2008. január 5.

Elhatároztuk, hogy előbb bemegyünk a városba, mert a Kriszta hallotta az Endrétől, hogy az SKC-től nem messze van egy bazár. Na a csapat kapva kapott az alkalmon. Csomagjainkat leraktuk az öltözőbe és nyakunkba vettük a várost. Egy jó 20 perc gyaloglás után még mindig nem láttuk, hogy ki lenne írva, hogy :Gyere európai, bazár vagyok itt megtalálsz :-) Megláttunk egy ajándékboltot. Betértünk. Alig, hogy a lábunkat betettük az üzletbe, 20 eladó próbált hatunkat 80 fele cincálni. Dorina ki sem látszódott a rá aggatott sálaktól, Péter nevét már az összes eladó tudta, Krisztára nyakláncokat próbáltak meg rásózni, Anettra egy függőágyat, Gábohrka pedig a vizipipákkal és a turbánnal szemezgetett, Juci pedig az ékszerdobozokkal, Ahmed pedig ordított az eladóval, hogy a boltban található dolgokat hol mennyivel olcsóbban lehet megkapni.

Miután kiszabadultunk a boltból jó pár dologgal, Juci megérzéseire hallgatva elkezdtük tovább keresni a bazárt. Körbejártunk egy egész krikett csarnokot, lejártuk a lábunkat, nagyon szép helyeken jártunk, a “Gyere európai, bazár vagyok, itt megtalálsz” feliratot viszont sehol nem találtuk.

Ma a lelkünkre lett kötve – amit a mai napig nem értünk - , hogy jó show legyen, mert egy megrendelő jön megnézni minket. A show nagyon jól sikerült (persze) és a legmegdöbbentő az volt, hogy Rommel megdicsért minket.

Miután a fellépésnek vége lett visszamentünk a hotelba, és arra számítottunk, hogy a megbeszélt buli összejön. De persze nem jutottunk el a buliba. Ezért még beszélgettünk keveset és mindenki nyugovóra tért.