2008. június 22., vasárnap

Hazaértünk, az eddigi legsimább, legkönnyedebb úton. Korábban szóltam már az órám nem is annyira meglepetésszerű előkerüléséről, az újabb deja vu a csomagfelvételnél következett, igaz, valamivel erősebben, mint a múltkor, ugyanis most a három feladott bőröndből egyik se érkezett meg. Már akkor sejteni lehetett, hogy valami nem stimmel, amikor a szalagon meglepően kevés számú táska érkezett, aztán kisvártatva le is zárták, nem raktak ki többet. Az előbbiből látható, hogy nem csak mi jártunk így, az illetékesek elmondása szerint "általában Helsinki-ben akadnak el". Valószínűleg most is így volt, mert másnap estére már meg is kerültek, további két nap múlva pedig már kézhez is kaptuk őket. Úgyhogy végleg hazaérkeztünk és mindenki átadhatta az átadnivalót.