(C) Tars Pter 2008.
Ú T J A I N K

JEMEN
Sana'a
2008. 12. 29. - 2009. 01. 16.


INDIA
Mumbai, Goa, Agra
2008. 06. 13. - 2008. 06. 22.


EGYESÜLT ARAB EMIRÁTUSOK
Dubai, Sharjah
2008. 06. 03. - 2008. 06. 28.


INDIA
Hyderabad, Bangalore
2007. 11. 17. - 2008. 02. 12.

Videók

Majom eszik a kerítésen

Majmok a Botanikus Kertben

Riksa, szerelem, száguldás

Welcome To Bombay

Repülőn
Képgalériák

Február 11-12., Bangalore

Február 9., New Visa Party

Február 5-8., Bangalore

Február 1-4., Bangalore

Január 27-31., Bangalore

Január 20-26., Bangalore

Január 12-20., Bangalore

Január 8-11., Bangalore

Január 2-7., Bangalore

2008. jan. 01., Bangalore

Szilveszter, Bangalore

December 27-30., Bangalore

December 26., Bangalore

December 18-25., Bangalore

December 17., Bangalore

December 15-16., Bangalore

December 10-14., Bangalore

December 8-10., Hyderabad

December 6-7., Hyderabad

December 3-5., Hyderabad

Nov. 29 - dec. 2., Hyderabad

November 27-28., Hyderabad

November 26., Hyderabad

November 25., Hyderabad

November 24., Hyderabad

November 23., Hyderabad

November 22., Hyderabad

November 21., Hyderabad

November 20., Hyderabad

Még mindig Bangalore-ban

Fellépés Bangalore-ban

Nandi-hegyen

Mindenféle - vegyes képek

Megérkezés

Mumbai repülőtér

Repülőn

Még otthon
2007-12-03, 14:47:18

2007. december 1.

Az előző pár napunk egyhangúan telt, ahogy ez várható is volt. Moses-en kívül mindenki elutazott, ő meg nem túl aktív – hisz nem is ismerős ebben a városban, és angolul sem tud túlságosan. Elhatároztuk, hogy ezt az időszakot úgy vészeljük át, hogy sokat pihenünk és felkészülünk a karácsonyi műsorra. Így is lett.

Ma is erre számítottunk, mikoris a délelőtt folyamán megszólalt Péter telefonja: Rommel. Boldogok voltunk, azt hittük, hogy utazhatunk végre Bangalore-ba. A hír azonban nem ez volt, hanem hogy este fel kellene lépni annak az energiaitalos cégnek, akiről már ejtettünk szót. Rommel elmondta, hogy Moses idehozza nekünk a ruhákat, mi kezdjünk el műsort készíteni, ő pedig ül fel a repülőre és indul hozzánk. Pánikban estünk neki az esti 3 x 10 perces anyagnak: Péter vágta a mixeket, Kriszta pedig Anettel és Dorinával elkészítette a koreográfiákat és elkezdtek gyakorolni. Közben Moses többször visszatért, de mindig a várva várt ruha nélkül. Már nagyon be voltunk rágva szegényre, de tényleg olyan béna...

Azt gondolom mondanom sem kell, hogy az esti fellépést a délutániakon felül tervezték, tehát még az áruházas bemutatókra is össze kellett kapni magunkat, így nagyjából az esti műsorra 1 óra felkészülés jutott. Nem sok minden. Közben Rommel egyfolytában telefonálgatott, ilyen fontos információkkal, hogy: “de nagyon jó legyen ám a műsor, mert ez egy új ügyfél”…. Mondanom sem kell, kapkodás, idegeskedés, stb. Közben azt is megtudtuk, hogy Rommel 18:30-ra érkezik az áruházba, és a kérése szerint jó lenne, ha mi 19:00-ra végeznénk ott.

