2007. november 20.

Éjfél után szállt fel a gép végül, ami fél 2-kor szállt le itt Hyderabad-ban. Addigra már nagyon holtak voltunk. A reptér üres volt, így gyorsan kijutottunk, és Sam várt minket szép türelmesen. Mondta, hogy taxival fogunk utazni. Oda is ment az első autóhoz, amiben a taxis épp aludt. Mikor Sam felkopogta, mélyen felháborodott, lezárta az összes ajtót, és visszafeküdt aludni. :D Végül fogtunk egy autót, amibe immáron, a sofőrön kívül 8-an kellett beékelődni: Kriszta ölében Judit, Péter ölében Dorina, mellettük Anett hátul. Elöl: Gáborka, Sam és a sofőr. Ja és persze az összes cuccunk.

A reptéren még volt egy olyan történet is, hogy mikor várakoztunk, egy nő odaküldte hozzánk a kicsi lányát, aki volt vagy 5 éves – koldulni. Nagyon kellemetlen volt, mert a lelkünkre kötötték, hogy senkinek ne adjunk semmit, mert akkor legközelebb sem hagynak minket, hisz elég feltűnöek vagyunk itt, könnyen felismernek. Igaz az előző 3 szabályt is megszegtük, de egyenlőre ehhez még tartjuk magunkat.

Útközben Sam elmesélte, hogy az apartman, ahova költözünk, még nincs kész, így ne számítsunk semmire, max takaró lesz, de holnap intézkednek mindenről. Nos, még takaró sem volt. A ház amúgy nagyon szép, bár a hátsó szomszédaink jurtában laknak az udvaron. Nem baj, becsuktuk azt az ajtót. A wc, amit először megtaláltunk, amolyan “itteni” volt, laza sokkot kaptunk, de azért találtunk rendes wc-t is. Szóval jó a hely, csak nincs: villanykörte, tükör, melegvíz, Gábohrka nem fér be a zuhany alá, stb… Ja, és ablaküveg sincs a szobákban, csak rács. Találtunk egy hüllőt, de nem tudtuk beazonosítani, így lefotóztuk, és elneveztük Leopoldnak. Azóta eltűnt, de ha megtaláljuk, hazavisszük, és a Kriszta biztos beárazza :D. Bocs Anyu! :D

Na a másik döbbenet: Sam itt alszik velünk!!! Nagyon durva. Szegényt kikészítettük első éjjel, mert 3-kor mikor megérkeztünk, közöltük vele, hogy éhesek vagyunk, hozzon kaját, evés után pedig még gyakorolni szeretnénk. Ez reggel 5-ig tartott, már szegény el is szunnyadt az ágyunkon. Persze felkeltettük, és kiküldtük a nappaliba aludni. Mi pedig? A szobákban teljesen normális méretű francia ágyakon aludtunk – hármasával. :S Nem sokat, mert egyrészt nagyon kényelmetlen volt így aludni, nem fértünk el, másrészt épp 4 óránk maradt a pihenésre.

5-kor feküdtünk le, 6-kor arra ébredtek az utca felöli szobában alvók (Judit, Péter, Kriszta), hogy hangszórókban az utcán vallási dalok ordítanak. Ezt 7-kor megismételték. 8-tól folyamatan csengettek, pl az antennaszerelő. Szóval no alvás.

Mire felkeltünk 9-kor, Sam eltünt, később írt egy smst, hogy délre jön vissza, fél 1-kor meg is jelent – kaja és kávé nélkül. Teljesen összetörtünk. Éhesen, fáradtan vártuk őt, mint a Messiást – és nem kaptunk semmit. Megkérdezte, mit ennénk, majd elment vásárolni, és két indiai asszonnyal tért vissza, akik bevetették magukat a konyhába, és nekiláttak főzni. Mi már megint kétségbe estünk, mert 2-kor startolnunk kellett volna a fellépésre, de mondták: “No problem” Előbb szépen megfőznek, aztán megesszük, és csak utána indulunk, ne izguljunk. Szóval most itt ülünk totál-sminkben, belőtt hajjal (Gábohrka is), és várjuk a csodát.

“Ebéd” után elindultunk a fellépésre 2 autóriksával. Az egyikben 3-an ültünk, a másikban 4-en. Ez egy nagyon kicsi jármű, viszont van csomagtartója, amit itt az extrákhoz tartozik. Azonban oldalt nyitott, így a dugókban állva ömlik befelé a szmog, meg a meleg. Mindenesetre izgalmas volt. Megérkeztünk az áruházba, ami sokkal kisebb, mint a bangalore-i, és a személyzeten kívül nem nagyon volt senki. A műsorok jól sikerültek, bár a zenével itt is voltak gondok. Az áruházban sokszor körbeálltak minket, nagyon gratuláltak, igazán tetszettek nekik a táncok. Egyik szünetben kimentünk cigizni, amikoris Anett megszegte a “ne adj senkinek semmit” szabályt is! Legalább már tudjuk milyen következménye van ennek. Egy férfi kért tőle egy cigarettát, amit Anett szívesen adott is neki. 2 percen belül legalább 20-an álltak körbe minket, és cigit kértek. Ekkor bemenekültünk az áruházba, nem volt más választás. Veszélyben nem voltunk, mert mindenhol őrök vigyáznak ránk. Inkább vicces volt. Ezt a leckét is megtanultuk.

Mire végeztünk fáradtak voltunk és nagyon éhesek, hisz csak egyszer ettünk aznap. Tovább megyek: hisztisek voltunk. Sam 2 barátjával jött értünk, egy kisbusszal. Mondtuk, hogy enni akarunk, meg netezni. Mondta, hogy netezni már nem tudunk, mert este 10-kor minden bezár. Elvittek minket az egyik kísérő testvérének vegetáriánus éttermébe, ahol kb 8 féle kaját ettünk végig. Ők meg rajtunk röhögtek, hogy mindent csípősnek éreztünk. A kaják:

Roasted Papad (borsos sült lepény – tök csípős, amúgy a palacsintára is hasonlít, meg a tallérokra is)
Butter Nan (ez méginkább palacsintaszerű, vajas kaja)
Paneer Tikka Tandoori (erre gondoltuk, hogy rántott sajt, de aztán köze nem volt hozzá – sajt mondjuk volt benne, de nem volt panírozva, viszont rendkívül csípős volt)
Veg. Manchurian (kis picike fokhagymás gombóckák)
Ginger Aloo (köménymag féle valamivel ízesített krumpli)
Paneer Makhanwal (sajtos, mogyorós trutyi)
Green Salad (ez a saláta, mint itthon – kivéve a rajta lévő fűszertömeget)
Curd Rice (joghurtos rizs)
Még 2 féle volt, de azt nem tudtuk, hogy mi.

Ezen kívül megtanultuk, hogy hindiül a köszönöm “sukuria”, a jó reggelt pedig “ szubékaszalam” amit természetesen “szubékaszaláminak” hívunk. Ezenkívül megtanultunk hindi-mód enni, kézzel. A végén pedig kis tálakban mostunk kezet, citrommal.

Utána hazakeveredtünk végre, megnézegettük a képeket (1 óra alatt a mai termést – 500 db) , aztán alvás.