2008. január 28.

Reggel (délben) üzentünk Samnek, hogy megkérdezzük, mikor is lesz a következő meeting. Választ nem kaptunk. Megreggeliztünk, beszélgettünk Rachel-ékkel, gondoltuk felmegyünk napozni kicsit. Délután fél 2-kor megszólalt a telefon. Sam hívott. Közölte, hogy háromra jön értünk a taxi, mert költözünk egy másik helyre. Teljes sokk söpört végig az F2-es apartmanon. Mindenki vad pakolásba kezdett és mindezek alatt nyomdafestéket nem tűrő szavakkal nyilvánítottuk ki a véleményünket és soroltuk az érveket, miért is nem akarunk elköltözni. Mire Sam odaért, addigra lehiggadtunk, mert a pakolás közbeni beszélgetés alatt felsoroltuk azokat az érveket, amelyek a Country Club Hotel mellett szóltak, mert oda költözünk vissza. (fürdőkád, saláta, plazma tv, Fashion tv etc).

Aztán röpke másfél óra alatt sikerült levinni az összes bőröndöt és bepakolni a kocsiba. Aztán jött az utazás. Egy darabig semmi érdekes nem történt. De miután ismeretlen utakra tévedtünk, megállt bennünk az ütő. A távolban láttuk a kietlen síkságot, ami úgy nézett ki mint nálunk egy decemberi hajnal. Akkora volt a szmog, hogy semmit nem észleltünk az előttünk lévő útból. És csak mentünk, mentünk és mentünk. Aztán jöttek az elméletek és találgatások. Vajon hová visznek? Bangaloreban vagyunk még? Mit csinálunk mi itt?

És egyszercsak megláttuk a feliratot: The Country Club Hotel Lake side, Hosur Road. Ez a hotel az a bizonyos hotel, ahol karácsonykor léptünk fel.

Rövid helyrajzleírás a hotelről:

Itt már állnak a falak, nem úgy mint az előző hotelnál. Gyönyörű úszómedence, gyönyörű kert, szép apartmanok. Tényleg nagyon szép. Egyetlen egy dolog: Olyan érzésünk van akárhányszor az étteremben üldögélünk, mintha Füzesabony és Polgár között lennénk egy M3-as melletti autós motelban. A környéken semmi nincs. Ide még a madár is háromnapi hideg élelemmel jár. A különbség csak annyit, hogy itt januárban 30 fok van és pálmák mindenhol, otthon meg nem. :)

A szobánk pici és négyen lakunk egy helyen. Egy légtérben vagyunk. Anett, Dorina az ágyon, Kriszta és Gábohrka matracon. Ha valaki vécére akar elmenni akkor Regőczy és Sallay jégtáncospárost meghazudtoló mozdulatokkal kell bevetnie magát a fürdőbe.

A teraszunk nagyon szép. Bamuszokkal van körbe véve. Megérkezésünkkor be is rendeztük. Loptunk egy asztalt és székeket hozzá. A nap nagy részét ott töltjük.
Mindenki megérkezett. Az összes fellépő egy helyen lakik. Itt van Zsolár, aki mint tudjátok Gyula ( ja igen Ahmed napi ötször hív minket.:)), aztán Fábry, a spanyol lányok és a többiek.

Nagyon éhesek voltunk már. A “nagyon finom” vacsorából rengeteget ettünk. Ezekután elmentünk a Forumba, ahol dolgozni fogunk. Míg mások dolgoztak, addig nekünk nem volt semmi dolgunk. Hajnali fél 3-kor el is indultunk haza. Haza felé megáltunk egy útszéli kis boltnál, hogy üdítőt és valami kis nasit vegyünk estére. Ekkor már Gábohrka és Kriszta nem érezte magát valami felemelően.

Miután haza értünk Kriszta bevett egy fájdalomcsillapítót és nyugovóra tért. A többiek is ezt tervezték, de az ő éjszakájuk ennél sokkal érdekesebben alakult. Amíg Kriszta aludt, addig Gábohrka és Dorina egymásnak adogatta a fürdőkilincset. A finom vacsora valami nagyon csúnya dolgot művlet a szervezetükkel. :) Egy szó mint száz: az egész éjszakát végig hányták.