2008. december 29. – hétfő – Budapest, München, Dubai
Elsőként Gáborka érkezett meg Ferihegyre, hogy nehogy elaludjon otthon a várakozásban, ugyanis már több napja nem aludt. Hamar megérkeztek Krisztáék is, persze ők sem sokkal jobb állapotban, majd végül Anett is csatlakozott, természetesen kicsit később, szokásához híven. A feeling nem volt meg. Úgy éreztük mintha csak mondjuk Hatvanig terveztük volna az utazást, pedig még várt ránk egy közel 26 órás út. Felhívtuk Rockyt, hogy legyen kedves megosztani velünk néhány információt, pontosan három csörgésnyi időt adtunk neki, hogy felvegye, de mivel nem tette egyszerűen fogtuk magunkat és felszálltunk a gépre. Pedig csak azt akartuk kérdezni, hogy ki fog minket várni Jemenben.
A csomagokkal nem volt gond, úgyhogy sejthettük volna, hogy majd valami mással lesz. És ekkor megláttuk a repülőgépet, ahol már tisztán látszott, hogy Gábohrka se széltében, se hosszában nem fog elférni. Egy szó mint száz, a Jucira volt optimalizálva a gép. Ha hajó lenne lélekvesztőnek neveznénk, de a repülő esetében ezt nem tudjuk, hogy hogy hívják, de egy tuti: kicsi volt és kész.
Miután megérkeztünk Münchenbe, hat óra kényszerpihenő volt betervezve a következő repülő indulásáig. Ismét felmerült a gondolat, hogy vajon vár-e minket valaki a célállomáson. Mikor próbáltuk kideríteni, hogy a Rocky visszahívott-e minket, megkaptuk a megnyugtató választ Kriszta anyukájáéktól smsben: ”Mi beszéltünk vele, hívott, mondtuk, hogy úton vagytok, megnyugodott.” Később kiderült, hogy ez pontosan így zajlott: Csörög a telefon a Tátra utcában. Rocky az! Zap mondja Zanynak: “Szerintem vegyük fel” és már fel is kapja a telefont. Rocky beszél, Zap közbevág: “Kriszta München” Rocky még beszél kicsit és lerakja a telefont. (Reméljük nem azt mondta nekik, hogy elmarad a munka és forduljunk vissza!) :D
Az Emirates gépe minden képzeletünket felülmúlta: tágas belső tér, ízléses, visszafogott színek, TV, számítógépes játék az előttünk ülő utas székének háttámlájába beépítve, fejenként egy! Így unalmas perceinkben lehetett Mahjongot, Passziánszt stb. játszani, vagy a gép aljára és a pilóta fülkébe szerelt kamera látképére rácsatlakozni és az utazás minden pillanatát vizuálisan is élvezni. A kaja is jó volt, a gépen is elég kevesen utaztak, aludni is tudtunk úgyhogy nagyon jól utaztunk.
Itteni idő szerint éjfél körül megérkeztünk Dubaiba és már itt érezhettük ennek a meleg éghajlatnak a kellemes hatásait. Kabátokat, pulóvereket az első három percben eltettük a böröndök mélyébe és elindultunk arra a tíz km-es sétára, ami alatt megkerestük azt a helyszínt, ahol a következő hét órás várakozáshoz szükséges igényeink mindegyike kielégítésre talált: áram, internet, wc, Burger King, dohányzóhelyiség, kényelmes szőnyeg és mindez szemmel látható közelségben. Így levertük a táborhelyet.
Nagyon izgalmas nekünk itt, mindíg történik valami. Épp most ápolnak egy embert mellettünk, aki rosszul lett; jönnek mennek a sejkek (legalábbis annak néznek ki – lepedő + konyharuha); egy férfi negyed órája minket kameráz, de nem lesz túl izgalmas az anyag mert konkrétan nem csinálunk semmit; emberek alszanak a padok alatt megmagyarázhatatlan pózban; és egy csadoros nő épp mellettünk szólalt meg hogy: “I am Batman” Mára már nincs más dolgunk, mint megvárni a reggelt, hogy elindulhassunk végső uticélunkra.