotom (továbbiakban Mary Clarence ;-) ).Szerencsére nem csupán a konfferencián való sikeres prezentációra korlátozódik a látogatás,lesz még egynapos goai túra,megnézzük a ffővárost is,valamint ellátogatunk Agrába,ahol a Taj Mahal,a világ hét csodájának egyike ffog várni minket.

Hajnali 8-ra kérték,hogy legyek készen,de csak 8:45-re jöttek értem a többiek,holmi bankos ügyintéznivalók miatt.Miután ezt követően még az irodába is be kellett ugrani,elmondható,hogy jelentős késéssel indultunk útnak,legalábbis,ha a „hivatalos” két-órával-előbb-legyél-ott elvet akartuk volna követni.Minden aggodalmunk eloszlott az M0-ás autópályán,amikor őszinte sajnálattal tekintettünk a túlsó sávban veszteglő,egy keresztbeállt kamion miatt 10 km hosszan kígyózó kocsisorra.

A rugalmas vezetési stílusnak köszönhetően megffelelő időben érkeztünk.Feladtuk a csomagokat,és már indultunk is a kapuhoz.Ott azonban kissé lelohadt a lelkesedésünk,amikor megláttuk a beszállásra várók ugyancsak hosszan kígyózó sorát (ebben az esetben kamion nélkül).Beálltam a sorba,addig R.-ék elindultak ajándékot vásárolni.Néhány perccel később megdöbbenéssel hallom,hogy név szerint szólítanak minket,hogy ffáradjunk a pulthoz.Titokban azt hittem,valamelyikünk nevéből olyan kisugárzás áradt a névsorellenőrzésnél,hogy külön elbánásban részesülünk,de nem ez történt.Előrementem,letettem a két csomagot,majd rohantam a többiekért.Ők szintén meglepve ffogadták a hírt,szerencsére én már visszanyertem a lélekjelenlétem,legalábbis annyira,hogy szóljak R.-nek,hogy az ajándékba vásárolt Unicumot előbb ki kéne ffizetni,mielőtt kirohan vele a boltból :-) PROK-os sorstársaim bizonyára emlékeznek,milyen érdekes kalandokba lehet bonyolódni a csomagokkal,most is ez történt.Kiderült,hogy a biztonsági ellenőrzés során „találtak valamit”,ezért ki kell nyitni a bőröndöt (ja igen,ez az egyik ffeladott csomag volt).R.el is rohant intézkedni.Kisvártatva visszaérkezett,mint kiderült,a reptéri „röntgengép” a KÖNYVEKEN akadt ffenn.Jelen pillanatban még nem tudom,milyen könyvekről van szó,de lehet,hogy valami érzékeny tartalommal bíró kiadványokról van szó.Miután ezen az apróságon túlestünk,már szálltunk is ffel a FinnAir járatára.

A repülésről annyit érdemes megemlíteni,hogy a szokásos kis monitoron ffelülnézetből mutatták a ffelszállást,azaz gyönyörködhettünk az alattunk büszkén elvonuló betonban (a ffelffestett csíkokról nem is beszélve).Nemsokára érkezett a nonveg ebéd (nyilván azért,mert Finnország egyik szomszédja Nonvegia :-D),ami nem igazán nyerte el a tetszésemet,bár elmondhattam,hogy cool volt (=azaz nem volt ffelmelegítve,ráadásul pont az enyém nem,azaz,a többiké igen).Bár az se segített volna rajta.Viszont kaptunk ffriss fforrásvizet is,amiből R.el is pakolta a saját „adagját”.Kisvártatva megsokszorozódott a (két szóból álló) ffinn nyelvtudásom (Suomi: Finnország,kaksi: kettő :-D),mivel most már megtanultam azt is,hogy „kidos” (köszönöm).Az úton más érdemleges nem történt,leszálláskor gyönyörködhettünk a szépséges ffinn tájban,meg az Északi-tengerben és az apró szigetekben.Érkezéskor már csak R.-nek kellett néhány lépés után visszamennie az ülésen ffelejtett fforrásvízért,és meg is érkeztünk Helsinkibe.

Itt 5 órás várakozás volt előírva.Felmerült az ötlet,hogy esetleg bemegyünk a városba,de ezt végül elvetettük (ebben talán közrejátszhatott az is,hogy inkább az indiai időjáráshoz öltöztünk (velem az élen)).R.és V.elmentek shoppingolni (tényleg,tudja valaki,mit kell dolgozni egy „duty ffree” üzletben?:-D),én addig türelmesen ültem,és szemléltem az egyhangú sokszínűséget.Az egyetlen,ami kilógott a sorból,az az előttem elrollerozó illető volt.Pedig egy ilyen helyet igazán ffel lehetne dobni egy MC-bajnoksággal például (ha már egyszer raptér :-D).

