2008. június 14., szombat

Indiában az itteni cégvezető, VP. fogadott bennünket, akit jól ismertünk, hiszen többször járt már nálunk Magyarországon. R. és V. számára természetesen minden újdonságot jelentett, amiken én már csak mosolyogtam (pl. biciklis last minute, illetve last second stílusú kikanyarodása a busz elé :-) ).

VP. egyenesen a szállodához vitt minket. A szoba akkora, hogy a matracos megoldással tutira elég lenne még a tízfős csoportnak is (szép nagy franciaágy terpeszkedik középen, amin meg majd én fogok terpeszkedni :-) ). Igaz, jobban megnézve, ha hozzátesszük a 10 főnek megfelelő bőröndöt is, akkor már kevésbé…

Előtte azonban reggeliztünk, R.-ék kipróbálták az éppen aktuális „helyi specialitást”, én maradtam az egyszerűbb vajaskenyér-rántottás megoldásnál. Egyszerűen érthetetlen, de ők mindent kissé erősnek találtak. Pedig úgy tűnt, hogy nem is volt maszalás :-)

R.-ék aztán pihenni tértek, én meg már épp eljutottam volna oda, hogy lehetne feltölteni, erre nincs nálam rúpia :-) Reméltem, hogy a cég irodájában sikerül majd, ugyanis ez a következő programpont, ismerkedni az itteniekkel. VP. 12:30-ra ígérte magát, ki lehet találni, hogy mikor érkezett (a helyes megfejtők között Harry-névjegykártyákat és indiai taxicsekkeket sorsolunk ki :-D). A válasz egyébként 13:30, és végül úgy döntöttünk, hogy először inkább ebédelünk.

A jeles eseményre egy közeli hétcsillagos szálloda éttermében került sor. Itt aztán újra át kellett esni a beavatási szertartáson, azaz, ha kb. 15 féle ételt nem próbáltattak ki velünk, akkor egyet sem. Én természetesen visszafogtam magam (nem a Niki), hiszen tudtam, mire számíthatok ilyenkor, de R. és V. esetében is előjött a jól ismert szituáció:

- Egyél ebből, ez egyáltalán nem csípős! – mondja az indiai. Két perccel később kérdezi:
- Na, milyen volt?
- Húú, ez nagyon erős. :-)

Szerencsére az általam választott csirkés levesnél és sült ráknál ilyen probléma nem volt. Aztán érkezett a fénypont, illetve egész pontosan olyasvalami, amiből nem részesülhettünk annak idején: mangó! ;-) Nagyon klassz.

Itt most teszek egy rövid kis kitérőt, avagy a Figyelj, azt a sztorit hallottad? című műsorunk 2325246. epizódja következik. Főszerepben szintén egy indiai úriember. Az illető magyarországi látogatása során épp az egyik nagyáruházban vásárolt egy fényképet, amikor rendkívüli módon megtetszett neki az egyik pénztáros hölgy. Azon nyomban nekiállt fűzni az illetőt, hogy jöjjön vele Indiába. Ez annyira jól sikerült, hogy a csaj a munkaidő kellős közepén felpattant a helyéről, hogy ő márpedig indul is ;-) Egyből rá is tértek a részletekre, lévén, a csaj őszintén bevallotta, hogy neki már van egy kisgyermeke. Ez az indiai számára abszolút nem jelentett hátrányt. Ekkor a főpénztáros már tajtékzó fejjel robogott oda, és próbálta felhívni a helyes munkavégzés szabályaira a figyelmet, de még így is nehezen állt helyre a rend. A főnök már akkor is hajthatatlan volt, amikor annyit kértek tőle, hogy legalább 5 percre engedje ki az illetőt a bolt elé :-) Incredible Indians, hát igen.

Ja, és a másik csúcspont: az étterem körül volt egy nagyon szép tó, amiben ketten fürödtek is. A beszélgetés közepén megjegyzi az egyik indiai: ebben vannak ám krokodilok is. Miután meggyőződtünk arról, hogy ő ezt halál komolyan gondolja, megkérdeztük, hogy akkor hogy-hogy bemennek pancsolni:

- Be szoktak.
- De hát nem lesz abból gond?
- Ott a szélén nem. De ha beljebb úsznak, akkor bizony lehúzhatja őket a krokodil.
- És volt már ilyen?
- Igen, ilyesmi előfordul.

Vagy hát na.

Miután R.-rel közösen kifotóztuk magunkat ebéd után, indultunk az irodába a megbeszélésre, de éppen akkor érkezett a hotelhez egy hasonló kaliberű (=hétcsillagos) riksa. Mivel R. és V. értelemszerűen még nem ült riksában, mentünk egy kört a szálloda KERTJÉBEN, a (szerintem) gyalogúton, ami pont olyan széles volt, mint egy riksa, de ugyebár a sofőrök manőverezési képességeit nem kell méltatnom.

Végül aztán csak beértünk az irodába, ahol megismertünk további igazgatókat a cégnél, és maga az egyeztetés is jól sikerült. A netproblémát viszont sajnos továbbra sem sikerült megoldani, pedig őszintén mondom, felcsillant a szemem, amikor előhorgásztak valahonnan egy USB-s modemet, egy bizonyos Tata Indicom termékét, ami már ránézésre olyan ismerős volt… De valamilyen oknál fogva nem akart működni.

Ha már valamilyen ok, meg kell említeni, hogy a jelenlegi felhős-esős időjárás láttán még egy tősgyökeres londoni is elismerően csettintene. Azonban van egy nagy különbség is, hogy 30 fokos esőzés van folyamatosan, szinte már felér egy langyos zuhannyal. A levegő rendkívül fülledt, de szerencsére a klassz légkondi megoldja a problémát.

Hazaérés után újabb próbálkozás a szállodánál, itt is lehet netet venni (kapunk jelszót egy órára). Fel is hozták rögvest a listát, fel is írtam egyet, de nem igazán akart működni az sem. A srác újra feljött a listával, kipróbált néhányat, majd azzal az ígérettel távozott, hogy hoz egy másikat. Aztán egy óra múlva visszaért, és közölte, hogy szerverprobléma van, tehát csak a lenti kávézóban működik. Szerencsére 24 órás nyitva tartás, úgyhogy… Még mindig van remény!

Ja és kiderült, hogy a Taj Mahal nyitvatartása miatt egy nappal előrébb kellett csúsztatni a programot, ami azt jelenti, hogy van plusz egy napunk, így várhatóan Delhiben is körül tudunk nézni!