2008. február 10.
Innen Indiából ez az utolsó bejegyzésünk. Holnap indulunk haza. Szomorú mindenki, de azért tartja bennünk a lelket, hogy tudjuk, hamarosan visszajövünk. Rommel egyfolytában mondogatja, hogy ne legyünk ilyen letörtek, mert úgyis nemsokára látjuk egymást… közben látszik rajta, hogy talán rosszabul érinti, hogy elmegyünk, mint minket. Mózi pedig kicsit pityergett is, nagyon megható volt.
A mai fellépések túlszárnyaltak minden eddigit, az utolsónál ránk törték a kordont, és felborították a hangfalakat. Őrület volt. De sokan vigyáznak ránk, mi inkább csak nevetünk, és csodálkozunk. :D És persze örültünk. Holnap még vár ránk 2 fellépés, és az áruházból indulunk a repülőtérre.
Ma este összepakoltunk mindent, alig fértek be a cuccaink, reméljük, hogy nem lesz semmi baj a hazaúton! Szorítsatok nekünk!
Otthonról lezárjuk a naplónk ezen szakaszát. Elmeséljük még a hazaút történéseit, és még ami eddig kimaradt…
Köszönjük, hogy olvastátok a naplónkat, hogy szurkoltatok nekünk, és hogy küldtetek üzeneteket. Ez itt nagyon sokat jelent!
Have a nice flight!
biztosan fura nektek visszacsöppenni az itthoni hétköznapokba, és remélem lesz alkalmunk élménybeszámolót hallani személyesen is.
Pihenjetek sokat és barátkozzatok a gondolattal, hogy itt még erősen tél van..:)