2007. december 16.

“Reggel” fél 2-kor keltünk, Péter csengetésére, ami nem volt kellemes (most Gábohrka nevében írunk). Kicsit leordította Péter haját, hogy fél 2-kor délután fel merte kelteni, de mellette szóljon, hogy reggel 5:30-kor értünk haza tegnapi túránkról.

Ezek után semmi érdekes nem történt, elmentünk fellépni, tök jó volt, sokan voltak, tapsoltak, őrjöngtek. Sam nagyon jó fej volt, mert látta rajtunk, hogy fáradunk, így a harmadik műsortól megkímélt minket. Igaz, ezt annak is köszönhetjük, hogy mi is rendkívül rugalmasak és megbízhatóak vagyunk, igazán nincs sok gondjuk velük – jól működik a kölcsönösség szerencsére.

Hazafelé betértünk egy KFC-be, ahol felvásároltuk az ország csirkekészletét. Majd az élelmiszerboltban megbizonyosodhattunk arról, hogy Ahmed személyében egy igazi gentlemanre akadtunk. Hozta a bevásárlókosarat utánunk mindenhova, meg a teli szatyrokat később, nem engedte a lányokat cipekedni. Ez azért itt elég meglepő. Itt a férfiak nem az udvariasságról híresek.

Miután hazatértünk Rommellel és Sammel megbeszéltük a piszkos anyagiakat, most írjuk a blogot, miután Kriszta mindenki lábát megmasszírozta, valamint Juci segítségével kimosta a fellépőruhákat (melyben Sam is aktívan közreműködött... 2 perc erejéig – ilyen a két lábon járó indiai washing machine... :-) ) és megyünk aludni.