2008. június 20., péntek

Tekintettel arra, hogy India ezen területén rendkívül fejlett az Agraculture, mára is jutott látnivaló: az agrai Red Fort (nem tévesztendő össze a Redford-dal, egyébként a név jelentése Vörös Erőd, mivel vörös homokkőből építették). Természetesen itt is jobban érvényesülnek majd a fotók (lásd a szép kilátást a Taj Mahal-ra), de egy-két érdekességet azért meg kell említeni: a kísérőnk folyamatosan informált minket, hogy az erőd egyes lakrészeiben az építtető király mely családtagjai laktak (ő, feleség, a lányai stb.). Ennek során a többségben olyan kép alakult ki, hogy ez az uralkodó egy „rendes”, „jólnevelt” egyéniség volt. Kisvártatva kiderült, hogy az éppen aktuális felesége mellett 365 fős háremet tartott, ahogy a kísérőnk fogalmazott, szórakozási célból :-)

Volt egy kert is, amit Szőlőkertnek neveztek, mivel az uralkodó a kert közepén álló kőpadon üldögélve szokott bort inni. A kert körül voltak a szolgák lakrészei. Ekkor belegondoltunk, hogy nekik igazából tök jó dolguk lehetett, hiszen mikor kiléptek az ajtón, pont a saját uralkodójukat láthatták testközelből odakint (nyilván mutogatták is egymásnak, hogy „Hö, király.” :-D). A látogatás megfelelően hosszúra nyúlt, pedig így is csak az erőd 20%-át néztük meg (a többi 80% ideiglenesen zárva).

Hazaérkezéskor feltűnt, hogy nincs meg az órám. Már jó ideje a zsebemben hordtam, mert elszakadt a szíja. Eszembe jutott, hogy az erődből való távozáskor még biztosan megvolt, mert akkor megnéztem, hány óra. Néhány perc után szerencsére jött az ötlet, hogy valószínűleg akkor eshetett ki, amikor a nagyméretű autó leghátsó üléséről kimásztam valamikor. Viszont három kocsival mentünk (mivel a brazilok és az indonézek is velünk tartottak), úgyhogy elsőként telefonálnunk kellett volna, de ez elmaradt, úgyhogy csak a szedelőzködés után, amikor már csak egy kocsi jött értünk, tudtuk megkérdezni a sofőrt, nem látta-e. Pontosabban, meg se kellett kérdezni, mivel beszálláskor felismertem az üléshuzatot, és a hátsó ülésen is volt valami, ami engem várt… Talán ezen már meg sem kellene lepődni :-) Sajnos azonban ez sem ellensúlyozta kellően az ismételten túlzott mértékű autózást és repülést, ami után visszaérkeztünk Mumbai-ba (Delhi végülis kimaradt).