2007. november 24.

Végre kipihentük magunkat. Legalább 10 órát aludtunk. Az új mosógépet, amelyet Magyarországon kb 30 éve nem lehet kapni, kipróbáltuk. Nagyon szép és vadi új. Miután Kriszta kimosta az első adagot, a döbbenet ült ki az arcunkra, hogy milyen koszosak a ruháink. Péter és Sam elment, hogy az internet ügy végre pontot rakjon. És láss csodát!!!!!A többiek addig készülődtek az esti fellépésre. A fellépésre vezető út – a hagyományokhoz híven – nem zajlott problémamentesen. Kriszta, Judit és Péter riksája eltévedt, de öröm az ürömben, hogy láttak egy tevét. Gábohrka, Anett, Dorina és Sam riksája pedig lerobbant. Át kellett ülniük egy másikba. Végül mindenki épségben megérkezett és a show ismét nagy siker volt.

Ezen az estén megismerük Moses-t, aki Sam helyett fog minket terelgetni a fellépéseken. Nagyon szimpatikus és kedves fiu. A fellépés után közös megegyezés alapján elhatároztuk, hogy belevetjük magunkat az indiai éjszakába. Sam szerzett jegyeket az egyik előkelő bárba. Haza értünk, a lányok felvették a minit, Gábohrka pedig feldulta magát, hogy a 25 fokban nem mehet papucsba, mert nem fogják beengedni. Beszálltunk a taxiba és elindultunk az uticélunk irányába.

Megérkeztünk a bár elé, ami inkább hasonlított egy elhagyatott raktárépülethez, mint discohoz. Elindultunk az emelet felé. A lift előtt álló biztonsági és kidobó személyzet nem volt éppen bizalomgerjesztő, de Sam megnyugtatott minket a szokásos mondattal: No problem. Bent kellemes meglepetés fogadott minket. A hely nagyon gyönyörű volt. Barátságosak voltak az emberek. A hely tulajdonosa egy japán 140cm-es ember volt. Mindenben a kedvünkben jártak. (lekapcsolták a légkondicionálót, külön aztalhoz ültettek minket.)Sam azt mondta, hogy ezen a helyen pop, jazz és funky zene szól. Mondanunk sem kell, hogy nem ezt kaptuk. Sikerült kifognunk az elektronikus zenei napot :-) Minden óvintézkedést megtettünk annak érdekében, hogy a lányok teljes biztonságban érezzék magukat. Akkor döbbentünk rá, hogy a lányok biztonságban vannak, amikor egy férfiakból álló csoport elkezdte beráncigálni Gábohrkát a tánctérre. A buli egyre jobb volt. Már elértünk arra a pontra, hogy addig nem megyünk haza, amíg nem mutatjuk meg az indiaiaknak, hogy táncol egy magyar. Döbbenten tapasztaltuk, hogy a zene megállt. Gondoltuk áramszünet. De aztán amikor megláttunk egy símaszkos, felmosófának látszó bottal a kezében hadonászó embert, enyhe sokkot kaptunk. Kriszta felkiáltott: Ez tuti egy terrorista! Mindenkit kiküldtek a bárból. Mint kiderült, azért volt ez az egész, mert csak 23:30-ig lehetett volna nyitva hely. Ekkor már hajnali 2 volt.

A kedves japán tulajdonos, a helyi dj-k sűrűn kérték a bocsánatunkat emiatt a “kisebb” incidens miatt. Szerveztek nekünk egy másik bulit, de arra már nem volt kedvünk elmenni. Miután hazaértünk, először eldöntöttük, hogy melyik ruhában fogunk táncolni, aztán lefeküdtünk aludni.