(C) Tars Pter 2008.
Ú T J A I N K

JEMEN
Sana'a
2008. 12. 29. - 2009. 01. 16.


INDIA
Mumbai, Goa, Agra
2008. 06. 13. - 2008. 06. 22.


EGYESÜLT ARAB EMIRÁTUSOK
Dubai, Sharjah
2008. 06. 03. - 2008. 06. 28.


INDIA
Hyderabad, Bangalore
2007. 11. 17. - 2008. 02. 12.

Videók

Majom eszik a kerítésen

Majmok a Botanikus Kertben

Riksa, szerelem, száguldás

Welcome To Bombay

Repülőn
Képgalériák

Február 11-12., Bangalore

Február 9., New Visa Party

Február 5-8., Bangalore

Február 1-4., Bangalore

Január 27-31., Bangalore

Január 20-26., Bangalore

Január 12-20., Bangalore

Január 8-11., Bangalore

Január 2-7., Bangalore

2008. jan. 01., Bangalore

Szilveszter, Bangalore

December 27-30., Bangalore

December 26., Bangalore

December 18-25., Bangalore

December 17., Bangalore

December 15-16., Bangalore

December 10-14., Bangalore

December 8-10., Hyderabad

December 6-7., Hyderabad

December 3-5., Hyderabad

Nov. 29 - dec. 2., Hyderabad

November 27-28., Hyderabad

November 26., Hyderabad

November 25., Hyderabad

November 24., Hyderabad

November 23., Hyderabad

November 22., Hyderabad

November 21., Hyderabad

November 20., Hyderabad

Még mindig Bangalore-ban

Fellépés Bangalore-ban

Nandi-hegyen

Mindenféle - vegyes képek

Megérkezés

Mumbai repülőtér

Repülőn

Még otthon
Hozzszls
* Nv: 
E-mail cm: 
Hozzszls: *
2008-01-18, 08:56:51

2007. január 17.

Már 11-kor keltünk, mert Sam-et vártuk, hogy az ittmaradásunkhoz szükséges vízumhosszabbítást és repülőjegy-áttetetést intézzük. Megérkezése előtt azonban befutott Rommel váratlanul, mondta, hogy ehhez az ügyintézéshez bőven elég Sam mellé 1 ember, így Anett feláldozta magát, és elindult belevetni magát az indiai bürokrácia útvesztőibe.

Rommel megparancsolta Anettnak, hogy “normálisan” öltözzön fel (hosszú ujjú felső 30 fokban), majd miután Péter még az utcán utolérte Anettéket, és átcserélte Judit útlevelét Krisztáéra (már megint nem figyeltünk rendesen), már semmi nem állhatott útjában annak, hogy elintézzük a vízumunk meghosszabbítását.

Riksával a rendőrség felé vették az irányt. Az épület nagyon régi, és ronda volt, és rengetegen várakoztak. Valamint minden második ember fegyveres őr volt. Kellemes környék. :D Ezután beléptek egy lyukba, ahol egy ügyintéző ült. Ő rögtön mondta, hogy Sam menjen ki, mert ő csak Anettal akar beszélni (akinek úgy kellett csinálni az utasítás szerint, mint aki egy büdös szót nem beszél angolul). Így is történt, Sam közölte a hivatalnokkal, hogy nyelvi akadályok vannak, erre a kedves férfi azt válaszolta, hogy nem gond, úgyis ebédidő van. Az ebédidő egy óráját kávézással töltötték, majd irány vissza a hivatalba. Akkor már egy nagyobb terembe kellett menniük, aholis elég színes nemzetiségű embertömeg várt a sorára. Sam azonban nem akart várni, így épp annak a nyílnak a mentél, ami arra volt hivatott, hogy jelezze, hogy oda belépni tilos – szépen besétált az ügyintézőhöz. Anett gondolta, megy utána, de őt megállította egy fegyveres úr, és finoman megkérte, hogy üljön le a kis popójára. Kb 5 perc múlva Sam meg is érkezett, közölte, hogy készen is van minden, és minden rendben megtörtént. (Később kiderült, hogy ez nem így van, nem kaptuk meg elsőre a vízumot, de “no problem”, másnap Rommel is nekifut).

Ezen idő alatt otthon Gáborka, Dorika és Juszi elmentek napozni, miközben Kriszta és Péter Rocky és Rommel társaságát élvezhették. Újra megdícsértek minket, megköszönték, hogy rugalmasan, magas színvonalon végeztük a munkánkat az eddigiekben, külön köszönték, hogy befogadtuk az Ahmedot, ami tudják, hogy áldozat volt részünkről, hisz mi így is 6-an voltunk 1 lakásba, és neki nem itt kellett volna laknia…
Szóval értékelték a pozitív hozzáállást, és ennek megfelelően ők is teljesítették az összes kérésünket. Kriszta otthoni félelmei egyre biztosabban látszik, hogy feleslegesek voltak.
Megszületett az új szerződés és mindenki elégedett volt.

Ezután mi leléptünk dolgozni, Ahmed, Rommel és Rocky pedig itt maradtak. Mikor végeztünk, Raju mondta, hogy öltözzünk gyorsan és húzzunk haza, mert otthon a fent említett 3 fiatalember már vár ránk. Gábor, Anett és Dorika teljesítette is a feladatot, rövid idő alatt meg is érkeztek. Azonban a maradék 3 tag hosszas városnézésre utazott egy kedves riksasofőrrel, akinek halvány fogalma nem volt, hogy mi-hol van a városban (reméljük hazatalált). Kb 10-szeri kérdezősködés után végre meglátták Raju aggódó (már-már pánikoló) arcát, aki jól letámadta szegény sofőrt.

Az este beszélgetéssel telt, Rommel és Rocky végignézték a PROK teljes referenciaanyagát röpke másfél óra alatt, majd vad ötletelésbe kezdtek, hogy hogyan lesznek ezek a dolgok megvalósítva itt Indiában… Szóval sínen vagyunk! Minden otthon maradt PROK-os kezdjen el gondolkodni azon, hogy legközelebb szándékozik e csatlakozni kis világlátó csapatunkhoz, akár táncos, akár hostess munkakörben!

Ahmed ezen idő alatt szép csendben berúgott, férjhez akarta adni Krisztát, többször sírva fakadt, amiért el kell válnia a csapatunktól, ezután beesett az asztal alá, aztán mikor onnan kiszedtük, lefektettük aludni. El is aludt, majd a megbeszélés alatt többször felhorkantott, valamint gázokat eregetett mindenki nagy nagy derültségére.

Rommelék elmentek, mi még angoloztunk kicsit, aztán mentünk aludni.