16:30-kor Moses még nem volt sehol, megint épp a ruhák után rohant. 17:00-kor beesett, és felderült arccal közölte: meg vannak a ruhák, holnap megkapjuk őket! Mi pedig... áh, már nem is mondtunk semmit. Ekkor elindult, hogy hozza a riksákat, meg útközben hoz vizet is, erre 17:30-kor beállított a vízzel, riksa nélkül. Ordibálva persze, mert eddigre már ő is ideges volt – fél a Rommeltől. Mondta, hogy nem volt egy rohadt riksa se, úgyhogy ciheljünk ki az úthoz (1,5 km), aztán fogjunk kettőt együtt. Nagyon “örültünk”. Útközben egyfolytában sürgetett minket, és azt mondogatta, hogy 18:00-ra odaérünk, 19:00-ra be kell fejeznünk. Ami már csak azért is lehetetlen, mert a teljes műsor, amit táncolunk 60 perc + az öltözés. Ha egy másodpercet nem pihenünk, az akkor sem fér bele.

Az áruházban kapkodtunk, elkezdtük az elsőt, közben megérkezett Rommel, akinek ez volt az első kérdése: ez hányadik műsor? Mondtuk, hogy az első. Ő nem az a kiakadós fajta szerencsére, így a jelenlététől mi is megnyugodtunk. Jókat táncoltunk megint.

Miután hazaestünk, Rommel mondta, hogy van 30 percünk összeszedni magunkat, és a ruhák is megkerültek. A Power Horse volt a megrendelő. Minden csajnak jutott egy szerkó, tök jól néztünk ki. Gyorsan végigszaladtunk a táncolnivalón, aztán indulás. 9-en 1 kocsiban, ahogy szoktuk: hátul Gáborka ölében Juci, Anett ölében Dorika, Kriszta ölében cuccok; elöl sofőr, Moses ölében Péter (magzati pózban) és mellettük Rommel.

Megérkeztünk a helyszínre, ami nem volt más, mint az a bizonyos luxus hotel (Taj Krishna Luxury Hotel), ahol már egyszer jártunk, csak zárva volt. Na most itt kellett fellépni. Nagyon örültünk. Belülről is gyönyörű volt, csak ámultunk. Pláne, hogy 3-4 fehér bőrű embert is láttunk.

Itt is megbizonyosodhattunk arról, hogy Moses-t nem az eszéért szeretjük. Rommel elmondta, hogy a 2 lány (Dorina és Anett), akik táncolnak, csak a show után ihatnak alkoholt – ami számunkra eddig is evidens volt, de hát mint tudjuk: ismétlés a tudás Anyja. Nos, Moses ebből annyit fogott fel, hogy a 2 lány nem ihat semmit. Ezt oly mértékig próbálta betartatni, hogy még az almalét is ki akarta marni Kriszta kezéből. Egy rövid közelharc után Kriszta megiramodott az almalékkel a kezében az öltözők felé – Power Horse-os hostess cuccban – és így tudtuk elkerülni kedves társaink végleges kiszáradását. Juci és Gáborka ezen idő alatt koktélozott, és nézelődött.

Az első műsort mikulás ruhában táncolták a csajok, óriási sikert aratva. Nagyon jól néztek ki, és a koreográfia nagy része is eszükbe jutott. :D Jó volt, úgy ahogy volt – a műsor hiányosságait kompenzálták az előadásmóddal :D Jutalmul óriási tapsot kaptak! Ezen felbuzdulva a második kör mégjobban sikerült, ott már az egész disco örjöngött. Teljesen feltöltődtünk, annyira hiányzott már, hogy igazi tömeg legyen, és igazán jó hangulat. Ehhez vagyunk mi szokva, kérem szépen! :D

A műsorok között, - és a ráérők a műsor alatt is – fényképezkedtünk a vendégekkel. Rommel pedig 2 kézzel szórta a névjegyeit, és közben nagyon büszke volt ránk. A hangulat tetőfokán, mikoris a harmadik show-ra vártunk, közölték, hogy azt egy másik klubban kellene előadni. Kicsit nekikeseredtünk, mert itt fergeteges volt a hangulat, de gondoltuk, biztos meg van ennek a döntésnek az oka... tehát készségesen követtük azokat a vadidegen embereket, akik arra az éjjelre a kísérőinknek szegődtek.

A következő állomás egy tök jó disco volt, de már az ajtóban megtudtuk, hogy a harmadik műsorra mégsincs szükség. Nem értettünk semmit, de mivel már kifizettek minket, és a két hősünk (Dorika és Anett) aznap már 5 műsoron voltak túl – nem nagyon tiltakoztunk. Később rájöttünk, hogy a meghiúsulásnak az a szokásos tény volt az oka, hogy a disco bezárt – megint fullon volt rendőrrel minden az épület előtt.

