JEMEN
Sana'a
2008. 12. 29. - 2009. 01. 16.
INDIA
Mumbai, Goa, Agra
2008. 06. 13. - 2008. 06. 22.
EGYESÜLT ARAB EMIRÁTUSOK
Dubai, Sharjah
2008. 06. 03. - 2008. 06. 28.
INDIA
Hyderabad, Bangalore
2007. 11. 17. - 2008. 02. 12.
2009. január 2. – péntek
A csütörtök délután izgalmasan folytatódott. Először is mikor Gáborka elindult a királykék szobapapucsában a földszintre üdítőért, a liftből kilépvén a taposóra, akkorát esett hanyatt, hogy rengett az egész szálloda. Amúgy sincs jó szériája, fel van töltődve árammal, így semmihez nem tud hozzáérni anélkül, hogy megvágná az elektromosság. Így kénytelen a pólójával takarni a kezét, ha megnyomja a lift gombját vagy akár a zárba illeszti a kulcsot. Nehéz az Élete!
Este 6-kor volt találkozónk a magyarul beszélő friss ismerősünkkel, ahol Juci, Anett és Gábor képviselt minket. Megtudtuk, hogy Ahmednak hívják, itt született Jemenben, de 18 éve nem járt itt. Kaliforniában lakik és festményekkel kereskedik szerte e világon. Februárban hazánkba is ellátogat, mert sok magyar barátja van. Rengeteg szót tud, és rendeltetésszerűen használja is őket. A gulyást is jól ismeri és a tokajit is. A barátját Ali E. Almotawakel-nek hívják, ő helyi lakos. Karddal az oldalán mászkál – ez itt népviselet.
20:00-ra mentünk a szálloda másik éttermébe, ott kellett dolgozni. Óriási döbbenetünkre annak ellenére is neki kellett látni a shownak, hogy gyakorlatilag nem volt senki. A hangosítás borzalmas volt, és sehol senki. Szóval egy lájtosabb próbának volt betudható. A 3 műsor időtartama alatt összesen 6 ember fordult meg a helyiségben. Állítólag nagyjából minden nap ez várható. Nagyon örülünk. :S Ezért úgy döntöttünk, hogy a közönség létszámát szépen összeadogatjuk és így fogjuk mesélni az unokáinknak, hogy hányan látták a műsorunkat Jemenben. Most járunk 206-nál. :D
A műsor közben nem volt más érdekesség, mint hogy az egyik alkalmazott, aki egyébként sem a kedvencünk, mert hadar, felkapta Kriszta italát a pultról, megszagolta, majd beleivott. Megkóstolta. Próbálta diszkréten, de nem jött össze. Már megijedtünk, hogy mire felmegyünk a szobáinkba, ott alszik valamelyikünk ágyában.
Estére mindannyiunkon megjelentek a napozás nyomai: szénné égtünk délelőtt. Mindenkinek a bal fele. Onnan sütött a nap. Holnapra szabadnapot kaptunk, úgy döntöttünk meg sem közelítjük a medencét, míg nem lesz újra emberszínünk.
Ma 10 előtt keltünk, reggeliztünk, majd Juci zárta ki magát. A biztonságunkra külön figyelmet fordítva, gondoltuk, hogy elsőre nem hagyjuk el nagyon a szálloda környékét. Felderítjük először a közeli helyeket. Kaptuk is magunkat, felvettük a hosszú gatya – hosszú ujjú felső összeállítást (sötét színben, hogy ne tűnjünk ki), és elindultunk a kaputól jobbra. :D Kb. 3 méter múlva már szakadt rólunk a víz. Gyönyörű volt a környék, nagyon sok fotót és videót készítettünk.
Egyszercsak a távolban megláttunk egy gyönyörű épületet, arra vettük az irányt, hogy azonnal lencsevégre kaphassuk … de egy rendőr ránk szólt, hogy azt nem fotózhatjuk, mert az egy vallási épület, a főmecset. Később azt is megtudtuk, hogy 50.000 ember fér be egyszerre. Azért titokban sikerült néhányt fotót elkattintani. A mecset után az út visszakanyarodott abba az irányba, ahonnan jöttünk, gondoltuk jó is ez nekünk, ha a párhuzamos úton haladunk. A meleg miatt elhatároztuk, hogy visszatérünk a hotelbe, iszunk-eszünk, mielőtt elmegyünk balra is körülnézni.
Le akartuk vágni az utat. Bekanyarodtunk, láttuk ez valami lakónegyed lesz. Mentünk-mentünk… mindenhol kardos emberek, kosz, nők sehol, és egyre erőszakosabban mondogatták, hogy “Come on, come on”. Az út nagyjából felénél Krisztában megszólalt a vészcsengő, de mire kimondta volna, hogy húzzunk innen a fenébe, már Anett is kezdett riadalmának hangot adni. Túl nagy volt már a tömeg a hátunk mögött. Az első taxisnak Gábor intett, ő meg visszaintett, majd tovahaladt. Jó fej? A gettó közepén állunk, menekülnénk, ez meg integet. De jött rögvest egy következő szerencsére. Szó nélkül bepattantunk, szegény meg úticél nélkül is kilőtt egyből. Megmenekültünk. De tanulságos kaland volt, vagy egy órán át nem tértünk magunkhoz.
A nagy ijedtségre ettünk egy kis ebédet (krumplipüré), és megkérdeztük Jánost, hogy hova menjünk, ami biztonságos, de érdekes. Kiröhögött minket, mondta, hogy ne parázzunk már, nincs itt semmi veszély. Nem tudta hol jártunk délelőtt. Mondta, hogy a Rock Palace-t és a Hadda Main Marketet mindenképp nézzük meg. Taxit ne a hotel előtt fogjunk, mert akkor drágábban visznek minket, sétáljunk inkább arrébb. Így is lett.
Útközben láttunk tüntetőket, akikről később kiderült, hogy nem is azok, hanem szurkolók. Meccs volt. :D Sok taxit megállítottunk, de senki nem tudta, hogy mi az a Rock Palace, így ezt az úticélt feladtuk. A másik helyszínt gond nélkül megközelítettük. Egy szakadt áruház várt minket, körbementünk, ha már ott voltunk. Az utcán sétálgattunk, majd betértünk a Jemen Mall-ba, ahol ekkor még minden zárva volt, csak 16:00-kor nyitottak. Megvártuk, körülnéztünk, de semmi különös. Inkább irány vissza a hotelba.
A délutáni szieszta után lementünk vacsizni, ahol Ahmed és Ali várt minket, mondták, hogy kaja után menjünk el kocsival a városba körülnézni. Bepattantunk és tátva maradt a szánk. Nem lehet leírni. Hihetetlenül gyönyörű ez a város!!! Elmentünk az Óvárosba, ami olyan, mintha több száz évet mennénk vissza az időben… Visszajövünk nappal, hogy tudjunk fotózni is. Közben az is kiderült, hogy a délután keresett Rock Palace, amit senki nem tudott, hogy mi, az úgynevezett Wadi Dahr, ami minden pénzen, dobozon rajta van, mert annyira híres. Csak nem ismerik az angol nevét a helyiek. Az épületről azt kell tudni, hogy valamikor 2000 éve épülhetett, de semmilyen dokumentáció nem készült róla, és nem érti senki, hogy hogyan készült, ugyanis egy szikla tetején áll. A másik hasonló, csodaként emlegett építmény, egy híd, mely 2000 m magasan van, 2 szikla között.
Ígéretet kaptunk rá, hogy a napokban mindegyiket megmutatják nekünk nappal, így valószínűleg fotókat is tudunk majd prezentálni.