2008. június 7. – szombat

Délután neki indultunk Dubai szélsőnek. A cél Rocky irodája volt, ma várt minket. Odafelé taxival mentünk, így tudtam néhány képet készíteni az utazás alatt.

Rocky örült, hogy lát, én is neki – tök megnőtt a haja :D Beszélgettünk vagy 1 órát (H. meg a Rocky beszélgetett, én meg próbáltam követni a történet fonalát – nem is megy rosszul). Megint elmondta, hogy mennyire elégedett volt velünk az indiai munka során, felmásolta a gépére az anyagunkat és megígérte, hogy nekilát munkát keresni nekünk. Októbertől mindenképp számít ránk, de megpróbál erre az időszakra is nézni valamit. (Rá egy órára, hogy eljöttünk, mégegyszer telefonált, és még kérdezgetett pár dolgot – ez bíztató ;-) )

Hazafelé nem bírtunk taxit fogni, senki nem állt meg. A buszmegállóban kiderült, hogy Sharjah felé nem visz semmilyen busz innen, de egy kedves fiatalember azt javasolta, hogy a következő buszra szálljunk fel, az elvisz egy taxiállomásra, és ott tuti tudunk fogni egy kocsit. Jó ötletnek tűnt. Mondta, ő is azzal a busszal jön, szól ha le kell szállni.

A buszon az első ülések a nőknek vannak fenntartva, és ez ki is van írva. Ha ott történetesen egy férfi ül, akkor fel kell állnia, ha felszáll egy nő, és el kell mennie hátra. Ha tele van a busz, nem engednek fel több embert – kivéve ha nő. És ha azon múlik, hogy felférjen, akkor egy férfinak le kell szállnia. Ez itt így működik.

A busz elindult teljesen ellentétes irányba, mint amerre az eredeti uticélunk volt, és a kis nepáli srác, mindig azt mondta, hogy a következő megállónál kell leszállni – így utaztunk vagy fél órát, és vagy 20 megállót. :D

Az út során egyre durvább lett a környezet – egy olyan negyedbe értünk, ahol csak munkásszállók vannak, minden egyforma, még a ruhák is, amik az erkélyeken száradnak. :S Mindenhol mezítlábas gyerekek fociztak a porban… Vendégmunkások. Nem éppen ideális körülmények között.

A taxiállomás is hasonló helyen volt, így mikor leszálltunk, úgy néztek minket, mintha más bolygóról jöttünk volna. Körbeálltak, még egy pillanatra meg is ijedtem. De csak arról volt szó, hogy úgy megörültek a “turistáknak”, hogy mindenki segíteni akart. Végül találtunk egy olyan 8 személyes taxit, amiben még épp volt 2 hely, és a mi uticélunk felé tartott. Engem előre ültettek, H-t hátra, és már száguldottunk is hazafelé.

Eddigre rádöbbentünk, hogy nem is ettünk még ma, így egyből egy étterembe mentünk, ahol megint nagyon jót ettünk. Utána, csavarogtunk egy műszaki áruházban – nem az én ötletem volt! Aztán hazafelé észrevettem egy kis utcában egy díszhal-kereskedést, ott is körülnéztünk – na ez az én ötletem volt! ;-) Képek mellékelve :D

Ez egy tök jó nap volt. :D