2007. december 2.

Juci kelt megint először, mert a szerelem ereje reggelete a géphez parancsolja: ekkor tud beszélni a párjával. Lassan szállingóztunk kifelé, és a napot azzal töltöttük, hogy Rommelel trécseltünk. Mivel más esemény nem volt, így úgy döntöttünk, hogy a mai blogot Rommeltől szerzett információkkal töltjük fel, hisz nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg Indiáról és az indiai emberekről.

Mesélt az ország helyzetéről, hogy itt is van adó, ami elvileg a jövedelem 30%-a, de valójában ennek kb az 5%-a érkezik be ténylegesen. Sokan egyáltalán nem fizetnek, meg hát itt is mindeki “spórol” ahol tud. Az idősek itt nem kapnak nyugdíjat, a családjuknak kell gondoskodniuk róluk, vagy maguknak kell összespórolni annyi pénzt, hogy Életük végéig elég legyen.

Iskolába bárki járhatna, de itt sokan választják azt, hogy inkább koldulnak, mert elég jól keresnek vele, akár napi 150 rúpiát. Hogy minnél több összejöjjön, van aki szimulál, bénának, vagy sebesülnek tettetik magukat.

1,1 milliárd ember él Indiában, ebből 20% városban, a többiek falun. A városiak “modernebben” gondolkodnak bizonyos dolgokról. Magasabban képzettek, más körülmények között élnek és dolgoznak. Falun főleg farmokon élnek gazdálkodásból, itt rengeteg gyerek születik egy családban, innen ez a rendkívül magas népsűrűség. Itt 4-5 gyerek a jellemző, mert “minél több gyerek, annál több segítő kéz a Földeken”. Városban általában 2 gyerek jellemző egy családban.

A házasságok - városban 30-35 %-a, falun 2%-a szerelmi házasság, a többit a szülők hozzák össze. A lányoknak 25, a fiúknak 30 éves korukig illik házasodni. A válás nem jellemző erre felé, hisz itt a házasság nem csak a két fiatal ügye, hanem a két család is egyesül ilyenkor. Akár közös üzleteket indítanak, tehát bonyolult lenne a szétválás, inkább maradnak együtt, és próbálják megoldani a gondokat. Rommel szerint az összehozott házasságok jobban működnek erre felé, az Ő szülei is így kerültek össze, megszerették egymást és boldogok együtt.

A család működése itt úgy alakul, hogy a nő intéz mindent ami házon belül zajlik, a férfi pedig ami a házon kívül. A gyerekek nevelése teljesen a nő feladata. A házastársak egyenrangú felek, a nők nincsenek elnyomva. Persze ezek általánosságok. A nők maguk döntik el, hogy akarnak e dolgozni, vagy inkább maradnak otthon. Akár így – akár úgy, a család eltartása a férfi feladata.

A félrelépés témaköre is felmerült persze :D Itt az a szokás, hogy a férfi elmondja a feleségének, ha ilyen történt, a nő azonban titkolja :D És ez így természetes. :D

Mi is meséltünk a magyar viszonyokról, általánosságokban. Érdekesnek találta, helyenként jól szórakozott. :D

Ezután mi elkezdtünk készülődni, Rommel elment tárgyalni, majd rögtön utána el is repült, így érzékeny búcsút vettünk tőle, és megkértük, hogy mielőbb mehessünk utána Bangalore-ba (ahol már rengeteg program vár ránk: Aqua Park, 2 napos dzsungel túra, bulik, Nandi-hegy hajnalban, vásárlás Rommelék nőiruha-üzletében stb. stb.)

A fellépés jó volt, vasárnap vannak a legtöbben az áruházban. Holnap végre szabadnapunk van. Mindenki nagyon fáradt, fizikailag nehezen lehet bírni ebben a melegben ezt a sok terhelés. Ehhez a tempóhoz nem vagyunk hozzászokva. Ha így haladunk, heteken belül le kell cserélnünk a ruhatárunkat, mert nem gyenge tempóban fogyunk, izmosodunk.

Jó éjt Mindenkinek! :D