2008. január 9.

A kakasokkal keltünk, reggeliztünk – meg is lepődtek, nem szoktunk mi ilyet – és 11:00-ra indulásra készen vártuk a taxit. 15:00-ig. No comment!

Végre útra keltünk, 3 taxival: másfélben a csomagjaink, másfélben mi. Átszeltük az egész várost, majd befordultunk AZ utcába! Raju lent várt minket, és nagyon örült, és persze mi is. Visszakaptuk a régi szobánkat, nagyon jó érzés volt, hogy így vártak minket. Egyetlen szépséghibája van a dolognak... Ahmed velünk lakik. Állítólag csak rövid ideig... legyen így. Nagyon kedveljük őt, de ez azért már durva. Nem akarjuk, hogy ez így legyen. A másik szobában – velünk szemben – lakik a többi magyar, de ott személyes okokból nem látják szívesen Ahmedet, és ő sem akar oda menni. Jó kis helyzet. Ez a lakás épp megfelel 6 összeszokott embernek, de így... Most miért nem lehet minden tökéletes?!

Ideértünk, ledobáltuk a cuccainkat, összeszedtük a fellépőruhákat, és már startoltunk is dolgozni. Csak 2 showt kértek, mert nagyon későn értünk oda. Jó is volt így. Riksával mentünk az áruházba, és azzal is jöttünk haza. Ez azért jó megoldás, mert nem kell órákat várni mikor indulni akarunk. És nem elhanyagolandó tény, hogy eddig pont 3-szor annyi km-re voltunk a munkahelytől, mint most. Beköltöztünk a városba!

A vacsit Sam készítette, rántotta, maszala nélkül. :D Most mosunk MOSÓGÉPPEL, Tandoori Paneer Tikka with Red Chilli Bijli chips-et eszegetünk, beszélgetünk, és írjuk a blogot ;-)