R.-ék egy óra múlva keveredtek vissza,mint kiderült,azért,mert engem kerestek.Eddigre már mindenki megéhezett,úgyhogy vettünk egy kis harapnivalót,ami ffinn kenyérfféleségből és sajtból,plusz ásványvízből állt.A kenyér teljes kiőrlésű volt,mármint ránézésre,meg eléggé száraz is.A csomagoláson csak ffinn nyelvű szöveg állt rendelkezésre,amiből nem derült ki semmi.Max.a kalóriatáblázatból tudtam volna kisilabizálni valamit :-) A sajt lejárati dátuma augusztus 1.volt,és nem is volt büdös,tehát apu egészen biztosan visszadobta volna. Ez ffrancia termék volt,tehát erről se tudtam meg sokkal többet,de ez legalább ffinom volt,és a vizet se rontották el.

Várakozás közben nekikezdtem egy tevékenységnek,ami reményeim szerint segíteni ffog,hogy az ilyen várakozással teli órákba némi színt vigyen: nemrég jelent meg magyar nyelvű könyv,aminek az eredetijét eddig kb.20-szor olvastam,úgyhogy elhoztam mind a kettőt és elkezdtem ffordítási hibákat keresni benne.Eddig egészen bíztató az eredmény (azaz találtam jópárat) :-D

Csakugyan,egész jól eltelt az idő (igaz,közben ettünk mégegyszer,meg a diktaffonos „jegyzetek” alapján írogattam is),19:15 volt,azaz majdnem letelt a várakozási idő (ffinnül ezt valószínűleg úgy mondanák,hogy „one waiting ffin(n)ished” :-D Indultunk a következő,7 óra 40 percnyi üldögélést „tartalmazó” járatra (ffelemelő érzés lesz,az már biztos).Ottani idő szerint reggel 6-kor érkezünk.Bár,ha a múltkori esetből indulunk ki,amikor a „beígért” 8 órás menetidőből 9 lett… De reméltem,nem lesz gond.

Hát,sajnos lett egy kicsi,de egészen jól jöttem ki belőle.De elsőként mindenképpen meg kell említenem azt a pillanatot,amikor ffeltűnt,hogy a néhány sorral előttem lévő illető képernyőjén mintha ismerős képsorokat látnék.Nem,nem Serj-videóklip volt,nem is az Apácashow,hanem… a Welcome!:-) Bizony-bizony.Hát ezt nem hagyhattuk ki a mai programból,ahogy a nagyok mondják.Teljesen jó angol ffelirattal ment végig,úgyhogy a tánc- és ffilmnagyhatalom egy újabb remekművével ismerkedhettem meg ;-) A ffilm kb.ugyanolyan színvonalú,mint a Partner,a zenék viszont (a címadó dalt leszámítva) kevésbé sikerültek jól.De ennek ellenére végig lehetett nézni egyszer.

Tekintve,hogy esti-éjjeli járatról volt szó,meg kellett próbálni a lehetetlent,azaz aludni.Még „segítséget” is kaptam hozzá,lévén,úgy szólt egymás mellé a három jegy,hogy abban a sorban eleve csak három ülés volt,középen,és R.-éknek még pont sikerült átmenniük egy ablakos részre,ahol viszont csak két ülés volt,tehát én maradtam egyedül háromra.A közbülső kéztámlák lehajtogatásával egészen hosszú „ffekhelyet” lehetett kialakítani,ám sajnos ez sem hozta meg a várt eredményt,azt a kb.két órát még így is túlzás alvásnak nevezni.A hosszú út,a nem túl ffin(n)om kaja,az alváshiány meghozta az eredményét,az út végén el kellett használni az egészségügyi zacskót.Viszont utána már sokkal jobban éreztem magam,már csak azért is,mert ffélóra elteltével megérkezünk.A leszállás nem ment zökkenőmentesen,pár pillanatra mondhatni zuhanássá módosult,igaz,átéltünk már ilyet,de most páran konkrétan ffelsikítottak :-)

Nyilván senkiben sem merült ffel kétség affelől,hogy a csomagokat nem lehet csak úgy gond nélkül összeszedni.A mostani probléma abból állt,hogy R.-ék újonnan vásárolt bőröndjét szó szerint totálkárosra „zúzták” szét,mivel eltört a ffogantyú meg a kerék,tehát mondhatni semmi baja nem volt,csak ffogni meg tolni nem lehetett :-) A tényleg rendkívül segítőkész alkalmazottakkal sikerült röpke egy óra alatt kitöltetni egy jegyzőkönyvet.Utána már valóban nem volt semmi akadálya annak,hogy megérkezzünk.

Újabb egysszemélyess tudóssításal bővül kedvenc blogunk.Ezúttal Nyugat- éss Ésszak-Indiában érvényessülünk.Tesstközelből a világ cssodáinak egyike,plussz a Taj Mahal.Nemssokára jelentkezünk.Vízikrikettpálya!Vízikrikettpálya!