No problem. Menjünk bulizni. Rommel tudott egy tök jó helyet, el is indultunk. Meglepődve döbbentünk rá, hogy éppen oda vittek minket, ahonnan alig 1 hete a símaszkos kedves unszolására izibe el kellett távoznunk a buli tetőfokán. Most nem volt semmi ilyen esemény. Szépen megvacsoráztunk, sokat nevettünk, jól elvoltunk, majd teljes erővel vetettük bele magunkat a buliba. Reggel 5-ig roptuk, táncoltunk boldog-boldogtalannal, már mi is énekeljük az indiai slágereket… szóval jó kis party kerekedett. Rommel kissé aggódott értünk, ezért az estét arra szánta, hogy egy magaslatról figyelte, hogy mindenki megvan-e. De Moses! Na ő megint alakított. Feladatul megkapta, hogy vigyázzon ránk, figyeljen mindenre. Azt hiszem, ha számoltuk volna, hogy hány km-t ment aznap ebben a csöpp discoban, érdekes eredmény jönne ki. Ha mondjuk 2-en táncoltak a placcon, 1 leült, valaki a pulthoz ment, a többi meg pisilni, akkor ő egy laza sokkot kapott, és nem tudta, hogy merre fusson. Nagyon vicces volt. Mikor már nagyon megelégelte, hogy nem tudja követni a mozgásunkat, akkor ránk parancsolt, hogy üljünk le, amit mi persze nem teljesítettünk, hisz nem azért jöttünk ide. Nem voltunk veszélyben, nagyon kedves volt mindenki, Moses nem kicsit reagálta túl a helyzetet.

Kriszta a buli felénél eszmélt: már megint megszegtünk egy-két szabályt. Mindenki boldogan iszogatta a koktélokat: JÉGKOCKÁVAL!! Pedig hogy megfogadtuk, hogy soha nem fogadunk el jégkockát, hisz azt nem ásványvízből csinálják, hanem ebből a rettenetből, ami itt a csapból folyik. Miután ezen aggodalmát megosztotta a többiekkel, Péter közölte: ő hagyján hogy elfogyasztotta az italt a jégkockával, de a jégkockákat külön meg is eszegette, és rendkívül jól is esett neki. No comment. (ezt a naplóbeírást 2007. december 3-án írom, ekkor még élünk).

Reggelre, mire feldagadt a lábunk a magassarkúban a sok táncolástól eljött a tényleges záróra. Rommel mondta, hogy most pedig elmegyünk reggelizni :D Egy út széli árushoz mentünk (Tudjuk, hogy megígértük, hogy nem eszünk utcai árusnál, de nem akartuk megsérteni őket). Ettünk: Dosa (palacsinta kinézetű, de nem palacsinta ízű valami, káposztával töltve, hozzá 2 féle csípős szósz) és Bonda (totál úgy nézett ki, mint otthon a fánk, csak nem volt édes, és ebben kis csípős paprika darabok voltak elrejtve, szintén csípős szószokkal adták). Miután befaltuk a kaját, a szúnyogok meg minket, hazafelé vettük az irányt. Igazán jól sikerült este volt.

 Edina · bedy86@freemail.hu · 2007-12-03, 23:12:21 
Sziasztok! Mondjátok meg a főnöknek, ne terheljen titeket túl, hogy maradjon erőtök a naplóírásra is, mert nagyon jó és itthon szerintem sokunknál kialakult a napló-függőség! Jó hallani rólatok! Élvezzetek ki minden percet! Bár ahogy látom ezt meg is teszitek, nem okozva csalodást az itthon maradt unatkozó barátaitoknak! :) Puszi ui:
 Bigi · bridgetfelber@velvet.hu · 2007-12-09, 17:41:02 
Jó buli volt, jó buli volt... nade loptál-e kishíján motoros nyalókát, és táncoltál-e melltartóval a fejeden, Hooligans slágereket ordítva??? :) Na ugye. Ezt a Moses gyereket javaslom, tegyétek kosárba és engedjétek le a folyón, ahogy azt már illik. Nomen est omen. Nagyon hiányzol, de olyan jó Titeket olvasni!
2 hozzászólás · Szólj hozzá!