2007. december 17.

Szabadnap! És nem is akármilyen! Na, de kezdjük elölről.

Rommel még hetekkel ezelőtt kiejtette a száján, hogy Bangalore-ban milyen szép aquaparkok vannak – nos, akkor ő még nem sejtette ennek következményét. Persze, hogy kitaláltuk, hogy ott a helyünk! El is kezdtük szervezni az utat, amit Rommel egyetlen mondatával haza is vágott: nem mentek sehová egyedül!!! Érzésünk szerint kissé túlreagálja a dolgot, mert hát mi bajunk lehet egy aquaparkban, de szerencsésen alakult a történet, hisz Samet adta mellénk szárazdajkának...

...aki az itteni szokásoknak megfelelően 1 órát késett a reggel 10 órás találkozónkról, de ezt mi már rutinosan eleve bele is számoltuk. Elindultunk, miniben/rövidnaciban/trikóban (amit kivételesen nem cseréltettek le velünk mindent takarós szerkóra), kis strandtáskáinkban a bikinikkel, törölközővel – lelkünkben azon tény iránt érzett örömmel, hogy látszik némi esély arra, hogy nem csontfehéren térünk haza ottonainkba, miután itteni küldetésünk lejár...

Így napozásra készen, jókedvűen, indiai slágereket énekelve tettük meg az odavezető 50 km-es utat. Már a park bejáratánál egész biztosak voltunk benne, hogy eme helyet nekünk találták ki. Ráadásul az is nyilvánvalóvá vált, hogy csakúgy, mint Hyderabadban, itt is egybe van építve az aquapark a vidámparkkal. A belépőért cserébe mindent használhatunk.

Elsőre a vidámparki játékok mellett döntöttünk, amik nagyon újszerűek, modernek és rendkívül paráztatósak voltak. A bevállalósabbak (Gábohrka, Dorina, Péter és Sam) minden rettenetet végigpróbáltak, erről nem írunk többet, mert a mellékelt képek magukért beszélnek. A Földön maradottak is nagyon jól szórakoztak, és próbálták megörökíteni társaik minden másodpercben utolsónak tűnő létpillanatát, fotók formájában.

A park hihetetlen színekben pompázott, és nem csak a színes játékoktól, hanem attól a rengeteg virágzó növénytől, ami decemberben még akkor is durva, ha az ember épp Indiában tartózkodik. Emellett halakat is láttunk a parkban található kis “tóban”, akiket kézből lehetett etetni, annyira szelídek voltak.

Ezután a vízi világ felé vettük az irányt, ám előtte kis pihenőt tartottunk egy kis lugasban, ahol Sam kicsit megint mesélt az indiai szokásokról. (Big! Figyelj!) Téma: Hogyan csajoznak az indiai pasik. Ez azért érdekes, mert ugye még múltkor Rommeltől megtudtuk, hogy nem mászkálhatnak kézenfogva, nem nagyon járkálhatnak el a lányok egyedül, nyilvánosan nem érhetnek egymáshoz stb stb. Szóval ez egy érdekes témának ígérkezett.

Megtudtuk, hogy társasági összejöveteleken ismerkednek, esküvőkön, családi bulikon, és néha szórakozóhelyeken. Először a pasi kifigyeli a csajt, és rámosolyog :D Ha a csaj is visszamosolyog, még különböző – számukra – egyértelmű jeleket adnak egymásnak, mint pl. kacsintgatás és hasonlók. Majd szóbaelegyednek és elmennek autózni a városba, hogy tudjanak beszélgetni, mert nyilvánosan nem mutatkozhatnak. :D :D :D

Ezután, ha szerelembe esnek, ezt titokban tartják, mert a lányos szülők sokkot kapnának, így titkos randik következnek. Azt nem tudjuk, hogy hol, mert haza nem mehetnek, nyilvános helyre sem, szóval valószínű marad a kocsi :-) A fiús házhoz akkor mehetnek, ha a lány szimpatikus a fiú szüleinek, mert ha nem, akkor nagyon nagy haddelhadd következik. Vannak, akik ennek ellenére is kitartanak egymás mellett, de akkor általában messzire költöznek és új életet kezdenek. Vagy marad a házasság, ami nem ritkán már pár hét után bekövetkezik, tekintve, hogy szorosabb kapcsolatot csakis ekkor létesíthetnek. :D

Szóval, ezt mondta Sam, de a személyes véleményünk szerint, azért vannak oly leleményesek, hogy a fent említett variációkon túl is lenne mit mesélniük, dehát nem meséltek. :D

A pihenőt az aquaparkos rész váltotta, amin már az elején tisztán látszott, hogy problémás lesz. Ugyanis MINDENKI – rajtunk kívül – ruhában fürdött. A legdurvább az inges-farmeros pasi volt, aki ebben a cuccban csúszdázott önfeledten... de a legmerészebbek is max. térdgatyáig vetkőztek. S jöttünk mi, nem kicsit zavarban, és bikiniben...

Kérdeztük Sam-et, hogy ez nem gáz-e, ő erre annyit mondott, most miért, már ő is látott bikinit: a tv-ben. Ez nem vicc. Iszonyú kellemetlenül éreztük magunkat. Azért Dorina és Anett a fiúk társaságában végigtesztelte az összes csúszdát, azonban a napozásról le kellett mondanunk – lehet, mégis fehéren megyünk haza?!

Ezután még bementünk egy CineMagic nevű terembe, ahol egy nagyon élethű filmet vetítettek - száguldottunk a Föld mélyén valami kis vasúti kocsin - miközben ezzel összhangban rázkódott a szék alattunk, és prezentálták az összes oda vonatkozó hatást is (hang, fény, szél stb.). Tök jó volt.

Az est fénypontja a lézershow volt. Az utolsó másodpercben estünk be, lerogytunk a székre, és tátva maradt a szánk... Elképesztő látvány tárult elénk, tökéletes együttállásban a hallott zenével. A hangulatot tovább fokozta, hogy kb. a második percben a teremben tartózkodó emberek felpattantak, és boldogan sikítva, énekelve elkezdtek táncolni. Hiheteletlen, leírhatatlan élmény volt. Igazából készítettünk róla egy videofelvételt, de Gábohrka (az ő kezében volt a kamera) annyi nyomdafestéket nem tűrő szót sorolt fel eme néhány perc alatt – elragadtatásában – hogy ha mindet kivágjuk, nem marad mit mutatni :-) Így eme kincs megmarad a szűk családnak és a közeli barátoknak. A többieknek ajánljuk, hogy feltétlen látogassák meg a Wonder La nevű komplexumot, ha Bangalore-ban járnak! Felejthetetlen élmény volt!