2008. június 19., csütörtök

Kb. 9-kor ébredtem, a többi naphoz képest pihenten. Még úgy félálomban telefoncsörgést hallok. Tekintve, hogy a zsinór valóban ki volt húzva, először azt hittem a szomszédé, és egyből örültem, hogy milyen okosan csináltam tegnap, hiszen, ha amaz idáig hallatszik, az enyém tuti ordít. Kisvártatva megint megszólalt. Ekkor már derengett valami, és eszembe jutott, hogy a fürdőszobában is van egy… És aztán utólag kiderült, hogy azt nem lehetett volna kihúzni egyébként sem. Reggeli után egyből indultunk az itteni fő célponthoz, a Taj Mahal-hoz. Mit is mondjak: baromi szép (majdnem kurva szépet írtam, csak moderáltam magam :-D :-D :-D). Lesz majd sok-sok fénykép (valamikor…), az épületről, az imaházról, a sokféle érdekes emberről, lesz mókus totál közelről, valamint egy 80 képből álló kiállítás India civilizációjának fejlődéséről (mármint én csináltam 80 képet, mindegyiken van vagy 4-5 fotó), amiből kiderül, hogy miért kevés a 10 nap, vagy akár a két hónap Indiában (még úgy is, ha közben nem kell dolgozni).

Volt egy kísérőnk is, aki elmesélte röviden a Taj Mahal történetét, emellett a területre való belépés előtt felhívta a figyelmünket, hogy ne álljunk szóba senkivel :-) Tény és való, hogy az agresszív direkt marketing újabb fokozataival ismerkedhettünk meg arrafelé, de ami az egyik közeli boltban volt, az minden képzeletet felülmúlt. Kb. olyasmit kell elképzelni, mint a kendős-ruhás boltban, ahol Dorcika annak idején sok-sok rúpiát hagyott ott, szóval annak a vezetőjét, de még egy szinttel magasabban. VP. és R. egyaránt megjegyezték, hogy nagyon profi a fickó, és én is egyetértettem velük.

A shoppingolással sikerült kellően sok időt eltölteni, úgyhogy a hotelbe való visszaérkezés után azonnal indultunk is vissza, ugyanis olyan mézesmázos szavakkal hálóztak be minket, hogy a telihold által megvilágított Taj Mahal az egy külön élmény lesz. Sajnos azonban a teliholdnak elfelejtettek szólni, hogy érkezünk, ezért képes volt holmi felhők mögé elhelyezkedni, ezért az élmény sajnos elmaradt. A többiek is nagyon csalódottak voltak, a zord fényképezési körülmények miatt (lévén, éjjel nem szabad az épület közelébe menni, csak távolról nézhetjük, a korlátnak támaszkodva), de szerencsére volt valaki, aki ismételten fényt gyújtott az éjszakában, hogy stílszerűen fogalmazzak. Az én gépemmel ugyanis lehetett 15 másodpercig fényképezni (=addig van nyitva), valamint extra adag szerencse is járult hozzá, ugyanis a korlát sarkán meg tudtam állítani a gépet, így a 15 másodperc során nem zavart be az én remegésem, úgyhogy mindenki csodájára járt az eredménynek :-D

Vacsoránál végre használatba tudtam venni a kamerát is, ugyanis egy kétfős zenekar tartott műsort (tabla és szitár), ráadásul itt is volt hova letenni a kamerát, tehát vélhetően a célközönség is elégedett lesz a felvétellel :-)