2008. június 24. – kedd

Kezdem, ahol félbe hagytam:

Pénteken arra ébredtünk, hogy a menedzser telefonál, hogy délután munka van, H-nak egyedül, egy bevásárlóközpontban. Odaérve szomorúan láttuk, hogy nagyon kevesen vannak, de azért elég jól sikerült, mert hamarosan mindenki, aki az áruházban tartózkodott odajött – így azért összejött egy elfogadható létszám.

Szombaton megismétlődött az előző napi kezdés. Telefon: délután munka van. Csak most már a nagy műsor, és kétszer. Gondolhatjátok mekkora lelkesedéssel vágtunk neki, az előző napi tapasztalatok alapján. Mégis rendben volt minden, most sokkal többen voltak, és nagyon tetszett nekik a show.

Már ekkor megtudtuk, hogy következő héten szerdán, csütörtökön és pénteken is jönni kell a nagy műsorral… igen ám! De mi szerda délelőtt fel akarjuk adni a kellékeket, hogy időben hazaérjenek. No problem – ezt itt is mondják! ;-) Csináljuk meg, amit tudunk. :D Így is lesz. :D

A hét további része már a hazafelé indulás hangulatában telik. Pakolunk, készülődünk, ajándékokat vásárolunk, csomagfeladást intézzük, stb. A repjegyünket is át akartuk tetetni előbbre, de sajnos már nem volt hely a gépen. Még halvány remény látszik, hogy akár már szombaton hazaérhetünk – ha valaki visszamondja az utazást. De ez csak az utolsó pillanatban fog kiderülni.

Képzeljétek! A Dorika megy H-val a hajóra! Ügyes legyél Babám! Remélem találkozunk abban a pár napban, míg mindketten otthon tartózkodunk!

Aztán! Megnéztem a Partner című indiai remekmű első felét – unalmas kicsit, és gyermeteg, nem fér a türelmembe egy este az egész… De jó volt látni a klipet, meg hallani a zenéket :D És a Pétertől kaptam ideindulásom előtt. Úgyhogy esküszöm végig nézem, akármibe is kerül ez nekem. :D

És ami még feltétlen említésre méltó az elmúlt nap eseményei közül. Van itt egy olyan szabály, hogy mindenki végzi a saját munkáját, és mindenki csak a saját munkáját végzi. Ezt már sokszor elmondták nekem itt, de csak most volt alkalmam mindezt a gyakorlatban is megtapasztalni: 2 napig nem volt rendes világítás a nappaliban, mert kiégett 2 izzó. És! Szabadnapos volt az ember, aki a villanykörtéket szokta cserélni. ;-) :D

Amúgy van néha olyan érzésem, mintha az összes környékbeli indiai tudna róla, hogy országukban tartózkodtam egy negyed évet. Lépten nyomon megkérdezik – csak ha egyedül vagyok, mert ha H. is velem van, rám sem mernek nézni - , hogy láttam e azt a várost is ahonnan ők származnak, és itt olyan neveket sorolnak, amit soha nem hallottam még. Mindig mondom, hogy csak Bangalore-t és Hyderabad-ot láttam, de azért próbálkoznak. Hátha mégis elő tudnak csalogatni emlékezetem mélyéről valamit – ami ott sincs. :D

Ma rádöbbentem, hogy – kis túlzással - csak épületeket és kajákat fotózok. :D A kaja érthető szerintem. :D Olyan jól néznek ki, és finomak is. :D Az épületek meg… nem nagyon van itt más.
A természetbe nem tudunk menni, mert nincs. Mindent beépítenek.
A sivatagba lehetne kimenni, de oda külön autó kell, ami megbirkózik az ottani körülményekkel – így nem mentünk.
A tenger megvolt – és milyen gyönyörű!!! :D
Emberek meg nappal nincsenek az utcán. Éjjel, mikor előjönnek, meg nem bír el a fényekkel a gépem.
Egyszerű! Aki látni akarja mi van itt, legközelebb velem jön! :D

Szép álmokat Mindenkinek!