2007. december 8.

A napunk ma 14:00-kor kezdődött, nagyjából a szokásos módon, csakhogy most Jucit véltük gyengébbnek. El is kezdtük a kezelését, majd a készülődést a bemutatóra.

A latin műsort Jucink kiválóan teljesítette, de miután a liftben összerogyva, falfehéren szemünkbe nézett, azonnal közöltük társunkkal, hogy a további műsorokból, a saját érdekében, likvidáljuk. A mai műsorunk még ezen megrázó események ellenére sem rejtette véka alá titkait, melyeket mindezidáig tartogatott. Mikoris Gábohrka, a hip hop bemutató végén, egy izmos parasztlengővel, tenyéréllel leZÚZta az egyik, plafonon csüngő karácsonyi alumíniumcsengőt, mely együltő helyében összetört, majd Gábohrka vigyorogva letette a díszlet maradványait a tánctér mögötti pultra, mondván: ”Sorry!”, és tovább táncolt. A merényletet nem csak a csengő bánta, Gábohrka kezeire ránézve nyugodt szívvel állíthattuk, hogy az bizony bedagadt. Az indiai barátaink segítőkézségét kiemelvén, 20-an vetették magukat Gábohrkára, és valami ocsmány büudös gyógynövényes gézt tekertek a kezére, de bevált, mert társunk elmondása szerint hideg érzetet képzett a tenyérélén. Ezt követőleg hazamentünk, és kis beszélgetés után aludni tértünk.