2008. június 16. – hétfő

Az elmúlt napok eseménytelenül teltek. Ma viszont egy újabb fellépés várt ránk. Az itteni szokásokhoz mérten korán keltünk, készülődtünk, gyakoroltunk. 16:30-kor indultunk Dubai-ba, a Jumeria Beach Hotelba, ami közvetlenül a Burj Al Arab Hotel szomszédságában van (ez az a vitorla alakú hotel).

Az út hosszú volt, és érdekes, csomó fotót készítettem a kocsiból. Elképesztő, hogy hogyan építkeznek. Hatalmas épületek szegélyezik az utakat, és még rengeteg el sem készült, pedig megvan az az érzése az embernek, hogy itt már egy gombostűt sem lehet leejteni, nemhogy még egy épületet felhúzni… mégis. Építenek, és építenek mindenütt. A legdurvább, hogy ezeknek a hatalmas, félkész házaknak a tetején hatalmas, világító daruk állnak. Hogy hogy kerültek oda fel, és hogyan fogják onnan lehozni, el sem tudom képzelni. :)

A hosszú utcák vége nem is látszik a párától, olyan mintha valami filmet néznék, és ha valami trükknek köszönhetően halványodna el a kép. Ettől tűnik minden szürkének. De ha kellő közelségbe kerülsz, észreveszed, hogy a házak arany, kék, sárga, piros színűek.

Mikor megérkeztünk a helyszínre, kipakoltunk, és még egy csomó időnk maradt a kezdésig. Körbenéztünk, hihetetlen szép volt a környezet is és a hotel is. Nem sokan voltak azon a rendezvényen, ahol mi voltunk, és főleg férfiak. Először H. dolgozott egyedül kb 30 percet, kint az aulában, ahova a vendégek érkeztek. Mellette még volt egy hárfás és egy klarinétos is, akik a zenei aláfestést adták.

Ezután készültünk a nagy showra a színpadon. Nagyon jól sikerült, és a közönség is egyre lelkesebb lett, tök jól vették a poénokat, és egyre inkább együttműködtek velünk. Az utolsó szám volt a kötözős mutatvány, ahol H. felhív egy embert, akivel megkötöznek, és én megkötözve levarázsolom róla a kabátot – a kötés alá.

H. felhívta az embert. Kezdődött a beszélgetés (persze mindez angolul):
H.: - Hogy hívnak?
Vendég: - Chris.
H.: - Christoffer?
Vendég: - Nem, Christian.
H.: - Miért, honnan jöttél?
Vendég: - Magyarországról.
H.: (immáron magyarul) – Hát akkor szevassz! :D

Szóval kifogta az egyetlen magyart a környéken. :D

A show után meghívtak minket vacsizni, nagyon finomakat ettünk. Mindenki odajött gratulálni, volt aki 20 percet várt erre, mert addig mással beszélgettünk, ő meg megvárta míg végzünk. Nagyon kedvesek voltak.

Hazafelé is gyönyörű volt a város, sőt talán méginkább, de ott már nem tudtam fotózni. Itt látszott igazán, hogy sok ház tetején kivilágított helikopter leszálló van. H. mondta, hogy már arra készülnek, hogy ha Dubaiban megbénul a közlekedés – ami reális félelem szerintem, óriási dugók tudnak kialakulni – akkor helikopterre pattanhassanak, és ennek ne legyen akadálya, hogy a városban nincs hely leszállni. Hát már jó előre csináltak helyeket.