2008. február 9.

“S ha az utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el, hogy honnan jöttél…”

Reggel arra ébredtünk, hogy a teraszunkon nagy mocorgás van. Akkor riadtunk fel végleg, mikor majdnem bevágta valaki az ablakunkat. Mérgesen kirontottunk, és ekkor derült ki, hogy kint szakad az eső, és 3 vadidegen bevetette magát a teraszra, nehogy elázzon. És az ő igényeik szerint elkezdték átrendezni. Még az utolsó napok is tartogatnak meglepetéseket, úgy látszik. És ekkor még nem tudtunk semmit… :D

Hamar összeszedtük magunkat, és elindultunk dolgozni, ahol nem volt semmi különös, ismét óriási volt a tömeg, és fergeteges a hangulat. Az esti órákban kiderült, hogy indiai barátaink óriási bulira készülnek, amolyan “Good Bye Party”-ra, amit Rommel nyomban át is nevezett “New Visa Party”-ra, mert tudomást sem akar arról venni, hogy el kell válnunk.

Hazaérvén gyorsan összepakoltunk, fürödtünk, és vártuk a vendégeinket! Meg is érkeztek mindannyian: Rommel és Sam, a staff-ok: Mózi, Philip, Raju, Martin, Jerry; a spanyol csajok: Rachel és Maria, valamint mi. Később csatlakozott Zsolár is.

Elég érdekes volt a szituáció, mert itt nem szokás, hogy a főnökök együtt szórakozzanak a náluk dolgozókkal. Így az elején feszült volt a hangulat, mert a srácok nem mertek inni meg dohányozni Rommel előtt. De megoldottuk, Kriszta kijelentette, hogy erre az estére ő a főnök. :D Rommel bólintott, Kriszta töltött mindenkinek, a hangulat elkezdett oldódni, és végül egy fergeteges buli kerekedett.

2 körül Móziék mindannyian elkezdtek elhajolni, így egyesével beszivárogtak a szobánkba, leheveredtek valahova. Így fél 3 körül már 6 ember aludt a 2 ágyas szobánkban. :D Mi kint a teraszon beszélgettünk az igazi party-arcokkal, Rommellel, Sammel, Rachellel és Zsolárral. :D Végül 6 körül Rommel egyszercsak felpattant, és közölte, hogy ő indul haza. Aki akar, mehet vele. Így akik befértek a kocsiba, azokat elvitte. A többieket meg itt hagyta…

Így esett meg, hogy a 2 ágyas szobánkban végül 8-an aludtunk. Ezt is megértük, itt Indiában. :D