2007. november 27.

Ismét nagyon sokáig aludtunk. Miután felkeltünk délután a szokásos dolgok történtek velünk. Elindultunk a fellépésre, és igy nagyon gyorsan eltelt a nap. Igazábol semmi kulonos nem történt velünk. Nem voltunk életveszélyben, nem dobtak be egy petárdát sem az ablakon, nem vesztünk össze. Kivéve hazafelé. A kis 21 éves kuntakinte barátunknak – aki ránk vigyáz – megemlítettük, hogy álljunk meg egy boltnál, mert nincs vécépapírunk. Ez így is történt. Bevásárlás után viszont kétségbeesve tapasztaltuk, hogy a riksáink nélkülünk indultak el. Mozes azt mondta, csak háztól házig fizetik az utat, és ez a kis megállás már nem számít. Mondhatjuk, hogy nagyon berágtunk. Márcsak azért sem fizetünk a riksáért – mondtuk mindannyian. Igy elindultunk totál felpakolva, hulla fáradtan hazafelé. És a kb. 20 perces uton az osszes magyar szot elmondtuk a barátunknak, ami a nem tetszésünket fejezte ki.:) Viszont ezért a nem túl szerencsés hazaúrért kárpótolt minket Dorina és Gábohrka krumplipüréje és rántott sajtja.

Vacsora után megnéztük a fellépésekről készült videót. Anett még hajanali hatig beszélt az otthoniakkal, mialatt a többiek az igazak álmát aludták.