2007. december 24.

Gábohrka, Anett, Dorina, Péter és a busztolás esete

Történt ugyanis, hogy a munkahelyünkről hazafelé tartva, minden előjel nélkül megállt a minket szállító autó. A sofőr tájékoztatott minket, hogy kifogyott a benzin, majd az első arrafelé haladó motor hátsó ülésére felugrott. A motor sofőrje meg sem lepődött, hogy haladás közben egyszercsak mögötte terem egy ember, rezzenéstelen arccal mentek tovább. Hamarosan újra láttuk söfőrünket, aki futva érkezett, a kezében egy másfél literes flakonban a benzinnel. Mindhiába. Kb fél órát szenvedett a tanksapkával, miközben még telefonált is – majd végre a kocsiba került az üzemanyag – de az mégsem indult. A betolás mellett döntöttek. A lányok nem szállhattak ki a kocsiból, Péter és Gáborka – utóbbi fehér nadrágban és totál sminkben – tolta a járművet, míg a sofőr indítani próbált. Ez a módszer sem vezetett eredményre. Bár elég sok taxis ajánlgatta szolgáltatását, mi csak ellenőrzött – Sam által telefonon rendelt – taxival közlekedhetünk, tehát várakoztunk, de végül szerencsésen megérkeztünk a hotelba.

Esőzések Indiában

Napokig esett az eső. Állítólag Chennai-ból érkezett. Mindenesetre elég lehangoló volt, és mivel itt az utak jó része nincs lebetonozva, így sárga sár folydogált mindenfelé, nem kímélve az amúgy sem tiszta ruháinkat, cipőinket. Ha nem említettük volna, sajnos nincs mosógép a szállodában, és csak kézzel tudunk mosni, azon teherrel megspékelve, hogy itt egy ruha 3 napig szárad a páratartalom miatt. Szóval nem azért vagyunk “koszosak”, mert ennyire aklimatizálódtunk, csupán technikai okai vannak. A rossz idő a hangulatunkat sem kímélte, így azon nyomban kitaláltuk, hogy vásárlással kell szintre hoznunk magunkat. Egyik este fellépés után remekül meg is szerveztük, hogy elmegyünk a Fórumba, eszünk valami normálisat, meg mászkálunk, nézelődünk, shoppingolunk, hisz láttuk, hogy ki volt írva: nyitva 22:30. Sam megint jó partnernek bizonyult az elképzeléseink megvalósításában, mondta, hogy menjünk el a taxikkal, ő meg majd értünk jön a saját kocsijával ha végeztünk. Meg is érkeztünk – bőrig ázva – berontottunk az áruházba... ahol minden zárva volt, a kajáldák kivételével. Csak azok vannak nyitva fél 11-ig. Sebaj, akkor már belaktunk. Hívtuk Samet, hogy jöhet értünk, majd kimentünk az áruház elé a hidegbe, mert az őrök már nagyon noszogattak minket. Sam persze megint nem kapkodta el a megérkezést. Ezen idő alatt, csodák csodájára egyszercsak szembe találtuk magunkat Rommellel és az Ő Édesanyjával, akik véletlenül épp arra jártak. Nagyon szép Anyukája van, és kedves is. Mikor Sam megérkezett, azon nyomba vitába keveredtek Rommellel, amit nem értettünk, mert hindiül ment az “egyeztetés” (Rommel mondta, Sam hallgatta). Eddigre mi már kockásra fagytunk. De megpróbáltatásainknak nem lett vége, hisz Rommel közölte: “2 perc és itt vagyunk”... mi itt már tudtuk, hogy el vagyunk veszve. Minimum egy órát kell még várakoznunk eme zord időjárásnak kitéve. Így is lett. Szenvedtünk egy sort, bemásztunk a hóember házába, táncoltunk, stb, de mulatságunknak a helyi biztonsági őr gyorsan véget vetett. Itt kérem rendesen kell viselkedni. Pf. Mikor azt hittük, már nem jöhet rosszabb, megláttuk Rajut – aki rejtély, hogy hogy került ide – és mondta: ma ő visz minket haza. Az alábbi módszerrel: 2 riksa és 1 motor áll rendelkezésre. Egyik sem tűnt túl bíztatónak esőben... Nem volt más választás, így Péter lelkesen (tényleg lelkes volt, ez nem csak egy szófordulat) felpattant a mocira Raju mögé (persze sisak nélkül), a többiek pedig beékelődtek a csuromvizes riksákba. Jelentem minkenki megfázás nélkül megúszta a kalandot.

