2007. november 18.

Reggel Péter elsőként kelt, és keltette a társaságot, ami nem volt egyszerű – az időeltolódás miatt eléggé meg vagyunk keveredve. 10-kor kezdtünk el kelni, amit 11-re be is fejeztünk. Ezután kaptunk reggelit: rántotta, ami egyáltalán nem úgy néz ki, mint otthon, de nagyon finom; pirítós, vaj, lekvár, és kávé. Amúgy a kávé itt nagyon finom!

Utána elkezdtünk készülődni, mert az ígéret szerint fél 4-4 között jöttek értünk. Dorina elkészítette mindenki haját, így ő maradt a legvégére – ami miatt jól elkésett a készülődéssel. Hogy tovább fokozódjon az izgalom, fél 3-kor csengetnek, és jön két ember, mondják, hogy ők a taxisaink, akik a fellépés helyszínére szállítanak minket. Mondtuk, hogy mégnem vagyunk készen, hisz későbbre ígérték. A szokásos mondatot kaptuk: “No problem!”. 4 óráig ültek a ház előtt. :D Mi pánikszerűen próbáltuk kihasználni az utolsó perceket, még átnéztük a koreokat, merthogy a 6 napnyi felkészülés elég kevésnek bizonyult. Szóval izgalommal teli félelemmel indultunk el a bevásárlóközpont felé. 3-an jöttek értünk, egy 5 személyes kocsival. Minket hatunkat betuszkoltak a hátsó- és az egyik anyósülésre. A két másik kísérő pedig valahonnan kerített egy szakadt motort, és azzal törték az utat nekünk. Megint féltünk az úton. Őrület itt a közlekedés.

Útközben sok érdekességet láttunk: az utcán valamilyen szarvasmarhák mászkáltak, és épp láttuk, hogy egy sas elkap egy másik állatot a főútvonal közepén.

A bevásárlóközpont nagyon nagy és szép volt. A taxisok mindenhova kísértek minket, mindenben segítenek. Az öltözőben találkoztunk Philip-el, aki elmondta, hogy kb 40 percünk van átöltözni, és kezdeni. Így is lett.
Ám előbb vásároltunk egy bőröndöt a Krisztának ahelyett, ami a repülőn tropára ment.
Egyszercsak eljött a pillanat, amikor bemondták: “PROK Production Show!” :D Tök jó érzés volt! ;-)
Az előadás jól sikerült, és nagyon nagy sikerünk volt a latin műsorral. Kis szépséghiba volt, hogy megugrott a cd, így 3-szor kezdtük el. Amúgy nem lett volna ezzel baj, ha nem másfélszeres gyorsasággal szólt volna a zenénk. De így szólt. Így a 4-dik perc után már majd kiköptük a tüdőnket, amihez még az is hozzájárult, hogy 30 fok van, és nagyon magas páratartalom.

Kb 50 perc után következett a másik műsorunk, amitől tartottunk egy kicsit, egyrészt a tempo miatt – amit aztán Péter orvosolt – másrészt hogy túl sok(k) lesz ez az itteni közönségnek. Nos, szerencsénk volt: talán mégjobban tetszett nekik, mint az előző. Itt minden klappolt.

Összeszedtük magunkat, majd életveszélyes körülmények között rongyoltunk hazafele, épségben megérkeztünk. Lóhalálában elszaladtunk a boltba és netezni, a Gáborkáéktól kaptunk ajándékba nyalókát! Juhúúú! Mire visszaértünk kész volt a vacsi. Most este pedig végignéztük azt a rengeteg képet, amit ez alatt a pár nap alatt készítettünk. Rengeteget készítettünk! Most pedig szunya!