2008. június 18., szerda

Előző este semmit sem bíztam a véletlenre és kitettem a „ne zavarjanak” táblát. Igaz, egyébként is 6:30-kor kellett kelni, de már kissé alábbhagyott az optimizmusom. És nekem lett igazam, mert bár 6:40-kor már fent voltam, de a termosszal együtt megint érkezett a hangos koppantás is. 7:30-ra aztán el is készültem, de a busz csak 8:15-re gördült Bea hotel elé. Jó félórás buszozás után megérkeztünk az első néznivalóhoz, egy 250 éves, portugál stílusban készült házhoz, benne kiállítással: az akkori berendezési tárgyak voltak megtekinthetők. Utána egy kisebb, majd egy nagyobb templomhoz mentünk (a kicsiben sajnos nem lehetett fotózni, bár nagyon talán nem is volt mit), aztán indulnunk is kellett vissza. Szóban kb. ennyivel el lehet intézni a Goa-túrát, de a képeken keresztül sokkal jobban át fog jönni, ez egészen biztos.

A reptérre való érkezést kicentiztük (a ruhák egyébként előkerültek), tehát szinte várakozás nélkül jutottunk fel a gépre. A változatosság gyönyörködtet mottója alapján ezúttal a Spicejet légitársaságnál foglaltak nekünk jegyet, így már elmondhattuk, hogy most már nem csak az étel spicy, de a repülő is :-)

A két és fél órás út után megérkeztünk Delhibe. Ekkor volt 17:30. Ugyan valamennyit időztünk a parkolóban, megálltunk egy McDonald’s-nál, meg útközben is (egyelőre ismeretlen technikai jellegű okokból), de a lényeg az, hogy éjfél után érkeztünk meg a hotelhez… A végén V. és én már versenyt nyafogtunk, hogy nekünk azonnal kell egy ágy :-) Egyébként Agrában azért nincs repülőtér, mert nincs neki hely.

A rendkívül hosszú autózás során a környék (mármint annak jellegzetességei), a „látnivalók” jó része ismerős volt, ám így is tapasztaltam újdonságokat, ezek, és néhány érdekesebb esemény felsorolása következik most:

- Az itteni riksák zöld-sárga színűek.
- Van „extralarge” riksa is, amiben indiai módra akár 8-10-en is elférnek (ránézésre annyinak tűnt).
- Van biciklis „riksa” is (azért idézőjel, mert nem kérdeztem meg, hogy őket is így hívják-e).
- A normál riksák közül az egyik pont az orrunk előtt borított fel egy motorost (nem teljes erővel, de azért előírásszerűen).
- A kisebb méretű kátyút kézzel tömték be (=kézzel oszlatták el a mélyedésben az aszfaltot).
- Az egyik tömött buszon kb. 8-10-en felkapaszkodtak a hátsó létrán keresztül a busz tetejére (csak a végét láttuk, de az utolsó két ember menet közben mászott legalább fél létrahosszon).
- R. és V. furcsának találták, hogy a motor oldalt ülő nő a kezében tartja a gyereket. Erre megmagyaráztam, hogy az a nem normális, ami utánuk jött: a következő motoron ugyanis ketten ültek és MINDKETTőN volt bukósisak :-)
- A megkülönböztető jelzést használó rendőrautót mindenki kedve szerint megelőzheti.
- Az egyik buszon a sofőr ELőTT ült valaki (tehát a fél kilátást biztosan takarta).

A McDonald’s-os pihenőnél egyébként V. megjegyezte, hogy hozzá eddig az alábbi két útmutatás állt legközelebb: „Nem szabad gyorsan csinálni a dolgokat, mert nem lesznek jók, és amit csinálsz, az mindig szívből jöjjön.”

Ugyanekkor eszembe jutott, hogy érdemes nyelvi ismereteimet tovább bővíteni, úgyhogy most az életben nélkülözhetetlen kifejezésekből következik néhány, indonéz nyelven :-D

Szia – Hi. / Hallo!
Viszontlátásra – Selamat tinggal.
Maga nagyon csinos – Kamu kelihatan cantik :-D (a c cs-nek ejtendő)
Szeretlek – Aku cinta kamu.
A PROK Produkció tánccsoportja a legjobb a világon – PROK Productions apalah group dansa yang terbaik didunia.
Mi, hol, miben? – Apa, dimana, didalam apa? :-D

Ma este sajnos nem jutottam géphez, ezért ez az írás papíron készült el, Taj Mahal-os ceruzával írva. Most kb. 2:30 van, mire megfürdök, 3:00, úgyhogy most még a telefont is ki fogom húzni.