2008. január 6.

Napközben elég későn keltünk fel. Miután összeszedte mindenki a maga kis csomagját, elindultunk a fellépésre. Rengeteg ember volt ismét vasárnap az áruházban. Egyszerüen felfoghatatlan, hogy ez a rengeteg ember hétközben mit csinálhat?

Na de erre a kérdésre lehet, hogy soha nem fogjuk megkapni a választ. Miután vége lett a fellépésnek, elindultunk hazafelé és mindenki azt gondolta, hogy egy sima vasárnapi napunk lesz. De persze Rommel ismét gondoskodott arról, hogy ne legyen az. Egyszer csak megcsörrent a telefon és közölte, hogy nemsokára ott van a szállodában.

Mi csak vártunk vártunk és vártunk. Gábohrka kiment Krisztáék erkélyére, hogy telfonáljon, meglátott három embert a szálloda ajtaja felé haladni. Azonnal berohant és közölte a többiekkel, hogy Rommel nem egyedül jön. Gondoltuk, hogy Sam is vele tart. De nem így lett. Rommel az áruházigazgatóval és annak barátjával Ahmeddal érkeztek hozzánk. A táskából előkerült egy üveg Bacardi és rengeteg víz és egy cola.

Nagyon sokat beszélgettünk. A legérdekesebb dolog az volt, hogy az áruházigazgató és barátja, akik egyébként eléggé tekintélyt követelő személyiségek elmondták, hogy ők azért nem esznek meg semmilyen húsból készült ételt, mert amikor az állatot levágják, akkor az fáj neki és nem szeretnék, hogy az a fájdalom az emberbe is átmenjen, miután megeszi az ételt.

Ezek után megkóstoltuk azokat az ételeket, amiket nagyon kedvesen kitálaltak nekünk. Aztán Rommellel megbeszéltük, hogy akkor a szabadnapunkra betervezett főzés még áll-e és számíthatunk-e rá. Egy hosszabb rövidebb telefonálgatás után közölte, hogy 95%, hogy eljön. Na akkor egy picit kétségbe estünk, de azt mondtuk magunkba, hogy ha nem jönnek el, akkor legalább mi eszünk egy kis hazait.

Miután elmentek még beszélgettünk és megírtuk a bevásárlólistát, aztán mindenki izgalommal tele várta, hogy minél előbb elérkezzen a hétfő.