Péter, India új csillaga

Történt ugyanis, hogy Pókember barátunk, alias Endre (itteni nevén Endrúúú) a trapézos számához Péter segítségét kérte. A sztori a következő: Endrúúú leng a trapézon pókember jelmezben, Szandra sétálgat az áruházban SKC-s szatyorral a kezében, mit sem sejtve, majd jön az a galád Pítör, és jól megtámadja Szandrát. Ekkor Endrúúú azonnal akcióba lép, és megpróbálja megvédeni a lányt, így egy kisebb verekedés tör ki Endrúúú és Pítör között. Amiből – hát igen, a mi csapattársunk – Pítör jön ki győztesen. Úgy orrba vágja a pókembert, hogy az egy emeletet zuhan lefelé. Péter őstehetség. Erre a tényre persze nem Indiában derült fény, hisz már otthon is remekül alakította a biztonsági őrt, takarítőnőt, illetve a zenészt – egy régebbi műsorunkban. Azonban az ittenieknél is óriási sikert aratott, azóta szobrot emeltek neki, és csak suttogva merik kiejteni nevét.

Ahmed

Nem bírunk betelni vele. Kincset találtunk itt Indiában. Egyik este Juci pizsiben indult meg a konyha felé, hogy hozzon vizet (tudjátok, itt szigorúan tilos meginni a csapvizet), mikoris a folyosón összeakadt Ahmeddal, ami azon nyomban kimarta Juci kezéből az üveget, és cselekedett. Majd beült fél órára Anették szobájába (Ahmed nem nagyon beszél angolul sem, magyarul meg pláne nem...), aztán elköszönt és aludni tért.

Ahmeddel vacsorázni egy élmény. Nagyon sokat eszik, és nagyon gusztusosan elkészíti a kis falakákat, az embernek mindig van egy kényszerképzete, hogy Ahmed kajája finomabb. :D Nem ezt hallottuk az arabokról, de ő mindenre rácáfolt amúgy is, ami általánosságokat hallottunk a népéről.

Juci, aki egy rövidnadrággal és egy trikóval kiírtja fél Indiát

Előző este Juci rossz hírt kapott. Sajnos vannak emberek, akik nem tudják, hogy kell viselkedni, nem ismerik az empátia fogalmát, és megtalálják a legrosszabb időpontot arra, hogy bántsák azt az embert, akit állítólag szeretnek. De Jucit nem gumicukorból faragták, így összekapta magát, és másnap már egy elég forró rövidnadrágban, egy mélyen dekoltált trikóban, mosolyogva jelent meg a taxinál. A fellépések közötti egyik szünetben Pítőrrel az áruházzal szemben található büfésorra tartottak, mikoris bekövetkezett a katasztrófa. India nincs felkészülve egy magyar táncoslány látványára, pláne ilyen cuccban. A mérleg: 1 koccanásos baleset, 1 elfelejtett bekanyarodásból keletkezett káosz, és sok-sok majdnem-baleset.
Mindenki biztonsága érdekében mondom: Csadort Jucira!!! :D

Karácsony

Már előre lehetett látni, hogy semmi sem lesz a szokványos. Fenyő sehol, van helyette pálma; család sehol, vagyunk helyette egymásnak; ajándék sehol, de majd pótoljuk januárban; hó sehol, de van helyette 30 fok... A szabadnapunkat elhalasztották, így dolgoztunk, mint mindig. A karácsony itt nem nagy szám, kevesen ünneplik. Elhatároztuk, hogy azért megadjuk a módját, körülmények ide vagy oda, így végezvén a napi bokros teendőinkkel, mindenki kicsípte magát, megfogtuk az egyszem gyertyánkat és elindultunk az étterem felé. Útközben összefutottunk Ahmeddal, aki enyhe sokkot kapott a látványunktól, és pánikszerűen szaladt a szobája felé, hogy melegítőjét és papucsát ünneplőruhára cserélje. Egy nagyon elegáns és rendkívül illatos Ahmed tért vissza hozzánk. Így ebben a szűk körben, 1 db gyertyával ünnepeltük a karácsonyt, indiai ételeket fogyasztva, viszont nagyon finom vörösbort kortyolgatva. A pincérek meg is kérdezték, hogy miért csíptük ki magunkat, buliba megyünk? Mondtuk, nem, csak karácsony van. Mondták: Ja, tényleg! :D Később táncoltunk kicsit egy meglehetősen gyenge, de annál lelkesebb indiai férfi énekes produkciójára, majd visszavonultunk a szobáinkba, és a neten, vagy telefonon - legalább hangban - együtt voltunk kicsit a Családunkkal.
Boldog Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek!